Uncharted 4 - A Thief's End

A Naughty Dog egy olyan fejlesztő brigád, amit alighanem minden PC-s, xboxos vagy épp nintendós játékos szívesen látna a "csapatában", de sajnos vagy épp szerencsére csak a Sony konzoljaira fejleszt.
Olyan remek játékokkal látták már el a Playstation felhasználókat mint a Crash Bandicoot első három része, a Crash Team Racing, a Jak and Daxter, a The Last of Us vagy épp cikkem alanya, saját szériájának negyedik epizódja, az Uncharted 4, amiben még mindig a jó öreg Nathan Drake bőrébe bújva élhetjük át a hatalmas kalandokat.

Az Uncharted széria Playstation 3-on debütált, amin a nagy sikernek köszönhetően röpke négy év alatt trilógiává avanzsált és épp ezeknek a sikereknek hála, a következő generációra azonnal be is jelentették a folytatást, így a harmadik rész után öt évvel megjelent az Uncharted 4. része, immáron Playstation 4-re.
Aki játszott már Uncharted játékkal a 4. rész előtt, annak a játékmenet nem lesz meglepő. TPS nézetben látjuk hősünket, akivel át kell verekednünk magunkat számtalan akadályon.

A történetet nem spoilerezem el, de annyit elárulok hogy nagyon jól össze van rakva. Van itt minden, amit csak el tudunk képzelni: akció, kaland, viccek, húzós helyzetek, átverések, tragédiák, szerelem, egy szóval minden, amitől egy történet egész lehet. Persze el lehet mesélni egy sztorit a jó, a rossz karakterek és a cselekmény trió segítségével is, de amikor mindennek értelme van, amikor mindenkinek szerepe van abban a bizonyos kirakósban, amikor nincsenek felesleges üresjáratok, mert előbb vagy utóbb minden értelmet nyer, na az az igazi, és az Uncharted 4 éppen ilyen.

Amit mindenképp szeretnék megemlíteni, az a grafika. Egyszerűen lehengerlő. Nem csak a karakterek vannak az utolsó pixelig kidolgozva, de a környezetet is hasonló műgonddal alkották meg. Egyszerűen lehetetlen benne hibát találni. És azok az arckifejezések...briliáns. Olyan szinten ki vannak dolgozva az arcok, hogy ha nem is érti az ember hogy mit mondanak, akkor is tudja, milyen érzelmeket él meg az adott pillanatban a karakter. De az is észrevehető az arcokon, amikor ugyan mondanak valamit, de nem is igazán gondolják komolyan. Az öröm, a düh, a kétségbeesés, minden tökéletesen leolvasható karaktereink arckifejezéséről.

És ha már szóba kerültek a karaktereink, a fejlesztők őket sem bízták a véletlenre. Az animátorok mellett a szinkronszínészek előtt is kalapot emelek, mert igencsak nagyot alkottak. Mondjuk a fejlesztőkre sem lehet panasz, ugyanis ezeken felül még az interakciókra is hatalmas hangsúlyt fektettek. Embereink folyamatosan beszélgetnek, sztorizgatnak, viccelődnek egymással. Ilyen például, mikor Nathan és Sam elszakadnak egymástól, majd egy hosszú és fáradságos út végén újra összetalálkoznak. Sam első mondata pedig Nathanhez az, hogy "megtaláltad a gyújtómat?". Apróság, de tele van ilyenekkel a játék és az összképhez nagyon sokat hozzáad.

Játékmenetileg a legnagyobb újítás a csáklyás kötél bevezetése volt, amivel immáron komolyabb szakadékokon is át tudunk jutni. Illetve szerintem remek ötlet volt a csörlő használata is a kocsin, aminek segítségével a csúszós dombokon is fel tudtunk jutni vagy éppen tartóoszlopokat tudtunk kirángatni a helyéről. Egyébként a kötél fizikája is példaértékű. Nem megy át a falon és az utolsó kis bokorba is beakad, amit nem árt figyelembe venni egy nagyobb ugrásnál, mert könnyen egy szakadékban végezhetjük. Mondjuk ez nem akkora tragédia, ugyanis elég pörgős autosave van a játékban, ami majdhogynem méterenként ment, szóval egy-egy sikertelen ugrás után nem kell kilométereket gyalogolni hogy újra megpróbálhassuk.

Ezeken kívül sok minden nem változott. Szerencsére a felfedezésen és a barangoláson van még mindig a hangsúly egy kis akcióval dúsítva. Persze kell ám lődözni keményen, de mégis inkább a kalandor énünk kapja a nagyobb szerepet; főleg ha az eldugott kincseket keressük, amiből jó néhány van a játékban (több mint száz) és némelyik elég durván el is van rejtve.
Egyébként néhány fejtörő is helyet kapott, de ezekről sok mindent nem lehet elmondani. Sem a számuk, sem a nehézségük nem említésre méltó.

A játékban megtalálható még egy Survival mód is, ami pont olyan, mint a legtöbb játékban fellelhető Survival mód. Hullámokban jön az ellenfél, akiket ki kell nyírni, pénzt kapunk értük, amit elkölthetünk lőszerre és fegyverre, hogy az összes hullámot le tudjuk verni, majd ha kész, akkor tapasztalati pontot szerzünk. A pontokból megnyithatunk különböző boostereket, amikkel magunkat és a csapattársainkat tudjuk segíteni. Szóval nagyjából a szokásos recept.
Ha egyikünk elhasal, akkor a még élő társak fel tudják szedni, persze limitált mennyiségben, szóval azért oda kell figyelni. Emellett az igen erős single játék mellett kapott egy teljes értékű multiplayer részt is, de azt sajnos nem állt módomban kipróbálni.

A program tartalmaz még egy mostanában egyre nagyobb teret hódító Photo Modot is, ami azt tudja, hogy a játékot bárhol és bármikor megállítva készíthetünk képet az adott pillanatról viszonylag sok beállításlehetőséggel. A játék bármelyik pillanatát kimerevíthetjük, bármerre forgathatjuk a kamerát, zoomolhatunk vagy dönthetjük a kamerát, de ezeken az alap funkciókon kívül még ezernyi apró részletet beállíthatunk. Vannak itt filterek, keretek, élesség, fókuszpont és még sorolhatnám. El lehet vele lenni rendesen, hiszen a játék minden pillanata csodálatosan van kidolgozva.

Minden PS4 tulajnak kötelező darab, főleg akik szeretik a stílust, mert kár lenne belőle kimaradni. Manapság használtan viszonylag olcsón be lehet szerezni és a 10-12 órás intenzív élmény mellé ne felejtsük el, hogy jár egy remek survival mód és multi is.