Ha röviden jellemeznem kellene ezt a gyöngyszemet, akkor azon társai közé sorolnám, amelyek jobban preferálják az ész nélküli klikkelgetéseket, a hosszan elnyújtott, unalmas játékmenetet, a folyamatos pénzköltést, de ennek ellenére az addiktív és magával ragadó stílust képviselik – már aki vevő erre. Ismerős a Cookie Clicker? Netán a Clicker Heroes (ami nem mellesleg szintén elérhető Steamen)? Akkor máris egyértelmű lesz miről is szól az AdVenture Capitalist. Ássunk is bele a legmélyébe és tárjuk fel mivel találkozhatunk, ha elmerülünk a játékban! Garantáltan függő leszel.
Adott a főhősünk, azaz Mi, a játékosok, akik vállalkozásba kezdünk egy darab limonádés stand felállítása kapcsán. A mi feladatunk, hogy a citrom ikonra kattintgatva limonádét gyártsunk aminek következtében az ürességtől kongó pénztárcánk megtelhet némi pénzzel. A kapott összegek segítségével több limonádés bódéhoz juthatunk, hogy több pénz üsse a markunkat, hogy több ilyen épületbe fektethessük pénzünk és így tovább és így tovább… Persze másra is költhetjük a befolyt tőkét: vehetünk újságárus helyet, kocsimosó műhelyt, illetve megannyi más épületbe is befektethetjük a pénzünket – összesen tízbe.
Ha unjuk az örökös klikkelgetéseket felfogadhatunk menedzsereket, akik elvégzik helyettünk a dolog oroszlánrészét: kattintgatnak helyettünk az ikonokra és termelik nekünk a pénzt. Ennek kapcsán magára hagyhatjuk a játékot, elfut a háttérben amíg vissza nem térünk rá öt, tíz, harminc perc múlva, hogy elköltsük a megkeresett dollárjainkat, hogy aztán több kerüljön a pénztárcánkba később.
Eddig meg is volnánk. Mire lehet még a „nehezen” megkeresett fillérjeinket költeni? Különböző fejlesztéseket vásárolhatunk a meglévő épületeinkhez, például importált jégkockákat a limonádékhoz, sport rovatot az újságjainkhoz, bacon morzsákat a fánkjainkhoz. Ezeknek hála az egy összegben befolyt bevételeink megsokszorozódnak, így még gyorsabban tudunk még többet költeni.
Hamar szembesülni fogunk azzal, hogy itt nem babra megy a játék, milliókat, milliárdokat, trilliárdokat fogunk keresni. Egészen pontosan 64 jól elkülönített szint található a pénz mértékét tekintve. A legtöbb elnevezés nem is létezik hivatalosan, ezért magyar megfelelője sincsen, de a „million” az első és a „quinsexagintillion” a legutolsó kategória, amit a játék számon tart. Akit bővebben érdekel a dolog, megnézheti az egyik erre a célra készült összefoglaló táblázatot a játék egyik Steames útmutatójában.
Ami fűszert ad még a játék mechanikájába, hogy lehetőségünk van minden rendelkezésünkre álló pénzszerzési forrástól megszabadulni és eladni őket, hogy elölről kezdjük az egész játékot. Sokakban felmerülhet a kérdés – bennem is megfogalmazódott –, hogy ebből mi hasznunk származik a jövőben? Itt jönnek képbe a játékban fellelhető angyalok.
Ők fejenként 2%-kal növelik meg alapjáraton az összes bevételünk mértékét. Nem tűnhet soknak, de ha másnak nem, nekem elhiheti mindenki: abszolút megéri. Az általánosan elterjedt taktika alapján 50-100 angyalnál érdemes először eladni a cégünket és újrakezdeni, ez kapásból 100-200%-os hasznot jelent már a legelső kattintásunktól kezdve. Ezután a bevált szokás, hogy a következő eladás mindig az előző eladás következtében szerzett angyalok legalább dupláját hozza: ha 100 angyalért adtuk el korábban a céget, most adjuk el minimum 200-ért, utána 400-ért, aztán 800 és így tovább. Nem mellesleg fejlesztések is találhatóak az angyalok bónuszait illetően, több százalékkal is fel lehet pumpálni a segítőkész barátainkat.
Én idestova háromszor adtam el a céget és kezdtem nulláról. Az angyalok segítségével 1-2 óra alatt mindig sikerült az eladás előtti szintre visszahozni mindegyik épületem úgy, hogy korábban ezért legalább egy napot küzdöttem.
Ezen kívül az angyalokat még fel is lehet áldozni különleges segítségekért cserébe. Itt viszont vigyáznunk kell, mert a feláldozott angyalok soha nem jönnek vissza, ha újraindítjuk a céget akkor búcsút inthetünk az ilyesfajta fejlesztéseknek is.
Nem győzöm elégszer hangsúlyozni a pénzszerzés-költés örökös körforgását, hiszen tényleg abszolút mértékben csak erre épül a játék. Azon kívül, hogy a játék 498 elérendő célt tűz ki a játékosok elé, mással nem motiválja őket. Nem lehet a cégbe belebukni, nem jönnek fosztogatni, nem kell inflációval és hasonlókkal törődnünk. A program célja, hogy ha már időt akarunk pocsékolni, valamilyen szinten kellemessé tegye azt.
Van lehetőségünk mikrotranzakció keretén belül aranyrudakat vásárolnunk 10-20$-ért cserébe, de kis türelemmel az összes (lényeges) megvásárolható termék elérhető ingyen is, szóval fölösleges ezért pénzt kiadnunk – ha csak nem akarjuk célirányosan a készítőket támogatni vele. A türelmességhez hozzá tartozik, hogy a játék ráadásul offline is fut, azaz ha kilépünk és pár óra vagy nap múlva visszatérünk rá, a kettő között eltelt időben megkeresett pénzünket megkapjuk és felhasználhatjuk, nem kell aktívan a háttérben futtatni a programot, ha nem szeretnénk.
A játék elérhető Steamen, Androidon a Google Playen keresztül, illetve Kongregaten is. Mindegyik platformon ingyenes a játék, ami jó hír. Ha valaki kifejezetten az idejét akarja pocsékolni és közben valamelyest még szórakozni is szeretne, annak bátran merem ajánlani a játékot. A cikk írása pillanatában nekem 47 órám volt benne (ebből a 90%-a idle idő volt), de most tervezem negyedszerre eladni a céget, hogy újrakezdhessem. Még semmi jelét nem mutatom, hogy a közeljövőben ráunnék a játékra.
