Utoljára vagy 20 éve játszottam Mission Impossible játékkal még N64-en, ami a film első részét követte végig. Nem volt egy kiváló játék, de jól visszaadta a filmbeli jeleneteket, mivel tulajdonképpen minden kütyü és fontosabb akciójelenet benne volt.
Sajnos hiába nagy múltú a franchise, a sok év alatt csak pár játékot adtak ki és azokból is egy van, ami érdekesnek mondható az N64/PS verzió mellett, ez pedig a 2004-ben kiadott Operation Surma, amit GameCube-on pörgettem ki nemrég.

A játék történetileg nem nagy szám, szokásosan a világot kell megmenteni a föld különböző helyszínein. Játékmenetileg lényegében egy fullos MI játékot kapunk, sokféle kütyüvel és változatos pályákkal, helyszínekkel, ahol ezeket majd alkalmazni kell és tulajdonképpen ennek a zsanrának ez a lényege: sok akció, menő kütyük és lehetetlen feladatok.

Grafikailag és hangilag a játékot mai napig élvezhető kategóriába tudom sorolni. Grafikai szempontból nem egy kiemelkedő darab, de néhol még én is elcsodálkoztam, mert meglepően jól ki lett dolgozva egy-egy helyszín vagy jelenet, zeneileg pedig a szokásos MI stílust követi korrekt minőségben.

Az ilyen lopakodós ügynökös akció játékban a mozdulatok és a kütyük adják meg játék sava-borsát, úgyhogy kezdésnek most kivételesen részletezem ezeket, mert talán segít jobban belelátni a játékba és kedvcsinálóknak se utolsó.

A mozdulatok

Az irányítás összetett és joggal, mert viszonylag sok eszköz és mozdulat van a játékban. A rejtőzködéshez különféle mozdulatokat alkalmazhatunk, mint a lopakodás, amit a fal mentén is tehetünk vagy mondjuk mászhatunk különböző tárgyakon különböző pozíciókban. Emellett a verekedést emelném még ki, amiből szintén több verzió létezik.

Lényegében ez is azért jó, mert könnyen le lehet fegyverezni az ellenséget, de ezekből is vannak taktikásabb mozdulatok, mint amikor az ellenség mögé lopózva támadunk vagy amikor a fal mentén várjuk a szobába bejövő őrt, majd meglepetés támadásként azonnal leütjük. De lehet még lendületből támadni, dobni és akár még túszt is ejthetünk, ami néha fontos is lesz, mert egyes ajtókhoz élő személy kell az azonosításhoz. Itt már gondolom páran felkaphatják a fejüket, hogy na ez tényleg nem lehet rossz, és tényleg nem az! Sok variáció van mindenre és még a kütyükről nem is beszéltem.

A kütyük

Az MI legfontosabb része a szuper techcuccok, amiből szerencsére itt sincs hiány. Ethan Hunt alapvetően nem egy gyilkos fajta, ezért az eszközök nagy része csak kiüti az ellenséget, de forróbb helyzetekben azért fegyvert is fog és gyilkol is, ha kell. Ez igaz erre a játékra is, többnyire "pacifista" fegyverekkel leszünk körülvéve, de akciósabb jeleneteknél és a komolyabban őrzött helyszíneken elő fog kerülni a gépfegyver.

Az alapvető felszerelésünk a Tranq Gun, ami elkábítja az ellenséget. Az infra szemüveg természetesen szintén nem egy elhanyagolható alapeszköz, ami a sötét vagy nehezen átlátható helyeknél hasznos és ezzel lehet látni a biztonsági lézereket is.
A Micro cord, egy kábel, amit ki tudunk lőni magasabb helyekre, majd azon lógva tudunk többnyire ügyességi feladatokat végrehajtani. Ez fontos eszköze a játéknak, egyrészt a klasszikus kötélen lógva hackeléshez kell és egy csomó ügyességi feladathoz, hiszen ezzel tudunk csak elérni magasabb helyeket.

