Közel 30 óra játék után még mindig azt érzem, hogy éppen hogy csak belekóstoltam a 2016-os Hitmanbe, eközben simán kiadhatnék egy kisebb regényt is róla, mert egyszerűen nem tudok betelni vele; viszonylag nehézen, de sikerült visszafognom magam, így hát jöjjön az első rész bemutatása.

Mielőtt ezt bárki olvasná, mindenképp ajánlom a béta Training Mission beszámolót, ahol részletesen belementem az újdonságokba, mivel azokat itt nem fogom ismét leírni, hiszen bőven akadt az első párizsi missionben is kontent.

Steam értékelések miértjei

A “teljes” játék Steamen vegyes értékelést kapott, de ez senkit se riasszon el. Nagyrészt két tábor hőbörög az interneten: a “miért kell hozzá net” és a “megvettem a teljes játékot miért nem kaptam meg az összes pályát”.
Szerintem 2016-ban az, hogy net kell egyes részekhez, nem valami ördögi dolog, online leaderboard van, folyamatos online extra tartalmat, módokat hoz le a rendszer és a többi.
A másik probléma pedig le volt írva tisztán, a játék epizódonként fog meglenni, de persze egyszerűbb egy negatívot beírni, mint olvasni.

Mellesleg a negatívok között található egy kisebb csoport is, akik akciójáték gyanánt vették meg a játékot és nagyjából 2-3 óra alatt lazán kitolták: premierplán legyilkolták a célpontot, majd 10-20 mentésből valahogy el tudtak menekülni és kész is a játék. A Hitman továbbra is egy profi bérgyilkosról szól, aki feltűnésmentesen végzi a dolgát.
A panaszkodók legkisebb része pedig a lag és fps dropokkra hivatkozott, de azt szerencsére gyorsan javították, a játék tökéletesen fut, ahogy a régebbi részeknél is megszoktuk.

A kezdet és a történet felvezetése

Az első epizód a bétából megismert Training és Párizs fejezetet tartalmazza, ez összesen 3 pálya, amiből a Párizs az első komolyabb küldetés. Én azt hittem, hogy a Training utolsó pályája már komolyabbnak számít, mivel olyan 9-10 óra környékén tudtam végezni az összes feladattal, ami azért nem kevés, de tévedtem. Az első küldetésbe nem sajnálták a tartalmat, vagy 10x összetettebb a párizsi küldetés.

Grafikailag nem csak hozza az elvárt színvonalat, de ahogy az egész játékban, itt is teljesen el lehet veszni a részletekben. Az egyik kedvencem, amikor látható az ablakmosás nyoma, ha épp úgy törik meg a fény az ablakon, amit nem igen láttam még más játékban. Ezek után már meg se döbbentem azon, amikor a párkányon próbáltam kapaszkodva oldalazva átmenni a másik erkélyre és finom porszemek estek a karakteremre. Ahogy írtam, közel 30 órája tolom, de még most is ugyanúgy rá tudok csodálkozni egy-egy szobára vagy valami apróbb részletre, hiszen olyan dolgokra is figyeltek, hogy sokszor nem is gondolná az ember.

A történetet részletekben kapjunk meg, havonta egy küldetés érkezik, amit ha végigtolunk, akkor az elején, a végén kapunk egy-egy rövid videót. Nekem az egész story elsőre csak úgy lógott a levegőben és azt éreztem, hogy ebben a részben teljesen a háttérbe szorul, de ez idővel változott, mivel ha a pályákat alaposan végignyomjuk, akkor még több információhoz lehet jutni, nagyon sok párbeszédet lehet elkapni egy-egy megfelelő pillanatban, ami segít megismerni a célpontot, és a történetet is kiegészíti. Elsőre furcsa volt ez a megoldás, de amikor ráeszméltem, hogy ilyen módon vezetik fel az egészet, akkor egyből jobban figyeltem minden apróbb párbeszédre, iratokra, karakter-ismertetőkre stb.

