Hogy őszinte legyek, tőlem távol állnak ezek az oldalnézetes űrhajós lövöldék, ahol különböző hullámokban törnek ránk az ellenfelek. Legutoljára a Nokia 3310-esen volt szerencsém hasonló játékhoz, pontosabban a Space Impact nevű gyöngyszemhez. Ám most épp az idei Summer Sale kapcsán nézegettem a felfedezési listámat és megakadt a szemem a Drifting Lands-en.
A körítéshez nyilván hozzátartozik egy egyszerű kis történetet, de erről nem sokat írnék, mert egyrészt jobb, ha mindenki maga fedezi fel, másrészt pedig én az első pár ilyen párbeszéd után rájöttem, hogy engem az akció érdekel, ezért végigszkippeltem az egészet :D
Karrierünk kezdetén 3 űrhajótípus közül kell választanunk, hogy nagyjából milyen játékstílust is képviselünk. Könnyen ki lehet találni, hogy van gyors hajó gyenge páncélzattal, egy közepes hajó, illetve egy erősen védett, ám gyengébb tűzerővel felszerelt cirkáló.
Még itt az elején megjegyezném, hogy elég jól megoldották az egérrel való irányítást, de ahogy a játékba belépve figyelmeztet, hogy érdemesebb inkább kontrollerrel nekiállni a mókának, én is azt ajánlanám.
Attól függetlenül, hogy melyik típusú hajót is választjuk, mindenképp érdemes vigyázni járgányunkra, ugyanis hiába van repair skillünk, ha nem figyelünk oda, hamar a harc martalékává válhatunk
Első körben hajónk két tulajdonságára kell nagyon odafigyelnünk. Az első a hajó pajzsa, mely az alap védelmünket szolgálja, viszont idővel regenerálódik, a másik értelemszerűen pedig az életünk. Ez magától nem töltődik vissza, ha aktív az adott képességünk akkor gombnyomásra fel tudjuk valamennyi ponttal javítani gépünket, ám van egy kb. 30mp-es cooling down ideje, így ezzel érdemes egy kicsit trükközni.
Ezenkívül hajónk 4 aktív, illetve 2 passzív képességgel rendelkezik, melyeket majd idővel fejleszteni is tudunk. Az aktív képességek, melyek csak gombnyomásra hozhatók működésbe pl. az energiapajzs, mely első szinten 3 mp-ig minden sebzéstől megvéd, vagy épp a robbanó töltet, mely egy adott sugarú körben mindenkit elpusztít magunk körül.
A passzív képességek közé tartozik az automatikus visszavonulás, azaz ha a hajónk rendkívül nagy károkat szenved, automatikusan elhagyja a csatamezőt. Ilyenkor a hajónk maga nem semmisül meg, cserébe viszont nem kapunk pénzt, illetve a hajónk raktárában levő összes összeszedett tárgyat elveszítjük, ezért minden sikeres küldetés után érdemes a privát tárolónkba elrakni a cuccokat. A másik kezdeti passzív képesség kicsit érdekesebb, ugyanis ha folyamatos láncban irtjuk ellenségeinket (azaz Killing Spree-ben vagyunk :D) akkor plusz krediteket kapunk, és minél hosszabb ideig vagyunk eredményesek, annál nagyobb lesz ez az összeg értelemszerűen.
Miközben daráljuk ellenfeleinket, a galaktikus kredit mellett különböző tárgyakat is elhullajtanak, amiket felvéve később akár a saját hajónkra is felszerelhetünk. Itt jön ki a játék egyik nagy előnye, ugyanis a tárgyak droppolása véletlenszerű, így a játék elején már kaphatunk is egy-két komolyabb darabot, de mindenképp érdemes inkább tudatosan vásárolgatni, mivel a Marketen rengetegféle módon fejleszthetjük saját cirkálónkat.
És itt most nem is csak azt kell elképzelni, hogy milyen fegyverzetünk lehet, hanem a pajzstól kezdve a hajtóművön át egészen a hajó páncélzatáig egyénre tudjuk szabni a dolgokat, és itt jön képbe a játék RPG vonatkozása, mert minden ilyen tárgynak van pozitív, ugyanakkor negatív tulajdonsága is.
