A Spirit Tracks elkezdésére nagyon nehezen tudtam magam rávenni. Valahogy soha se jött be ez az idő sík, meg ugye a GameCube Wind Waker is kimaradt többek között a GC akkori sikertelensége miatt is, amit egyébként az egyik legjobb résznek tartanak, de nekem a rajzfilmes grafika az Ocarina of Time után enyhén visszaesés volt. Egyetlen indok volt, amiért mégis elkezdtem, az pedig nem volt más, mint a Phantom Hourglass, amely szintén hasonló stílusban készült, szintén húztam a számat, viszont nagyot csalódtam pozitívan. Talán azután jöttem rá újból, hogy egy Zelda játék egyszerűen nem lehet rossz.
A Spirit Tracks is még sima DS-re készült és ahogyan a Phantom Hourglass vagy igazából bármelyik Zelda rész, maximálisan kihasználja a hardware adta lehetőségeket. Itt is tudunk folyamatosan jegyzetelni a térképekre vagy például megrajzolni, hogy merre menjen a bumeráng, viszont leginkább a mikrofont éreztem előtérben. Utóbbit a játék első pár órájában olyan szinten kellett nyomni, hogy már levegőt nem kaptam, annyit kellett fújni a Whirlwindet. Mindenesetre senkinek sem ajánlom, hogy PC-n emulátorral játssza, mert sokat levesz a játékélményből, na meg manapság egy használt DS tényleg aprópénz.
A játék története az új világ idősíkján, a Wind Waker és a Phantom Hourglass után helyezkedik el. Ebben a síkban Hyrule elsüllyedt, mi pedig nekiindulunk felfedezni a világot. A két résznyi hajózás után Tetra és Link felfedezi, majd megalapítja az új Hyrule királyságot, amit elsőként itt, a Spirit Tracks-ben láthatunk.
Kis érdekesség, hogy Zelda nem hiába hasonlít Tetrára, Tetra az ő felmenője. Szerintem mindenképp érdemes ezt az idősíkot sorban játszani, mert nem ez az egyetlen utalás és ha valaki kicsit is figyel az apró részletekre, akkor jó néhány érdekességre lesz majd figyelmes - ez szintén sokat tud dobni a játékélményen.
A Spirit Tracks története Új Hyrule-ban kezdődik, mi épp a mozdonyvezetői kitüntetésért megyünk a kastélyba, ahol megtaláljuk Zelda titkos levelét, amelyben figyelmeztet bennünket, hogy a gonosz kancellár valami rosszra készül. Amire észbe kapnánk, az összes Spirit Track (mágikus vasút vonal) eltűnik és szembe találjuk magunkat a gonosszal és csatlósával Byrne-nal. A tervük, hogy megidézzék a pokoli Malladus-t és általa elpusztítsák a világot. Barátunkat Alfonzót és minket sajna hamar leszerelnek, ráadásul Zeldát is, akarom mondani a testét elrabolják, hogy felhasználják a későbbiekben gazdatestként.
És itt jön képbe talán az egyik legfontosabb fícsőr a játékban: Zelda lelke velünk lesz a játék végéig. Sokszor tippeket ad, hogy merre menjünk vagy hogy mit kellene csinálni épp - amolyan Navi stílusban, viszont itt sokkal nagyobb szerepe lesz, az előző részből jól ismert Phantom katonák bőrébe bújva tud majd nekünk segíteni.
Rengeteg puzzle és harc Zelda és Link együttes munkájára van kiélezve. Ilyen még soha se volt - nagyon élveztem.
A játék menete, ha picit is leegyszerűsítve nézem, akkor szinte teljesen megegyezik a Phantom Hourglassal, csak sokkal kötöttebb a világ a vonat miatt. Itt is kezdetben fel kell fedezni a helyszíneket, új utakat, majd jön egy dungeon és mehetünk a központi helyre, ami a templom helyett egy torony lesz (Tower of Spirits). Minden boss után egy szinttel tovább tudunk menni a toronyban, majd ezáltal eljutunk a főbossig. Bevallom, ez a rész ezerszer könnyebb volt, mint a Phantom Hourglass, ott nagyon rajtam volt a nyomás a folyamatosan fogyó időtől és szerintem nehezebbek is voltak a szintek. A templomról jut eszembe, hogyha valaki kimaxolja rendesen és sok kedves embernek segít, akkor lesz egy titkos sziget, ahova berakták a Phantom Hourglass Temple of the Ocean összes szintjén.