Ez számomra bátor kezdeményezés volt a fejlesztőktől, ahogy a játék epizódonkénti kiadása is, de ha jobban megnézzük majd, szinte az egész játékra azt lehet mondani, hogy tényleg egy lapra tettek fel mindent és inkább kockáztatták az egész sorozat hírnevét, hogy megpróbáljanak egy olyan játékot készíteni, ami minden szempontból tökéletes. Nos lássuk, hogy mint is kaptunk a Párizsi küldetésben.

Párizs, Opera

Az első igazi bevetésünk a párizsi Operában történik, ahol egy divatbemutató és a hozzá rendezett parti folyik, emellett a legfelső szinten egy privát aukció is kezdetét veszi számos befolyásos emberrel.

Mi kezdetben, mint vendég a bejáraton érkezünk meg és hamar azon fogjuk kapni magunkat, hogy ezek a SquareEnix-nél nem finomkodtak az elején. Egy brutálisan felépített pályát készítettek olyan 2-300 karakterrel, oltári nagy kerttel, alagsorral, tetőtérrel, összesen 4 szinttel, szóval köpni nyelni nem tudtam, hogy egyáltalán merre induljak mit csináljak, csak azt vettem észre, hogy az egész játék, mintha élne: a pincérek kiszolgálnak a partin, a szakács készíti a főfogást, a technikusok a hangokat, fényeket irányítják, eközben a biztonsági emberekből is van vagy háromféle, a felszolgálókból is van, aki a partin dolgozik és van, aki az aukción vesz részt. Ez mind mind olyan fontos részlet, amit ki kell ismerni, hogy bátran, feltűnés mentesen tudjunk az egész épületben mozogni.

Szinte az összes karakternek személyisége van, az egész játék él

Nagyjából 4 csoportra lehet osztani a karaktereket: a célpontok, akiknek a legrészletesebb az útvonaluk, a célponthoz közeli fontosabb karakterek, akinek szintén hasonlóan tartalmas és emellett elszórtak több kiegészítő karaktert is a feladatokhoz, akik nem lesznek annyira szem előtt, de eközben mégis viszonylag sok szerepük van az adott pályán. Legvégül természetesen a többi karakter, akiknek nagy része nem sok vizet zavar, de azért a legtöbbnek külön élete van: beszélgetnek, elmennek inni, mosdóba járnak, kimennek a kertbe, tehát kellő figyelmet szenteltek a töltelék karaktereknek is.

Nem mértem le pontosan, de olyan 30-40 perc történés biztosan le van vezetve a játékban a legtöbb karakterre.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy ott van mondjuk Helmut Kruger a híres modell, aki az első 10 percben a hátsó kertben modellkedik, majd közbeszól egy telefonon, amiért elszeparálódik egy csöndesebb helyre (a tökéletes alkalom). A következő 10 percben felkészül a kifutóra, majd a nagy show végén olyan 25-30 perckor a rendezvény szervezője beszél vele, hogy fent Dalia, az aukció vezetője szeretne egy privát találkozót megejteni. Nagyjából ennyi egy célponthoz közeli karakter kiismerése, amihez szinte az összes szintet be kell járnunk a megfelelő álcában, hogy ezt le tudjuk követni és még szinte sehol se vagyunk a játékban.
Nekem kellett olyan 2-3 óra minimum, hogy egyáltalán hozzá tudjak szólni a pályához annyira részletesen ki lett dolgozva.

A karaktereket igazából nem egyenként fogjuk kiismerni, hanem apróbb részletekben, hiszen nem fogjuk tudni mindig követni őket mindenhova civilként. Ezért fokozatosan kell bejárni a pályát, figyelni, hol-milyen bejárási szabályok vannak, milyen ruhában mehetünk be, vagy épp hol nincs vagy hanyag a személyzet. Ki tudja, lehet a konyhában, vagy épp az öltözőben fogunk találkozni egy ismerős arccal, akitől akár megtudhatunk valami fontosabb információt a célpontokról vagy egyéb karakterekről, eseményekről.
Rég volt olyan, hogy ennyire élvezni tudtam egy játékot és tényleg azt éreztem, hogy a készítők 500x végigmentek a pályán hogy telepakolják tartalommal a legkisebb pixelnyi helyre is a játékot.