Az EWG gunnal elektromágneses impulzust tudunk kilőni, ami több dologra is jó. Az elsődleges funkciója, hogy a kamerákat hatástalanítsuk, de használhatjuk még követésre is az ellenségre lőve, amit majd a térképen fog jelezni egy kis pont. Nem utolsó sorban pedig figyelemelterelésre vagy az ellenség kicsalogatásara is jó, ha az ellenség közelébe célzunk, mivel a kis elektromos hangra mindig felfigyelnek.

A WASP, azaz a darázs a játék elején még nem aktív, de utána szintén egy elengedhetetlen kütyü lesz a tárházban. Ez egy elektromos darázs-szerű drón, amivel fel tudjuk térképezni a pályát, követni tudunk embereket vagy akár lehallgatni. Sok kisebb nyílásba csak ezzel lehet bejutni és néhol elengedhetetlen lesz a használata. Ami még fontos, hogyha végeztünk a használatával, akkor egy “tüskét”, azaz egy elektromos támadást még tudunk kezdeményezni az ellenségre - egyébként ennek az irányítását és a darázs szemszögét kimondottan menőre csinálták meg.

Az ELP hacking device igazából mindig velünk van, ezzel tudjuk feltörni a biztonsági kapukat, rendszereket, számítógépeket, a riasztót és az ehhez hasonló eszközöket.
A Laser cutters egy kézi lézervágó, amivel lakatot és hasonló dolgokat tudunk felnyitni.
A RCV eszközzel a feltört biztonsági kamerákat tudjuk használni. Ezt eleinte nem használtam, de a komolyabban őrzött helyszíneknél már nagyon jól tudott jönni, hogy több fajta szemszögből láttam be a pályát.

A Sonic imagerrel át tudunk nézni az ajtókon, ami annyira szerintem nem volt hasznos.
A digitális távcsővel az alapfunkció mellett fotózni és audiot is tudunk befogni, amelyek egyes feladatokhoz szükségesek is lesznek.
Végezetül még van Sniper fegyver is a játékban, amihez szintén társítottak izgalmas feladatokat.

Most hogy nagyjából minden fontosabb dolgot megismertünk a játékkal, akkor mesélek pár érdekességet, hogy miként használja ki a játék ezeket a funkciókat.

Az első és talán legfontosabb része a játéknak, hogy a bevezető első pálya kimondottan gyötrelmesre sikerült. Sötét, nehezen átlátható pálya, ahol minden fontosabb mozdulatnál több oldalnyi szöveget ír a játék segítségként. Ami a legnagyobb gond, hogy ezeket csak egyszer írja le, és nem tudjuk sehogy sem újra előcsalni, úgyhogy kénytelen voltam már az elején a manuált elővenni a dobozából és végigolvasni a fontosabb mozdulatokat.
Enélkül valószínű az első pályánál se jutottam volna tovább, mert tényleg a szokásosnál összetettebb mozdulatok vannak és óriási hiba hogy a játék ezeket csak egyszer mondja el. Ha viszont követjük az utasításokat és ahogy én is tettem, hogy néha néztem a manuált, hogy mikor milyen gombot kell nyomni egy-egy mozdulathoz, akkor nem lesz gond. Ha pedig megvagyunk az első bevezető pályával, akkor utána már lényegesen élvezhetőbb és izgalmasabb lesz az egész játék, szóval megéri a fáradozást.

Ami még furcsa volt az elején számomra, hogy a játékban mindössze 5 mission van, amire én azt hittem, hogy akkor ez jó rövid játék lesz, de aztán kiderült, hogy mégse, mert rettentő sok részre vannak osztva, szóval ez csak annyit jelent, hogy egy mission az egy helyszínen játszódik. A missionök kisebb fejezetekre vannak bontva és minden fejezetnél tudunk menteni.

