Star Wars: The Phantom Menace

Ez egy kicsit rendhagyó cikk lesz tőlem, ugyanis az egyik legelső PC-s játékélményem kötődik a Star Wars ezen játék adaptációjához. Sajnos arra már nem emlékszem, hogyan került hozzám a játék, mivel a 2000-es évekről beszélünk, nagy valószínűséggel unokatesómtól vagy az egyik haveromtól került hozzám egy másolt lemez, rajta ezzel a csodával. Már akkor is nagyon csíptem a SW szériát, így boldog voltam, hogy a digitális világban átélhetem a fénykardozás és lövöldözés okozta mámort.

Nem egy végigjátszást terveztem írni, csak egy élménybeszámolót, hogy milyen a játék mai szemmel nézve, majdnem 16 év távlatából. Újkori retro-lázamat átélve egy pár hónappal ezelőtt beszereztem a játék PS1-es változatát, amit sikeresen ki is próbáltam, de nyilván a technikai hátrányból kifolyólag annyira elütött a grafika attól a képtől, ami az én fejemben élt, hogy rövid úton parkolóra tettem ezen irányú konzolos törekvéseimet. Az már csak hab a tortán, hogy kontrollerrel az irányítás egyáltalán nem állt nekem kézre, holott nem tartom magam bénának ilyen téren. Aztán pár hete gondoltam ideje lenne még egy próbát tenni a játékkal, csak most már inkább a PC-s verzióval. 

Mivel régi játékról beszélünk, lutrizni nem akartam, hogy eBay-ről rendelek egy eredeti lemezt, így szégyen-nem szégyen letöltéshez folyamodtam. Már ott rosszul indult a dolog, hogy a telepítő nem akart működni, így egy kis kutatás után ezt a honlapot találtam meg, aminek segítségével már sikerült egyről a kettőre jutni :D
Ha nektek sem indulna el elsőre a játék, érdemes az oldalt megnézni, elég sok hibára van megoldás.

Amint elindítottam a programot, és meghallottam a menü alatti zenét, egyből visszarepültem a gyerekkoromba. Szerintem vagy 2 percig csak a menüt bámultam, és átadtam magam az emlékeknek, mivel a grafikán sok mindent nem lehetett szépíteni, az irányítást kellett kicsit átprogramozni, hogy számomra kézre álló legyen. Ebből egy olyan hülye sémát sikerült kihozni, hogy WASD-vel irányítottam a karaktert (előre-hátra + a balra-jobbra fordulás), a space-szel ugrott, az "E" az akciógomb volt, amivel többek között a kapcsolókat kellett aktiválni, a jobb kezem meg teljesen mozdulatlan az egeren és csak a bal egérgombot püfölöm kardozás/lövés címszó alatt. Nyilván nem a legpraktikusabb összeállítás, de könnyen meg lehet szokni.

A játékmenet a mai korhoz viszonyítva sem túl bugyuta, különböző kapcsolókat, néha kulcskártyákat kell gyűjtenünk a továbbhaladás érdekében, közben pedig az epizód 1-ből ismert droidokat és droidikákat kell semlegesítenünk többek között. Ez nem mindig lesz könnyű feladat, ugyanis ha nagyobb tömegben támadnak ránk, akkor nem fog minden lövedéket kivédeni a fénykardunk. Ilyenkor jön jól, hogy többféle lőfegyver közül választhatjuk ki az éppen nekünk megfelelőt.

Szerencsére nem rugaszkodnak el az univerzumtól, így néha jól esik kicsit a tokjába tenni a fénykardot és kedvünkre lövöldözni az ellenséget. Nálam akkoriban az újdonság erejével hatott, hogy három fajta gránát került a játékba, amiből az egyik csak elektromosan sebzett, tehát egy kis időre megbénította az ellenfeleket. Nyilván nem kell hatalmas taktikai dolgokat várni egy ilyen témájú játéktól, de pl. sokszor jól jött, hogy először lesokkoltam a droidokat és utána szép nyugodtan le tudtam őket lövöldözni a távolból.

Kiemelendő dolog, hogy nem csak egy karaktert kell irányítanunk, hanem ahogy haladunk előre a történet/film cselekményén, úgy változhat épp főszereplőnk is, kellő változatosságot hozva a játékmenetbe. Ez a csere nem merül ki abban, hogy más textúrájú karaktert irányítunk, hanem általában egy-egy speciális fegyvert is birtokba vehetünk, amit adott esetben nem tudnánk használni. Ilyen pl. Panaka kapitány lézerfegyvere, aminek falról visszapattanó lövedéke van.

Játékidő tekintetében pedig nem érheti szó a ház elejét:

Én remekül szórakoztam kis múltidézésem alatt. Emlékszem, amikor először játszottam vele, a Mos Espa-i pályán annyira elakadtam, hogy a cimborámnak kellett átjönnie, de vele is azért sikerült továbbjutni, mivel tudta a pályaátugró kódot, innentől kezdve pedig  úgy pörgettük végig egy délután alatt a játékot, hogy bele-bele néztünk a pályákba, ez pedig sajnos a játékélmény rovására ment. Az izgalom hamar ki is veszett a dologból, így másik játékba kaptunk bele, ami ha jól emlékszem a GTA legelső része volt, na de az megint egy másik történet.