Rendkívül rendhagyó volt az is, ahogy a karakterek reagálnak egy adott történésre. Ha egy vendég mondjuk meglát egy hullát, akkor nem feltétlen fut egyből a legközelebbi rendőrhöz, hanem inkább ezt is életszerűbben próbálták kezelni, mondjuk felkiált, hogy Jézusom! majd megvizsgálja, hogy mi történt, biztosan meghalt, majd aggódva motyog magában, hogy mit is kéne most tenni. Teljesen másképp viselkednek az emberek tömegben. Vannak, akik azonnal odarohannak segíteni és akik inkább csak messziről figyelik az eseményt, szóval itt is próbálták a lehető legtöbb variációt beépíteni a játékban.

Nekem az egyik kedvencem, amikor azonnal mobilt ragad az arc és felhívja a párját, hogy “nem hiszed el mi történt az előbb” majd szépen részletezi az eseményeket és ez megint olyan részlet, hogy lehet mesélni robbanásról, lövésről vagy balesetről, ők arról fognak, ami épp történt.

Hasonlóan tetszett az a megoldás, amikor behatolóként lebukunk egy tiltott helyen. Nem lőnek ránk szó nélkül, hiszen az életben is megesik, hogy egy vendég véletlenül eltéved és rossz szobába megy be. Ilyenkor a biztonsági személyzet ezt jelzi, majd kedvesen visszakísér a vendégeknek szánt helyre.

A karaktereknek emellett számtalan reakciójuk van, megdicsérik a vörös nyakkendőnket, ha a klasszikus 47-es ruhában érkezünk vagy körbesuttognak, hogy ő az a híres modell, ha épp a megfelelő sminkben vagyunk, ránk szólnak, ha fegyvert veszünk elő egyszerű biztonsági őrként, tehát minden ruhára, eszközre meglesz mindenkinek az adott cselekvése.

A lopakodó rendszerről a bétában nagyjából leírtam a lényeget, de azért pár újdonság még mindig akad, mint például a fokozott készültség.
Ha látványosan elvétünk egy lövést vagy gyilkolunk és van szemtanú, akkor pontosan le fogja írni a legközelebbi biztonsági személyzetnek, hogy pontosan kit kell keresni. Ilyenkor a helyszínhez közeli és a többi szinten található főbb őrökre is fehér pont kerül, emellett mindenkire jobban fognak gyanakodni hiába váltunk ruhát, tehát komolyabb rontásnál nehéz dolgunk lesz javítani; eközben tökre izgalmas is lesz a helyzet, hogy mindezek után hogyan tudunk egyáltalán a célpont közelébe kerülni.

A tervezés

A Hitman soha sem az egyszerűségről szólt. A challenge-ek bevezetése szerintem nagyon jót tett az Absolutionnek is, de igazán ebben a részben sikerült azt is a a lehető legjobban kivitelezni.
A challenge-eket kiegészítették egy teljesen új résszel, ez a plan. Ez egy olyan menüpont, amihez kell jó pár óra, hogy ténylegesen használni is tudjuk. A feloldáshoz challenge-eket kell megszerezni, ami újabb lehetőségeket nyit az adott helyszínhez.
Alapból tudunk loadoutot megadni, azaz kiválaszthatjuk, hogy milyen ruhában induljunk és hogy melyik fegyvert vagy eszközt szeretnék magunkkal vinni - ezeknek a száma fokozatosan növekszik majd.

Aztán tudunk majd elhelyezni a pálya egy-egy helyszínére előre elrejtett fegyvert vagy eszközt, mint egy igazi profi, aki pár nappal az esemény előtt mondjuk a konyhai tárolóba egy kis mérget elrejt vagy a kerti fészerbe a mesterlövész-puskát, hiszen elvégre egy partiba nehezen tudnánk azzal bemenni.
Továbbá szintén fokozatosan oldódnak fel a kezdő helyszínek is, eleve szakácsként kezdhetjük a dolgozói bejáratnál, a tetőről indulhatunk és így tovább.
Ezek nem csak, hogy nagyon jó lehetőségek a játékban, hanem egy teljesen új szintre emelni a profi bérgyilkos játékok kategóriát.
Nem egyszer töltöttem sok időt már csak azzal, hogy a challenge-et nézegettem, majd próbáltam hozzá összerakni a megfelelő loadoutokat is.

