Egy hónapja egy nagy álmom valósult meg azzal, hogy végre kijutottam Annával Japánba, egész pontosan Tokió és környékére. Japánról sok mindent lehet mesélni, főleg hogy mi mindenért szeretem, de a blog témája miatt a kultúra és a nevezetességek helyett inkább megpróbálom elmesélni, hogy milyen volt számomra két hét a videojátékok szülőföldjén.
Az első részben a fontosabb élményeimről olvashattok, a következő héten pedig Tokyo Retro Videogame Hunting címmel egy komolyabb shopping guide-dal készülök, amiben a főbb boltokról lesz szó, árakkal, kínálattal és persze hogy milyen kincseket sikerült összeszereznem.

Ha nem voltál még kint, akkor minden bizonnyal azt gondolod, hogy Mario és Zelda boltok lesznek minden második sarkon és tele lesz Nintendóval az egész város. Na ez nem pont így van.

Érdekes módon a Nintendónak nincs semmilyen feltűnő nagyobb boltja, persze ugyanúgy megtalálható a PS, az Xbox mellett, mint általában a nagy világban, csak itt jóval komolyabb a kínálat.
Zelda és Mario helyett viszont inkább Dragon Ball, Gundam vagy más egyéb címekkel fogunk találkozni, hiszen a japánoknak van minimum 40 más menőbb franchise-zuk, amiket biztos, hogy nem ismer mindenki. Nintendóból a Pokémon és a Kirby voltak talán a leggyakrabban előforduló címek.

Tokióban a rajongás nem fullad ki a játékok és egyéb termékek gyűjtésében. Rengeteg tematikus éttermet találhatunk, ahol a rajongóknak igazi exkluzív élményben lehet részük. Érdemes ezekről előre nézelődni neten, mert egy-egy helyet igen csak nehéz megtalálni. A Capcom Bar mellett én például többször is elmentem, pedig ott akár egy egész agyvelőt is lehet enni Biohazard (Resident Evil) módra. De van Kirby Cafe, Dragon Quest Bar, Hello Kitty étterem és így tovább. A választék hatalmas, határt csak a költségvetésünk szabhat, mert sajnos ezek a helyek elég drágák.

Habár a Nintendónak nincs flagship boltja, mint New Yorkban, mégis valahogy mindig felbukkant valami az utunk során. A metrón az épp megjelenő Paper Mario: Color Splash-t reklámozták, de volt hogy Animal Crossingot is láttam. A CoCo Curry-ben Pokémon Sun & Moon különleges ajándék és nyeremények voltak bizonyos fogyasztás után és minden élelmiszer boltban lehetett venni eShop felöltő kártyát vagy akár egy-egy digitális játékot.

Az élelmiszer boltokat is érdemes mindig körbejárni, mert sokszor ki lehet fogni nintendós cuccokat száz-kétszáz jen körül. Ilyen volt nekem a splatoonos cukorka, a Pikachu ostya vagy a Pikachu Curry egytálétel.

Nem mindig láttam mindenki kezében a 3DS-t, de szinte mindenkinél volt, amit onnan tudtam, hogy én is vittem magammal a sajátomat, ami folyamatosan mutatta StreetPass segítségével hogy kikkel találkoztam. Itthon havi egy embernek is örülök, kint egy rosszabb napon 30 is simán összejött. Persze mivel japánokról beszélünk, mind-mind extra Mii karakter volt és szinte mindegyik adott valami különleges bónuszt is, így nagyjából ki is tudtam pörgetni minden elmaradásomat. Külön élvezet volt az is, hogy tudtam olyan arcokkal is találkozni, akik azokkal a játékokkal játszanak, amikkel én is, ezáltal in-game bónuszokat és segítséget is kaptam.

A két hét alatt azt vettem észre, hogy Tokióban kortól és nemtől független mindenki játszik. A metrón inkább okostelefont nyomnak, de hasonlóan kedvelt a 3DS is. Mondjuk azon már nem csodálkoztam, mikor az utcán fekvő hajléktalan lenyomott pár pályát a Nintendo DS-én…igen, kicsit más viszonyok vannak kint.

SEGA Arcade

Shinjuku egyik utcáján botlottam bele az első SEGA épületbe, ami arcade játékokkal teli szintekből állt több emeleten. A SEGA sokaknak egy halott cég, aki pár játékkal tartja fent magát a Dreamcast után, de ha Japánban vagy, akkor inkább azon csodálkozol, hogy többet látod a SEGA feliratot, mint a Nintendót. A SEGA él és virul Japánban. SEGA épületekből viszonylag sokat lehet találni a városban, de a legtöbb értelemszerűen Akihabarában található.