A központi eszközünk egy új hangszer, a Spirit Flute, amely nagy szerepet fog játszani a Spirit Tracks visszaszerzéséhez. A pánsípon a mikrofon és az érintő képernyő segítségével tudunk játszani. Ezt nagyon menő volt, viszont úgy gondolom, hogy nem lett 100%-ig kihasználva. Lehetett volna több és jobban kombinált fejtörő. Hiába tudunk játszani 6 féle dalt a pánsíppal, volt amelyiket max. 5x, ha kellett használnom. A játékban amúgy sok esetben volt ilyen érzésem, talán ezért is volt olyan könnyű. Volt pár feladvány, amivel sokáig küzdöttem, de legtöbbször inkább vártam már valami brutális puzzle-t, amit csak valami extra titkos pánsíp kombóval lehet megoldani. A legtöbb feladat egyértelműen adta magát, de ez nem vett el semmit a játékélményből, mivel a DS adta lehetőségeknek hála élvezet volt mindegyiket végigcsinálni.
A Spirit Tracks-be, ahogy a legtöbb Zeldába tömérdek mellékküldetést és minigame-et raktak. Egyik kedvencem a nyúlfanatista perverz ruhás férfi, aki segít az elveszett nyulaknak. A nyuszik a világ minden táján várják, hogy megmentsük őket és elvigyük a nyuszi paradicsomba. Ez tökéletes feladat arra, hogy az egész világot részletesen bejárjuk. Továbbá szintén egy kalandosabb feladatot kapunk még a játék elején nem mástól, mint az öreg Nikótól. A kicsi Niko rendesen megöregedett, hiszen ő még tagja volt Tetra kalóz csapatának, ami vagy 100 évvel korábban történt. Ő egy pecsétgyűjtő könyvet ad nekünk és mivel már nem nagyon tud kalandozni megkér bennünket, hogy minden helyszín saját pecsétjét szerezzük be neki emlékbe. A pecséteket természetesen legtöbbször eldugott helyeken és titkoson át lehet csak megszerezni.
Ezek mellett még lesz egy nagyobb és komolyabb művelet, amely igazából egy teljesen önálló mellékszál. Ez kifejezetten a vonatozásra épül igen változatos feladatokkal. Általában valakit vagy valamit kell egy adott helyszínre szállítani. Nekünk ilyen műveleteknél minden vasúti biztonsági szabályt be kell tartanunk a feladat teljesítéséhez. Teendőinket sokszor nehezíti, hogy ritkán kapunk konkrét úti célt, inkább csak utalásokat az adott helyszínre. Én nem egyszer bolyongtam végig az egész térképet egy-egy feladat miatt. Minden egyes sikeres misszióért egy arany háromszöget (Force Gem) kapunk. Ezek fast travel kapukat nyitnak meg, plusz a térképen egy újabb vonallal fog bővülni a pályánk. Az újabb vonalakhoz legtöbbször új helyszínt is kapunk. Ilyenkor találtam pár nagyon komoly minigame-et - vicces, hogyha valaki csak kitolja simán a játékokat, akkor ezekkel soha se fog találkozni, pedig jó pár igen szórakoztató. Sokszor én is csak csodálkoztam, hogy mi mindent beleraktak ebbe a kis játékba.
A játék során összegyűjtögethetünk kalóz kincseket is, amikkel majd egy régről ismert barátunk fiával (Linebeck III) vagy a multis rész segítségével üzletelhetünk. Ezekből a kincsekből vehetünk vonat skineket is, de ez szerintem nagyon el volt hanyagolva a játékban. A kimaxolás alatt összejött jó pár új skin, de simán a történet alatt éppen hogy csak tudtam venni egy-kettőt. Ez lehetett volna jobb is.
Az egy személyes játék mellett még egy jó kis multi rész is van, de azt sajna csak videón láttam, kipróbálni nem.
Mindezek után tényleg csak azt tudom mondani, hogy minden rajongónak kötelező ez a darab is, hiába a gyerekes kivitel és az egyszerűbb játékmenet. Utóbbi miatt simán tudom ajánlani a játékot olyanoknak is, akik szeretnének már végre belecsöppenni Hyrule csodás világába, hiszen a Spirit Tracks kezdésnek tökéletes. Engem persze szokásosan elvarázsolt a játék ötletessége, a története na meg a hardware adta lehetőségek kihasználása. Most kisebb pihenőt tartok a következő Zeldáig. Mondjuk a Hyrule Warriors Limited Editiont természetesen már előrendeltem és nagyon várom a holnapi megjelenést, de az már egy másik történet :)
