Még tavaly nyáron kaptam egy levelet a Frozen Synapse fejlesztőjétől a készülő második rész újdonságai kapcsán, aminek a végére csak úgy mellékesen be volt szúrva egy tréler, hogy készül egy ilyen játék is egyébként.

Abszolút felcsigázott amit láttam, repesve vártam a képek és videók alapján ezt a régi GTA-ra emlékeztető, izometrikus, open world, japán lövöldét.

Alapok

A játékban a távoli japánban egy olyan főhőst alakítunk, akit rögtön az elején megvádolnak egy olyan gyilkossággal, amit el sem követett, így a bűnüldöző szervek elöli egyedüli kiút az alvilág útvesztőjében lehetséges, mint bérgyilkos segédmunkás. Ahogy merülünk egyre mélyebbre, úgy kapunk egyre nehezebb feladatokat, melyek elvégzése mellett ízig-vérig felfedezhetjük a várost egyéb mellékküldetések teljesítésével.

Mellékesen a játékban el van rejtve több, küldetéstől független rejtvény, melyek lehetnek eldugott, nehezen elérhető helyeken található bónuszok vagy a pályán található különböző kapcsolók aktiválására történő események is mint pl. egy addig lezártnak hitt terület kinyitása.

Bár a bevezetőben említettem a GTA–t, a játékot játszva hozzátenném még a Hotline Miami, a Syndicate vagy akár a Gunpoint játék hatását is, mivel szemmel láthatóan több helyről is merítettek az alkotók. Hogy ez mennyire vált be, arról majd a későbbiekben lesz szó.

A pozitívumok

Kezdjük talán ezekkel, mert a játék hozza nagyjából azt, amit a képek alapján elvárunk, egész pontosan itt a grafikára és a hangulatra gondolok. Ez a forgatható, 3D–s, de valójában pixelgrafika stílus nagyon baró, a látótávolságot szimbolizáló elmosással is elfogadható, bár utóbbi a mesterlövész pályákon már nem lesz annyira örvendetes.

A város élő és mozgó, könnyen el lehet benne merülni, úgy, hogy csak sétálgatunk és nézelődünk. Ilyen szempontból tud a játék kínálni egyfajta nyugis, relaxációs élményt, kedvenceim az épületeken lévő kis ablakok voltak, melyeken belátva hol egy cigarettázó prostituáltat láthatunk háttérben az ágyon heverő meztelen kuncsafttal, hol egy veszekedő házaspárt vagy akár egy szunyókáló macskát és még sorolhatnám.

Az utcákon különböző bandákba botolhatunk, akik az általuk uralt területeket általában lezárva tartják, és ha odatévedünk és kiszúrnak minket, rögtön megtámadnak. Elég vicces bandák vannak, pl. rögtön az elején belefuthatunk egy Nudista galeribe, akikhez el kell csalnunk egy másik feldühödött brigádot, hogy intézzék el a piszkos munkát helyettünk.

A játékmenet többé–kevésbé jól működik, helyenként használni kell a fejünket, mert pikk–pakk ledarálnak minket. Ebben sokat segítenek a különböző fegyverek és eszközök – mint pl. később a macska, amit ilyen kvázi radarként használhatunk az ellenfelek felderítéséhez – vagy lebukás esetén az átöltözés. Utóbbihoz külön platform elem tartozik, érdemes fejben tartani, hol van ilyen, mielőtt belevágunk egy küldetésbe.

Mivel elég nagy a térkép, használhatunk teleport pontokat (persze csak miután felfedeztük őket), illetve az automatáknál lehet menteni is. A küldetések közben is lehet menteni és érdemes is ezzel taktikázni, mert sok idegességtől tudjuk magunkat megkímélni, ha nem használjuk el rögtön őket. A sikeres missziókért cserébe pénzt kapunk – többféle stílus szerint osztályoz minket a játék, lehet rambózni, nindzsázni stb. – valamint emelkedik tőlük a rangunk is, így egyre komolyabb feladatokat kaphatunk meg. A pénzből felszerelést, fegyvert töltényt tudunk venni a térképen megjelenő árusoknál – területfüggő ki-mit árul.

Ahol lehet érdemes nindzsázni vagy fantomot játszani, mert ha beriaszt az ellenfél (látómezője van) akkor könnyen bajba kerülhetünk a túlerő miatt. Az alapkampány nem túl hosszú, tíz óra körüli idővel megáll, erre rájöhet még pár óra, ha mindent ki akarunk maxolni.

Van még multiplayer mód is, ahol Deathmatch jellegű gyilkolászást játszhatunk, meglepő módon ez engem leginkább az ősrégi Soldat játékra emlékeztetett a játék, délutáni szabad pár perces kikapcsolódásnak nem rossz. :)

A negatívumok

Sajnos amennyire ígéretesnek tűnt a játék, ahogy játszottam vele és telt-múlt az idő úgy lett egyre több idegesítő dolga. Kezdésként mindjárt szembesülni fogunk azzal, hogy iszonyat idegesítő, semmilyen zenéje van. Őrület, hogy ennyire nem működő valamiért DLC-ként elkérnék kb. a játék árát. Lehet, hogy ez egyéni preferencia, de pl. a Hotline Miami 1-ben szereplő Hydrogen track simán beégett kitörölhetetlenül a hallójáratomba, míg itt nem győztem levenni a hangerőt a sok disszonáns pruntyorgásból, míg végül teljesen ki is nyomtam. A hangeffektek se valami rózsásak, értem én, hogy jövő meg minden, de a lövések hangja kiábrándító, a sebességükről nem is szólva. Sajnos a készítők nem érezték szükségét realisztikusabbra venni pár dolgot, ami egy ilyen játékban szerintem elég nagy hiba, így az akció részek hangjai kimerülnek a pew-pew-pew PFFFF effektusok közti sávban.

A másik nagy probléma, amikor keverik a sima elmosott 3D grafikát a pixelgrafikával, így nagyon nem jöttek át az átvezetők Hotline koppintásai - egyszerűen kilóg a lóláb, egy teljesen minimál, akár csak szöveges stílus nekem sokkal jobban bejött volna. Ezzel a GTA /Syndicate dologgal is van problémám, egyszerűen nem tud több lenni – sőt meg se tudja közelíteni játékmenetben és tartalomban őket. Egy rendes túlélőmód kifejezetten illett volna a játékba a coopról nem is beszélve.

Egyébként is egy már csontig lerágott téma az ez open-world mászkálósdi és 2017-ben nagyon kell akarni, hogy az ember leüljön egy ilyen elé, mert nagy stúdiók is buktak már bele ebbe.

A harmadik nagyobb probléma, hogy az esetek nagyon nagy százalékában az irányítással és a kamerával fogsz harcolni. Sok a beláthatatlan terület, bárhogy is forgatod a kamerát (45 fokonként lehet), nem tudsz mászni és még egy csomó dolgot. A motorozást nem tudom, hogy tesztelték, de fájdalom, ahogy van.

Bár a végére eléggé lehúztam, azért nem állítom, hogy a Tokyo 42 rossz játék. Tele van jópofa ötletekkel – főleg a macska tetszett meg a lopakodós játékmenet – nem kér sokat enni, akár egy céges gép laptopján is elkocog, bele lehet merülni. Csak ehhez el kell fogadni a hibáit és megvárni valami jelentősebb akciót, mivel az induló 20 eurós ár enyhén túlárazott ebben a formában.