A felépítésük nagyjából hasonló, alul általában UFO catcher avagy crane game van, amit a japánok komoly szaktudással nyúznak, ebből kifolyólag elég gyakran nyernek is.
Feljebb már arcade játékgépekkel fogunk találkozni, elsőként a populáris, könnyedebb játékok jönnek, de ahogy haladunk felfelé egyre komolyabb, szinte már valahol a kocsma és a szerencsejáték közötti hangulat uralkodik. A felsőbb szintekre készüljön fel mindenki, baromi nagy füst lesz, mivel azokon lehet cigizni és iszonyat nagy hangzavar, amire én számítottam, de arra nem, hogy pár perc után már nekem is sok lesz. Amúgy szinte minden emeleten volt édesség, nasi, üdítő automata, de néha hideg-meleg ételes automatákat is lehet találni, szóval mindent megtesznek, hogy a játékos akár több óráig ki se mozduljon a helyről.

Játékok terén kifejezetten az ízig-vérig japán cuccokkal játszanak a legtöbbet, volt hogy egy fajta játék annyira menő volt, hogy az egész szinten csak azzal volt tele, de azért lehetett új Tekkennel vagy az új Street Fighterrel is nyomni. Az általános gépek mellett egyre több a modernebb gép, amik teljesen újszerű utakat mutatnak a jövőre nézve. Az egyik népszerűbb ilyen egy stratégia játék volt, ami a CCG, azaz gyűjthető, cserélhető kártyajátékot és az NFC érintős technikát ötvözte.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy asztal ahova pakolhatunk ki kártyákat és egy monitor velünk szemben. Ha nincs kártyánk, akkor a közeli automatákból azt is vehetünk és már kezdődhet is a játék. Minden kártya egy-egy kisebb egységet jelképez, ami megjelenik a képernyőn, ha letesszük az asztalra. Ezeket mozgatva tudunk haladni, támadni, stb. A játék, amivel játszottak, nekem túlságosan japán volt, de el tudom képzelni, hogy mekkora őrület lenne, ha egy nyugatiasabb játékkal valósítanák meg, mint mondjuk a Hearthstone.

Mi a legkönnyebb játékokra mentünk, ezért jó párszor nyomtunk Taiko no Tatsujint, ahol ketten lehet dobolni zenére. Ekkor mondjuk kicsit rosszul éreztük magunkat néha, hogy szegény japánoknak nézni kellett a bénázásainkat. Ők minden játékot vérprofin nyomtak, de türelmesen nézték, ahogy a legegyszerűbb számmal is izzadtunk.
Természetesen Nintendo arcade játékokat is kipróbáltunk, hiszen ezeket kizárólag Japánban lehet - érdekes módon ezeket is a SEGA épületekben találhatjátok meg.

A Luigi’s Mansion egy külön nagy kabinban volt, amihez játékosonként egy-egy szellemirtós porszívó járt. Ezekkel kellett elfogni a szellemeket és az érméket begyűjteni. Ez viszonylag drágább volt mint a többi gép, meg sokkal összetettebb, ezért nem is tudtunk sokáig menni vele. Ettől függetlenül egyszer mindenképp ajánlott a kipróbálása, mert baromi élvezetes, ahogy az érméket szívja be a cucc, amit a kezünkben fogunk.

A legjobb nintendós játék arcade-ben is a Mario Kart GP DX volt, ami szintén egy egyedi kiadása a szériának. Arcade nagy felbontású grafika (Wii U-nál is szebb), egyedi pályák, karakterek, power-upok és mindez rendesen kormány-pedál módban. Egyértelműen ez volt a legszórakoztatóbb játék számunkra az összes közül.

Gashapon

Végre saját kezűleg gyűjthettem be a kedvenc figuráimat. A gashapon avagy gacha nagyjából megegyezik az itthoni nagy ritkán fellelhető kapszula játék automatákkal, csak annyiban tér el, hogy míg itthon pár száz forintért olyan dolgot kaphatsz, amiért 10 forintot se fizetnél (rossz minőségű műanyag nyaklánc, gumilabda stb.), addig Japánban hivatalos Nintendo, Bandai, Capcom, Pokémon, Cartoon Network és más egyéb minőségi ereklyét szerezhetsz be 100-400 jenért.

Jóformán minden utcán, boltban lehet kapni ilyeneket és ezt is mindenki gyűjti kint. A kínálat pedig óriási, minden témában fogunk tudni találni magunknak tetszőt és ne feledjük, hogy Japánban vagyunk, lesz jó pár olyan is, amiről nem hallottunk vagy el se tudtuk volna képzelni vagy simán nem akartuk elképzelni.

Gashaponból az Akiba Gachában és a Yodobashi Camerában találhatjuk a legtöbbet egy helyen. Ezeken a helyeken több száz gép van általában egymás hegyen-hátán.

Emellett arcade termekben, boltok előtt és utcákon is rendszeresen lehet találni. Érdemes nézni ezeket, mert folyamatosan változik a kollekció és mindig lehet találni egy-egy helyi különlegességet. A Pokémon Mega Center mellett például kizárólag csak pokémonosokat lehet találni és azokból is sok olyat, ami csak ott van, így lootoltunk is párat.

