A klasszikus játékok remastered kiadásainak korában és a szörnyű Duke Nukem Forever bukása után bevallom, nem sok jóra számítottam, amikor a Shadow Warriorral kezdtem el játszani, de nagyjából egy perc alatt sikerült teljesen megváltoztatni a hozzáállásomat, mikor az intróban felcsendült a You got the power 80-as évek beli dallama, amely nem mellesleg a Transformers egész estés meséjének a betétdala is; innentől kezdve tudtam, hogy ezt biza szeretni fogom.
A Shadow Warrior attól lett jó játék, hogy nem akarta a világot megváltani, egyszerűen pont annyit ad, amit ettől a stílustól elvárunk, de azt tökéletesen. Remek grafika, folyamatos poénok, könnyed játékmenet és persze ninja cuccok teszik teljessé a játékot.
Történetileg kezdetben egy egyszerűbb “B movie” hangulat lengi körül a játékot, amely fokozatosan teljesedik ki, olyannyira, hogy a végére teljes átszellemüléssel figyeltem a történet utolsó perceit. Lenyűgöző volt, ahogy felvezették a kisebb szálakat a meglepően igényes kis animációkkal, de persze a hangok, a szinkronok, a felejthetetlen zenék sokat segítettek a történet átélésében, és a játékmenetben is.
Rengeteg utálásokkal találkozhatunk más játékokból és filmekből
A klasszikus FPS stílus az elején inkább a “fapados” hangulatot teremtette meg számomra a túlságosan korlátozott és lineáris játékmenet miatt. A játék titka abban rejlik, ahogy ezeket tálalja és ötvözi a modern kori elemekkel. Számomra 1-2 fejezet bőven elég volt, hogy teljesen beszippantson a játék, annyira élvezet vele játszani. De hát ki nem szeretne menő samurai karddal kaszabolni japán környezetben, miközben sorozatos poénkodások mennek?
Az ősi történetet igényes japán stílusú animációban mesélik el
Nem hiába emelem ki a vicceket, mert a játék egyik fő mozgatórugója erre épül. Szinte állandóan beszól a főhősünk valamit, ha épp kinyírt egy szörnyet és persze társunkkal is hasonló beszélgetéseket fogunk folytatni. Az egyik kedvencem, amikor elhatározza, hogy akkor ő hős lesz és végez mindenkivel; ezért azt teszi, amit Robert De Niro a Taxisofőrben és levágja a haját a feszültség kedvéért - mellesleg van egy Bat-barlangja is, ha véletlen vége lenne a világnak és hát na, nem pont jól jött?
Eközben vannak szerencsesütik, amelyek a lehető legfárasztóbb humort közvetítik és persze a sok filmutalás mellett rengeteg játékra is hivatkoznak (Hail To The King, Baby). A legtöbb poén a klasszikus játékokra és filmekre épül, de azért elfért benne pár újabb dolog is, így a nagyon fiatalok is tudják majd értékelni.
Ilyen és ehhez hasonló fárasztó viccekkel várnak a szerencsesütik
A játékmenet a szokásos maradt: menj előre, ölj, keresd meg a kulcsot, vett fel, menj vissza és az új szörnyeket is öld le, nyisd ki a kaput, ölj esetleg egy nagyobb bosst és így tovább. Ez leírva unalmasnak tűnhet, de valójában az utolsó 1-2 fejezeten kívül nem éreztem monotonnak.
A pályák tele vannak titkosokkal és gyűjthető elemekkel, amelyeket az igen részletes fejlesztési rendszerben tudunk hasznosítani: fejleszthetjük a karakterünk sima és speciális képességeit, pénzért cserébe pedig a fegyvereinket. Ezeket egy játék alatt nehéz lesz kimaxolni, de ha végigvittük, akkor a mentésünket továbbvihetjük a sima story módban vagy az újonnan kapott extra módokban is, így akit érdekelt volna más speciális erő vagy fegyver extra tulajdonsága, annak nem kell a nulláról kezdenie és mindent egy játékban összegyűjteni. Mellesleg nagyon menők a fegyverek plusz funkciói, és hogy lövés közben a másik kezünkkel kaszabolhatunk vagy használhatjuk a különleges képességeink egyikét.
Egy kis plusz: a katana alapfegyver helyett az options-ben választhatunk más játékok nevezetes fegyvereiből (The Walking Dead Ice Axe, Rise of The Triad Excalibat) és ugyanitt állíthatunk ezeknek a használatán is; továbbá a játékhoz automatikusan hozzáadódik a Viscera Cleanup Detail: Shadow Warrior takarítós szimulátora is, amit egyszer mindenkinek ki kell próbálni.
Gigantikus boss-okból nem lesz hiány
A játékidő nekem közel 12 óra volt (amely amúgy az átlag is), de bőven lehet még belerakni a plusz módokkal, a titkos tárgyak-rejtekhelyek felfedezésével és az összes fejlesztés feloldásával.
Összességében kimondhatom, hogy a Shadow Warrior ennyi év után a legjobb visszatérést produkálta. Ez az a játék, amire már mindenki várt és valóban azt tudta adni, amit a klasszikus SW rész, a Duke Nukem 3D és a kései Serious Sam idején elképesztően szerettünk: az önfeledt szórakozást FPS stílusban.
A játékot nagyobb akció során pár száz forintért szokták adni, ezáltal az egyik legjobb ár-érték arányú FPS a piacon, hiba lenne kihagyni.