Az Operation Surma nem egy profi lopakodós játék, mint mondjuk a Hitman, inkább egy akciójáték puzzle lopakodós elemekkel.
A lopakodás részt eleinte még lazán kezeli a játék, nem leszünk ráutalva, hogy hangtalan nindzsák módjára csak a sötétben rejtőzködve vadásszuk le az ellenségeket és minden hullát rejtsünk el, hanem simán ejthetünk hibákat, beriaszthatjuk a tábort stb.
Később viszont szépen nehezedik ez a része is egészen addig a szintig, hogy egyetlen riasztó megszólalása után azonnal véget ér a küldetésünk, tehát egy bizonyos szakasz után már tényleg gondolkodnunk kell, ami nekem nagyon bejött.

Ami leginkább tetszett az egészben, hogy a feladatok rettentően változatosak. Eleve jól lett felosztva a játék, megfelelő ügyességi, logikai és akció rész van benne és azokat is nagyon jól váltogatja, amitől folyamatosan érdekes és izgalmas tudott maradni.
Ezeket nehéz mind megemlíteni, ezért csak pár számomra emlékezetesebb feladatot sorolok fel röviden.

Sokféleképpen lehallgatunk, követhetünk másokat a kütyük segítségével. Kedvencem, amikor a WASP drónnal mehettünk be szellőzőnyílásokba, vagy amikor követni kellett esős időben egy személyt.

A lézerek és egyéb biztonsági dolgok között mindig érdekes volt mutatványozni, ezek egyszerre voltak puzzle és ügyességi feladatok, hiszen meg kellett találni a rendszer gyenge pontját, majd pontosan ügyeskedve végre kellett hajtani az akrobatikusabb mozdulatsorokat. Az egyik kedvencem, amikor több emelet magasban lógva kellett 4 gépet is meghackelni miközben többféle irányból jöttek a biztonsági lézerek. Itt folyamatosan kellett figyelni a lézerek irányára, a hackelhető gépek pontos szintjeire és persze hogy eközben mindig pontosan úgy hintázzunk a kötélen, hogy ne érjen minket lézer, mert akkor az azonnal beriaszt és vége a missionnek.

A filmekben sokszor látott álruhás jelenetek a játékban is előjönnek párszor. Ezeknél be kell fogni az alanyt valami kevésbé feltűnő helyen, hogy senki se vegyen tudomást a történésről, ezután maszkot készíteni, átöltözni a megfelelő ruhában és utána már nyugodtan korzózhatunk az ellenség között.

Aztán lesznek olyan látványos jelenetek, mint amikor ejtőernyő nélkül ugrunk ki a semmibe a repülőből. Ez pont egy olyan menő jelenet volt, ami még 2018-ban is teljesen korrektnek tűnt.
És persze még sok hasonló MI-hez illő feladat és jelenet van, amitől az utolsó percig élvezhető a játék. A legnagyobb meglepetésemre még az utolsó boss fight is meglehetősen ötletesre sikerült, amit amúgy általában ilyen játékokban nem szoktak annyira jól kidolgozni, szóval tényleg szerethető játék az elejétől a végéig.

A játékban bőven van kihívás, de szerencsére címét meghazudtolva egyik se lehetetlen. A nehézségi szint is nagyon jól be lett lőve, az első részek tökéletesek voltak bevezetőnek, utána viszont jönnek az összetettebb, nehezebb feladatok, ahol már használni kell a megszerzett tudásunkat.
Az egyetlen nehezebb rész számomra a negyedik mission kommunikációs tornya volt, ahol a lézerek között kellett felmászni a Micro cord segítségével. Az egy kemény rész, és nem csak ügyességi, de logikai szempontból is, mert nagyon összetett volt az összes szint.

Sajnos GC-n nem jelzi az időt, de szerintem 10 óra tuti volt benne vagy több, mert tényleg van benne anyag és sok rész nem fog menni elsőre.
Összességében kellemesen csalódtam. Eleve arra számítottam, hogy ez maximum egy közepes jó játék lesz, aztán az elején annyira nehézkesen indult be az irányítás miatt, hogy már azon gondolkoztam, hogy lehet hanyagolni kellene a dolgot, de örülök, hogy nem így lett, mert megérte kipörgetni.

A Mission: Impossible: Operation Surma egy jó és ötletes akció játék, ami szórakoztató tudott maradni a helyenként béna story és nem tökéletes játékmenet mellett is.