A rég várt Castlevania klón?
Amikor megláttam a Dark Flame-ről készült képeket, egyből az egyik régi nagy kedvencem ugrott be, a még az ősidőkben PlayStationra megjelent Castlevania - Symphony of the Night. És ennek is rendkívül megörültem, mert a nagy előd mellett a később Nintendo DS-re megjelent 2D-s részeket (Dawn of Sorrow, Portrait of Ruin, stb.) is imádtam! Valahogy a 3D-s részek nem voltak annyira meghatározóak számomra, kezdve a Nintendo 64es Castlevania 64-el egészen a Lords of Shadow 2-ig. Utóbbi egy remek játék (ahogy az első része is) de számomra mindig is a Sypmhony marad a csúcs, és ezzel biztosan nem vagyok egyedül. Sajnos cikkem tárgya még nagyon korai stádiumban van...lényegében egy alfa verzió demója. A majdan megjelent játékról is fogok írni, ami reményeim szerint sokat fog még fejlődni.
Nos hol is kezdjem a kis alanyom bemutatását? Talán ahol a legcélszerűbb. Ismeritek a fent említett Symphony of the Night-ot? Igen? Na akkor képzeljétek el azt gyengébb/silányabb verzióban és meg is kapjátok a Dark Flamet. Azoknak akik esetleg nem ismernék....azoknak azt javaslom, hogy azonnal ismerjék meg! Nah jó, viccet félretéve. A Dark Flame nem viccel! Rettentő pofátlanul lop a nagy elődtől. Nem elég, hogy a grafika szinte egy az egyben megegyezik az 1997-es felmenőjével, de még a karakter is hátborzongatóan hasonlít Alucardra. Azon kívül, hogy neki világos volt a haja, nem sok különbséget sikerült felfedeznem a két karakter között, mert még a testtartásuk is azonos.
Ám itt még koránt sem ér véget a hasonlóság. Épp úgy, ahogy elődjénél, a karakter itt is képes azzal a speckó dash képességével haladni. Ez főleg azért szúr szemet, mert más játékban azóta sem láttam ilyet, tehát elég egyértelmű, honnan jött az ötlet. Emellett a hangok, ha nem is 100%-ban, de 95%-ban tuti hogy a Symphonyból vannak - szerintem kaptak 1-1 effektet és átemelték, ahogy azt kell. A zene nem volt ismerős, de természetesen itt is próbálták hozni azt a hangszerelt élményt. Mondjuk ezt pozitívumként éltem meg, hisz ha csak fele annyira ütős és minőségi zenék lennének minden játékban mint a nagy öregben, akkor már jól járnánk és ez itt sikerült. Amiben a Dark Flame talán felül tudja múlni a Symphonyt, az a nehézség. A játék ugyanis borzasztóan nehéz, szerintem túlzottan is; lehet ebben a NES-re megjelent részre akart inkább hasonlítani, mert az volt ilyen irgalmatlanul nehéz.
Sajnos én a demót nem tudtam végigvinni. Többek között a nehézsége is megnehezítette a dolgomat, mert akárhol halsz meg, elölről kell kezdeni. Viszont ezen sikerült túllépnem, mert egyrészt a gyűjtött EXP megmarad, másrészt meg 1 óra alatt már simán voltam vagy LV 6-8 és így elég erős ahhoz, hogy lenyomjak mindenkit. Nagy-nagy szenvedések árán át is verekedtem magam minden ellenfélen, felvettem, amit fel kellett, kinyitottam, amit ki kellett....erre kifagyott az egész. Mivel újra kellett indítanom a játékot, és mentés meg nemigen van, ezért teljesen az elejéről kellett volna kezdenem (az EXP hajhászást), amit nem vállaltam.
Közben sajnos a játék kickstarter kampánya totális csőd lett, így nagy valószínűséggel egyelőre biztosan nem fog megjelenni. Ha bármit hallunk vagy esetleg a későbbiekben újjáélesztik a kampányt, akkor arról természetesen beszámolunk!
Összegezve, ez egy nagyon szuper játék. Nem is lehet rossz, ha ennyire másol egy akkora klasszikust, mint a Symphony of the Night! Sajnos a nehézséggörbe beakadt valahol a max+20% környékén, így nagyon nehéz, de ettől még játszható. Viszont emiatt és minden más miatt is inkább az eredetit javaslom mindenkinek, amit egy PS1 emulátorral szerintem ma már bárki könnyedén kipróbálhat. Szebb, jobb, szagosabb...és már kész!