Példának okáért az én űrhajóm most egy komolyabb lézerágyúval van felszerelve, ami 1300-at sebez (kb. 9 órám van a játékban) viszont a tüzelési sebessége elég siralmas, kb. 3 mp-enként ereszt el egy töltetet. Ám ha úgy hozza a kedvem, vagy épp a pálya követeli meg, fel lehet szerelni a hajót olyan fegyverzettel is, ami egyszerre 5 irányba szórja az áldást, cserébe ezek így külön-külön nem túl erősek, de van olyan lövő alkalmatosság is, ami az aktív/passzív képességeinket is korlátozhatja. Így a lehetőségek száma az egekig nyúlik.
Be kell hogy valljam, a játék kellő kihívást tud nyújtani. Grade 1-től 10-ig van a "szintezés", és nekem még csak a másodikat oldotta fel, de már itt megszínezi a dolgokat, hiszen nem elég csak lelőni az ellenséges űrhajót, hanem az a felrobbanása pillanatában még elenged egy plazmalövedéket, amit ugye nekünk akkurátusan ki is kellene kerülni, de ez egy olyan harci szituációban, ahol már a kép 3/4-én csak ellenség van, kicsit nehéz feladat. Hozzátesz ehhez, hogy magasabb szinten már többet sebez az ellenfél, és a repair is kevesebbet tölt vissza. Aztán ehhez még olyan cifraságok is hozzájönnek, amik valamennyire értelemszerűek is, hogy ha pl. pont melletted semmisül meg egy űrhajó, akkor te is sebződsz a lökéshullám miatt...
Viszont pozitívum, hogy a játék megpróbálja a fizikát is belevinni a játékmenetbe. Gondolok ez alatt arra, hogyha olyan pályán száguldunk épp, amin vihar van, előfordulhat, hogy a háttérben látható tornádó hatással lesz űrhajónk repülési tulajdonságaira. De vannak gravitációs csapdák is, amik egy adott mezőn belül megpróbálnak magukba szippantani minket, és csak kellő ügyességgel, vagy épp megfelelő tűzerővel tudunk belőle kiszabadulni.
Ellenfél típusból nincs túl sok, ám mivel típuson belül is néha többféle fegyverzettel tudnak ránk támadni nem is hiányzik, hogy többféle külsővel legyenek megalkotva. Az alap űrhajók nem igazán foglalkoznak velünk. Ha épp az útjukban vagyunk, akkor belénk jönnek, ami nyilván nem túl pozitív dolog, emellett pedig vannak a nagyon apró kis gépezetek, amik rajokban támadnak, és kifejezetten az űrhajónkra pályáznak, szerencsére viszont gyenge páncélzattal vannak ellátva, így könnyű őket likvidálni.
A nagy hajókkal viszont több problémánk lesz, mivel több irányba is szórják a lövedéket, és páncélzat tekintetében sem szenvednek hiányt, így a repülési útvonalunkra érdemes odafigyelni. Cserébe viszont amikor sikerül egyet megsemmisíteni, általában valami egyedibb tárgyat szedhetünk fel utána.
A játék gyönyörű. Természetesen akadásmentesen fut, ami egy ilyen típusú játékhoz elengedhetetlen, de ezenkívül olyan szép és változatos pályákon folyik a küzdelem, hogy sokszor szerintem épp azért kalapáltak el, mert elbambultam a látványban. Ehhez hozzájön még, hogy a játék néha 2.5D-ként viselkedik, azaz pl. van olyan helyzet, hogy ha nem lőttük le időben az űrhajót, akkor az kifordul a mi síkunkból, és már a mögöttünk levő háttérben vonul vissza. Az effektek is nagyon szépre sikerültek, minden fegyvernek, amit eddig ki tudtam próbálni, volt valami olyan egyedi animációja, amin látszik, hogy sok időt öltek bele a tervezők és designerek.
A zene mellett sem lehet szó nélkül elmenni. Olyan minőségű és a szituációhoz illő zenéket tudtak összeválogatni, hogy egy-egy számot még valamelyik lejátszási listámba is be fogom tenni, annyira magával ragadó.
Bátran merem ajánlani a Drifting Lands-et, mivel indie játékhoz méltó kezdő árcédulával van ellátva, ami által sok órányi szórakozást és kihívást tudunk magunknak kiváltani.
