A játékvilágban manapság elég komoly feladat valami igazán eredetit alkotni, de az sosem szégyen, ha egy játék ihletet merít más játékokból, stílusokból.
Tesztünk alanya sem váltja meg a világot, de sikerrel gyúrja össze a különböző stílusok legjobb momentumait. Alapvetően akció-RPG, amiben a csavar az, hogy úgy meséli el a sztorit, mintha egy digitális könyvet olvasnánk, de inkább egy kicsit a Kaland Játék Kockázat könyvekre hasonlít, mert csomó alkalommal elágazik a történet és mi választunk, hogy merre indulunk tovább, ezzel befolyásolva a történet kimenetelét. Ezáltal azon kevés játékok közé tartozik, ahol kifejezetten erős a kényszer, hogy újrajátsszuk más és más döntésekkel és fejlődési kombinációkkal, hogy olyan helyre jussunk el, ahova eddig nem sikerült.
Főhősünk egy róka, Reynardo, aki a barátja megmentésére indul, feltéve, hogy azt választjuk fő irányvonalnak, ugyanis a játék időnként olyan választási lehetőségek elé állít minket, amik nem visszavonhatóak és amíg kudarcot nem vallunk vagy történik valami olyasmi, addig nem is adja vissza az eredeti lehetőséget.
A játékban nincs sem vér, sem erőszak. A hollók serege csak pusztán megsemmisül és eltűnik, akárcsak az egyéb lények, szóval gyerekek is játszhatják, a mesemondó hangja pedig kifejezetten dallamos.
Főhősünk is egyfolytában gondolkodik, a mesemondó szinte állandóan mond valamit, természetesen angolul és elég folyékonyan, viszont felirat természetesen van hozzá, szóval a gyengébb angolosok is játszhatják.
A pályák nagyon szépen megrajzoltak, kellően animáltak és ami a lényeg, változatosak. A teleportokkal igazán közeli ismeretségbe kerülünk, ahogy haladunk előre a történetben.
Újrajátszási faktort írtam, holott ez nem minősül annak, mert bár elölről kezdünk párszor, tárgyaink és képességeink megmaradnak - természetesen komolyabb ellenségekkel is találkozunk, hogy ne legyen azért annyira könnyű.
A választásunktól sok dologtól függ. Végigmehetünk bejárt utakon újra vagy mehetünk az időközben megnyílt újabb utakon is - sokszor érdemes a már lejátszott pályákon is végigmenni, hogyha a fejlesztéseink azt indokolják.
Mint minden valamire való RPG-ben, itt is van fejlődési rendszer. A játékban különböző kardok és kövek lehetnek a jutalmaink, amiket úgy kell összerakosgatni a legtöbbször a pályák elején található kovácsműhelyben, emellett vannak totemoszlopok, amiktől újabb képességeket kapunk attól függően, hogy mit is választunk. A kettő kombinációja lesz az igazi fegyver a továbbhaladásunkban.
A pályákon található gyümölcsökből az energiánkat és az életerőnket tudjuk visszaszerezni. Ezekkel nagyon finoman kell bánni, hiszen szemvillanás alatt el tudnak fogyni, ami egy komolyabb boss-nál nem lesz túl vidám. Emiatt a játékot inkább a kitartóbbaknak ajánlom, mert sajnos gyakran meghalunk egy-egy rosszabbul sikerült kombó eredményeképp. Elég frusztráló tud lenni, hogy ha nem egy bizonyos sorrendet követek, akkor azonnal meghalok, emellett a harc hevében nem mindig sikerült jól kiválasztani, hogy kihez ugorjon oda a karakterem és csapjon rá párat, míg el nem tűnik egy felhő kíséretében.
Ha meghalunk újrakezdjük az utolsó mentési ponttól a játékot 50%-os élettel. A játékban automatikus mentés van, szóval felesleges ráizzítani a "minden bokorban mentünk" taktikára, de a jó hír az, hogy ha 10% az életünk elhalálozás előtt, akkor visszatöltés után újra 50%-al indulhatunk neki. Tapasztalatom szerint egy bizonyos szint fölött már nagyon figyelni kell minden egyes csapásra, mert hamar eljöhet az idő, hogy újra nekiveselkedünk a pályának..
A játék kontrollerrel is tökéletesen irányítható, sőt, több mint ajánlott. Nálam a Steam controller és az Xbox 360 valamint az Xbox One kontrollerekkel is tökéletesen irányítható volt.
Nálam tényleg esélyes volt a tavalyi év indie játéka címre, de meg kell említenem, hogy a játékban akad 1-2 idegesítő bug is, amit remélhetőleg hamarosan javítanak.
Az egyik ilyen volt például, amikor a vége fele beragadtam egy lift és a pálya közé, mert a lift nem ért normálisan földet és a program nem engedett tovább. Előtte meg az egyik hajón, ahol épp minden létező energia és életgyümölcsre szükségem volt és láttam, hogy egy szinttel magasabban is megtalálhatóak a ládák. Ahogy azt próbálgattam, hogy el tudok-e jutni oda (odasimultam a hajó oldalához), egyszer csak megállt a program mint a szög és egy fatal error üzenet közepette kivágott. Ilyenkor pedig kezdhetjük az adott pályát elölről, ami nekem egy különösen nehéz pálya volt.
Tegyük hozzá azért azt is a fejlesztők védelmében, hogy a játék hónapok óta pihent a vinyómon, még tavaly feltelepítettem és elkezdtem vele játszani, majd most folytattam és eddig semmi ilyen hiba nem jelentkezett, szóval ebből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni.
Ami viszont tényleg nem okés, az a rengeteg és nagyon hosszú töltőképernyő. Indul a játék, percekig nézem a képernyőt, majd bejön a menü, továbblépés és újabb percekig bámulom a képernyőt. Ez eléggé idegőrlő 2017-ben, de tavaly sem volt kevésbé az.
A játék Steamen jelenleg 14.99€ ami teljesen vállalható ár érte, de ha vártok egy leárazást, akkor még kedvezőbb áron lehet hozzájutni, ami már tényleg megéri.
A Stories: The Path of Destinies rendkívül kellemes kalandos szórakozást tud nyújtani mindenkinek, aki egy kicsit is kitartó és persze aki hajlandó szemet hunyni apró hibái felett.
