Randomgeneráció akadémiai szinten
Van az úgy, hogy az ember szabadidejében nem akarja agytekervényeit tornáztatni órákon keresztül egy-egy stratégiai játék során, vagy csak szimplán nem a stílusa az ilyen típusú időtöltés. Van az úgy, hogy a borús őszi idő ellenére mi aktívak szeretnénk lenni, de lusták vagyunk kimozdulni hozzá, ezért házon belül keressük az izgalmakat. Van az úgy, hogy néha pont arra van szükségünk, hogy valami kiszámíthatatlan történjen velünk, akár egy számítógépes játék alatt. Íme tehát néhány rogue-like játék, amik mindig tudnak valami újat mutatni nekünk:
Rogue-like játékoknak általában azokat hívjuk, amelyek valamilyen módon a véletlenszerű generálás elvén alapulnak. Itt a legtöbb dolog nincs kőbe vésve: a pálya minden játék során máshogy nézhet ki, másmilyen ellenfeleink vannak minden alkalommal, mások a fegyvereink, stb.
Az "újhullámos" rogue-like játékok kétségtelenül a The Binding of Isaac hatására születtek. Bár a játék tematikája és kivitelezése nem mindenkit töltött (vagy tölt) el melegséggel, többek között a végtelen mértékű újrajátszhatósága hozta meg számára a sikert. Lehet vitatni, hogy a let's play csatornák illetve streamerek tették sikeressé a játékot, vagy fordítva, de a kettejük szimbiózisa jó hatással volt mindkét iparág fejlődésére: inspirálta az indie fejlesztőket hasonló kaliberű játékok készítésére és sikert hozott az addig kevésbé ismert youtube-osoknak.
A bizarrabbnál bizarrabb powerupok és azok kombinációi illetve ezek együttes vizuális megjelenései, a többféleképpen interpretálható történet, a tartalmilag régi expansion packeket idéző DLC-k, illetve a minden várakozást felülmúló remake sorolta ezen játékokat az eladási lista élére és olyan fanbázist épített ki, aminek évekig én is a részese voltam. Aztán történt meg, hogy elkészült az Afterbirth DLC...
Valahogy így képzelném el a TBoI és a Don't Starve szerelemgyerekét. A vizuálisan teljesen a DS világába passzoló, mechanikailag TBoI emlékeket ébresztő játék talán nem kavart akkora port, mint a soron következő játékok, (vagy csak én nem kerültem bele az ezt körülvevő hype-hullámba) de érdemesnek tartottam megemlíteni. Bár személyesen nem sok időt öltem bele, mert akkoriban olyan ütemben érkeztek az újabbnál újabb rogue-like játékok, hogy az ember nem tudta követni, én pedig nem különösebben szívlelem az ilyen rajzstílust, de aki kedveli a hasonló képi világot mindenképp adjon neki egy esélyt!
Talán fölösleges is megemlítenem mostantól, hogy az összes játék valamilyen másik genre és a rogue-like játékok kombinációiból születtek, úgyhogy ezentúl eltekintek ettől. A Nuclear Throne az adrenalinpumpáló, iszonyatosan pörgős-darálós, külső nézetes shooter vonalat követi a véletlenszerű generáció jegyeit felhasználva. Nem hagy sok helyet a hibázásra, egyszer félremozdulsz és kezdheted elölről. Többféle karakter, sokféle fegyver található meg benne, aki akcióra vágyik, mindenképp ruházzon be rá!
A korábbi játékok legfőképpen arra alapoznak, hogy minden egyes run (új játék) kezdetekor a karaktered nulláról indul és játék közben kell felerősítened magad. Ha meghalsz, kezdheted elölről. A Rogue Legacy ezzel a koncepcióval ment szembe, majd egy akció-platformer köntösébe bújtatva bocsátották a piacra. Itt minden run után lehetőséged van az összegyűjtött pénzt befektetni valamibe: jobb fegyver, erősebb páncél, stb. Míg a többi játéknál a megszerzett személyes emberi tapasztalaton kívül szinte semmit nem vihetsz át a következő runra, a Rogue Legacy éppen ezt szorgalmazza. Aki jobban szereti a lassú, de biztos előrehaladást és a farmolási lehetőséget, annak ez a játék való.
Platformer+craftolás. Különböző talajtípussal, élővilággal, szörnyekkel, nyersanyagokkal rendelkező területeken keresztül kell barangolnunk és túlélnünk. Körültekintően kell bánnunk a felszerelésünkkel, a limitált férőhelyes hátitáskánkkal és a kisebb területek közti boltokban elérhető portékákkal is. Akik ismernek tudják, hogy kifejezetten achievement-orientált ember vagyok, ezért is nagy szó, és a játéknak is egy elismerés a részemről, hogy bár a Magicite nem rendelkezik Steamen achievementekkel, vagy egy tucat órát így is beleöltem a játékba.
Valamiért az emberekben a rogue-like játékokról nem rögtön a Spelunky jut eszükbe, pedig az eredeti változata a játéknak sokkal hamarabb látott napvilágot, mint az Isaac. Egy örökké változó, többféle környezettel rendelkező barlangrendszerben kell boldogulnunk kincsek után kutatva úgy, hogy minden sarkon, falon, vázában veszély leselkedik ránk és ahol egy nagyobb félrecsúszott ugrás is halálos végkimenetelű lehet. Abszolút a személyes ügyességre épít, az összes másik játékkal ellentétben itt a legkisebb a szerencse faktora. Ha itt meghalsz, azt 99.9% eséllyel magadnak köszönheted. (Kivéve ha még a program ki sem generálta az összes elemet a pályára, te már felbosszantottad a shotgunnal rohangáló boltost mert a játék pont úgy generálta egymásra a cuccokat, hogy az a képébe robbant) Izgalmas, nehéz, de nagyon addiktív játék.
+Játékok amikkel nem játszottam (sokat) de érdemes megemlíteni őket
Irgalmatlanul sok rogue-like létezik. Szinte minden műfajban, rajzstílusban, platformon talál magának valót az ember. Számos olyan van, amivel még én sem játszottam valamilyen oknál fogva. Ennek ellenére néhányról megemlékezek, amikről tudom, hogy jók, csak az én listámba azért nem kerültek bele, mert vagy nem játszottam még velük, vagy nem hagytak olyan mély nyomot bennem: Enter the Gungeon, Darkest Dungeon, Faster Than Light, Risk of Rain, Heavy Bullets.