Pokémon Mega Center

Szintén egy kihagyhatatlan helyszín Tokióban. A Pokémon Mega Centerben épp a 20 éves évfordulóra érkező Sun and Moon részeknek a legfrissebb termékeit láthattuk. Az egész bolt nagyon drága volt, bár ez senkit se zavart, egy kör alatt lerabolták a hatalmas készletet, az eladók meg nem győzték újratölteni a polcokat. Gondolom nem mondok újdonságot, hogy a boltnak egy része csak is pikachus dolgokból állt, sőt nem is tudok olyan tárgyat mondani, amit nem készítettek el Pikachu-kivitelben.
Mi itt nem vettünk semmit, örültünk, hogy az agyunk be tudta fogni azt a sok információt, de amúgy minden rajongónak érdemes körbenézni, hiszen sok termék kizárólag csak itt kapható az egész világon. Az ilyen limitált cuccoknak eBayen szép áruk van, tehát mondhatni ezek komoly befektetések is lehetnek akár.

Ja majdnem elfelejtettem a lényeget. A boltból kifele Anna hívta fel a figyelmemet egy srácra, aki elsőre azzal tűnt fel, hogy egyszerre három 3DS-el játszik, majd látjuk, hogy ő konkrétan egy fullos Ash karakter baromi komoly gyűjteménnyel. Na ez durvább volt, mint az egész bolt.

A japán robotokról lehetne írni egy külön regényt, de én most csak a Gundamról fogok, hiszen őket nagyon bírom és hát nem kicsit volt menő egy életnagyságú robotot is látni. A robot mellett volt egy Gundam Cafe is, ahol szokásosan jobbnál jobb ereklyék mellett gundamos finomságokkal is tömhetjük magunkat. Én itt megleptem magam egy összeszerelhető robottal. Komoly cucc nagyon, élvezet, hogy apró darabokból kell összerakni és még átalakulni is tudnak, tuti fogok még rendelni később újat.

A végére pedig pár Fun Fact

Az évek során viszonylag sok fun factet ismertem meg, de azért más volt, mikor kint folyamatosan visszaköszönt egy-egy játékbeli elem. A legtöbb ilyet mindenki ismeri, csak elkönyvelte úgy, hogy de ötletesek ezek a japánok. Tényleg azok, de ahogy mindenki, ők is a való életben táplálkoznak, ráadásul óriási nemzeti kincsük és komoly kultúrájuknak köszönhetően van is miből.
Az egyik kedvencem, az egyik szent állatuk a Tanooke (nyestkutya), amit viszonylag gyakran lehet látni boltok, ajtók előtt, mint szerencsét hozó szobor, eközben én is csak a Super Mario sorozatból ismertem, mint power-up.

Shibuya eleve egy élmény, de ha valaki játszott közel 20 éve a Jet Set Radióval, akkor még most is pontosan fel tudja lelni azokat a helyeket a buszpályaudvaron, ahol grindolni vagy graffitizni kellett a játékban.

A legérdekesebb jelenség a Zeldával volt kapcsolatos. Kamakura egy vallási központ, ahol csaknem minden utcában találhatunk kisebb nagyobb oltárokat, templomokat. Ezeknek a helyeknek a megtalálása igen kalandos volt, ami szinte felért egy-egy dungeon titkos bejáratának megtalálásával. A legtöbb templomnál ott volt az ismert Triforce, ami három darab háromszögből álló jel, de néha az amulettek jeleit is meg lehetett találni.

Miyamoto egyszer azt nyilatkozta, hogy saját gyerekkorát vette alapul, mikor a Zeldát kitalálta, fiatalon sokat barangolt és fedezett fel helyeket. Kamakura hangulatilag számomra pontosan a játék hangulatát adta vissza.

Ja és ha már Zelda. Az egyik kedvencem a Spirit Tracks-ben az volt, hogy minden helyen pecséteket lehetett gyűjteni egy albumba - persze, akkor is azt gondoltam, hogy de kreatív a fejlesztő. Na most ezeket a pecséteket nem csak Kamakurában, hanem egész Japánban lehet gyűjteni. Mindig lehet szerezni egy albumot, ami egy adott település látványosságait tartalmazza. Ha megjártuk mindegyiket és megtaláltuk a pecséteket, akkor kimaxolhatjuk ezeket. Minden pecsét természetesen a japánokhoz híven részletes művészi rajzokat tartalmaz, de volt olyan is, hogy egy-egy mangát, tehát ha megvan az összes, akkor kész a történet.

Amúgy a Starfox alapját a kiotói szentély előtti nagy kapuk adták, a Zelda Link to the Past harcsája pedig szintén egy japán legenda és még sorolhatnám.

Japán minden szempontból óriási élmény volt és azóta még közelebb érzem magamhoz a kedvenc játékaimat.
A következő héten Tokyo Retro Videojáték Hunting címmel érkezik a shopping guide.