Az online módokkal tökéletes egészt alkot

A Hitman Absolutionben nem voltam annyira oda a Contracts módért. Nem volt rossz párszor, de annyira izgalmas se volt, hogy többször hozzányúljak. Most visszatekintve az inkább csak egy kezdetleges felvezető a jelenlegi részhez.

Ahogy az Absolutionben, itt is van Contracts mód, ami saját vagy közösség által készített pályakat tartalmaz, de az igazi érdesség az IOI által készített Escalation és Elusive feladatok, amiket folyamatosan készítenek a játékhoz.

Escalation (5 szintes, nincs mentés)
Kezdésként ismét a Training pályán voltam, amit kimaxolás után mondhatom, hogy alaposan kiismertem. A Contract móddal szemben, itt rendes főküldetéseket kapunk általában egy-egy komolyabb csavarral, tehát érdemes akkor ránézni ezekre, ha már fejből vágjuk az adott küldetést.
Csak hogy egy példával éljek, az első feladat az volt, hogy el kell lopnom a széf tartalmát. Na most mindeddig nem is tudtam, hogy van a pályán széf, de nem csak hogy van, hanem még kulcs is van hozzá. Ehhez jött még egy célpont likvidálása is (hiszen elvégre bérgyilkosok vagyunk), hogy öld meg a tábornokot pisztollyal és orosz egyenruhában. Tehát  pontosan kell tudni, hogy lehet olyan ruhát szerezni és hogy hol vagy kinél lehet a megfelelő pisztoly.

A küldetés egyből véget ér, ha valamit rosszul csinálunk és ahogy fokozatosan megyünk az 5. szintig, egyre több feltételt szab a játék. Lesz olyan, hogy még hozzádob egy célpontot, akit szerelő ruhában kell megölni.
A feladat pontra megy és 5 hitman logót lehet összegyűjteni. Természetesen minden hibáért, fölösleges megmozdulásért pontlevonás jár.
Pontlevonás jár, ha fölöslegesen gyilkolunk, ha meglátnak, ha nem rejtjük el a halott testet és/vagy észreveszik, eközben díjazza ha profin láthatatlanul és gyorsan hajtjuk végre a munkát, tehát ezeknél a feladatoknál kiélheti minden pro játékos a bérgyilkos tehetségét és mellesleg teljesen új oldalról mutatja be a pályát, ami legalább annyira érdekes volt, mint a főküldetések.

Elusive Target (érkezik, nincs mentés)
Ez sajna még nem érhető el, de az Escalationhöz hasonlítják, annyi különbséggel, hogy ezek az extra célpontok csak bizonyos időként, egy adott ideig lesznek elérhetőek.

Ja és majdnem elfelejtettem, hogy nem rég egy vámpíros kihívás érkezett a párizsi küldetéshez, ami az alapfeladatokat egészítette ki, tehát a plusz módok mellett számítsunk arra is, hogy a meglévő főküldetésekhez is fog érkezni még több minőségi anyag.

Az év egyik legjobbja

Mindezeket összevetve a Hitman számomra az év és a sorozat egyik legjobb játéka. Egy igényes, tartalmas, profi bérgyilkosos-lopakodós játék, ami bőven le fog tudni kötni mindenkit az egész évre.
Ma érkezik a következő küldetés és én még éppen hogy csak a végén járok az elsőnek, szóval a havi megjelenés engem nem zavar, tartalom és kihívás bőven akad, a PC verzió teljesen rendben van és végre egy olyan Hitmant sikerült összerakni, amit a kazuál és a pro rajongóknak egyaránt szerethetnek.
Mindenkinek tuti vétel, ha egy kicsit is szereti a sorozatot és imád lopakodni.