A TASTEE egy szimultán, körökre osztott, taktikai stratégia játék, a műfaj kedvelőinek a Frozen Synapse (bár jobban hasonlít ennek felturbózott változatára a Prime-ra) vagy esetleg a Breach & Clear juthat eszébe róla.

A témában járatlanok számára rövid magyarázatként erről a stílusról annyit, hogy körönként nem csak az ellenfél utolsó ismert pozícióját érdemes figyelembe venni, hanem azt is, hogy onnan milyen lépéseket tehet ellenünk, így mindig egy kicsit előre gondolkodva és kombinálva kell taktikáznunk, mivel egyszerre mozgunk az ellenféllel az adott körben. Egy még egyszerűbb sakk példával élve képzeljük el, hogy egyszerre kellene lépniük a játékosoknak és csak részben látnák a másik lépéseit.

Körítés, kampány

Van egy alap történet szál - nagyjából ilyen e-mailes üzengetős formátumban zajlik -, amiből kiderül, hogy a gonosz „The COWBOY” fedőnevű kartell főnöknek és csapatainak fogunk 30 pályán keresztül keresztbe tenni az egyjátékos kampányban. A játékban mint a TASTEE akció csapat főnöke, a te dolgod összeszedni a missziókra az embereket, illetve a helyszínen levezényelni magát az akciót. 

Az adott pályákon a kitűzött kötelező feladatok mellett vannak bónusz opciók is, ezek között vannak alapvetések is mint pl. hogy ne haljon meg egy embered sem, de vannak nehezítések is, mint a körlimit vagy a minden ellenfél megölése. Fontos észben tartani, hogy abban a pillanatban, illetve kör végén, amint a kötelező feladatot teljesítettük, véget ér a pálya és jön az értékelés illetve a valós idejű visszajátszás lehetősége. Ha nem vagyunk elégedettek a teljesítményünkkel, bármikor újra lehet játszani a missziókat, így javítva az elért helyezésünket.

A teljesítésekért pénzt kapunk, ami alapján besorol minket a játék az adott pálya ranglistájára, másra egyébként nem jó, mivel nincsenek fejlesztések, se szintlépések, egyedül néhány misszióban tudunk plusz embereket szerezni, akiket be tudunk majd vetni utána bárhol.

Leosztás

4 különböző osztály áll a rendelkezésünkre a csapat kialakításnál, ezek amolyan kő-papír-olló módon viszonyulnak egymáshoz a statjaik fényében (az ellenfelek is hasonló opciókkal bírnak):

• mesterlövészek, ők lassabban mozognak és céloznak (főleg közelre), cserébe nagyobb látótávolsággal rendelkeznek átütő tűzerővel
• pisztolyhősök, gyorsak, elég messze látnak, médium célzási képességgel és tűzerővel
• közelharci specialisták - shotgunnal - nem látnak messze, de lőtávolban gyorsan lőnek és közelre viszonylag nagyot
• robbantási szakértők, ők különböző gránátokat és aknákat képesek dobálni, nagy területi sebzéssel cserébe más fegyverük nincs is, egy eldobott gránát után lényegében védtelenek

Az osztályok meg vannak még bolondítva azzal a háromféle emberkével – egy részük későbbiekben szerezhető meg – akik további speckó tulajdonságokkal rendelkeznek, pl. van olyan pisztolyhős, aki képes egy eldobott szenzor segítségével érzékelni az ellenfeleket vagy egy mesterlövész, aki ideiglenes láthatatlansággal bír.

A missziókhoz általában maximum 4 embert vihetünk magunkkal, sok megkötés nincs - lehet akár 3 mesterlövész is meg egy robbantási szakértő -  kivéve ha bónuszt jelent az ennél kevesebb, vagy a feladathoz van kötve egy bizonyos ember. Fontos megjegyezni, hogy az itt egymás mellé pakolt emberek sorrendje határozza meg a pályán a területi leosztást, ezért ha nem teszik, amit ott látunk akkor lépjünk ki és változtassuk meg a sorrendjüket olyanra, amilyenre szeretnénk.

Játékmenet

Mint már említettem, az ellenfelek is hasonló osztályokból állnak, ezért érdemes a taktikát az adott osztályba tartozó ember gyengeségére vagy erősségére alapozni. Szűk, gyors reagálású helyekre érdemes közelharci specialistát küldeni, jól belátható helyekre meg orvlövészt tenni, bár utóbbinál vegyük figyelembe, hogyha lőtávolba kerül egy pisztolyhősnek, akkor az valószínű, hogy előbb fogja lelőni.

A játékban a kör itt is két részre, tervezésre és végrehajtásra van osztva, előbbinél nem csak magunkat tudjuk helyezgetni, hanem akár az ellenfelek szellemképeinek is ki tudunk adni lehetséges parancsokat – mindig legutolsó ismert pozíciójuk jelenik meg, egy idővel, hogy mikor láttuk ott. Így próbálgathatjuk, nem hagyunk-e a tervezett felállásban valami hibát, könnyen támadható felületet, például egy ablak nyílást a hátunk mögött, ahonnan jöhet egy meglepetés golyó.

Nem csak az ellenfelet, hanem a pályán található környezeti elemeket is érdemes figyelembe venni, a hordókba belelőve fel is lehet őket robbantani megsemmisítve az ott álló ellenfelet, illetve fedezékben állva célzási előnyhöz is lehet jutni. Utóbbinál fontos észben tartani, hogy merre néz az adott karakter, mert sétálgatva, másfele nézve hamarabb lelövi egy éppen abba az irányba lassabban célzó szereplő, mivel több idő míg a sétálgató ráfordul és célra tart. A fedezékek legtöbbje egyébként megsemmisíthető és erre érdemes ügyelni, illetve kihasználni pl. mikor lerobbantunk egy bedeszkázott ablakot, utána a mesterlövésszel meg átlövünk az üres ablakon.

Az ellenfélnek van egyfajta taktikája, akarom mondani stílusa, és a legtöbbször nem is inkább okos, hanem céltudatos, mondhatni agresszív. Nem kőbe vésve mozog, képes a mi mozgásunk, cselekedeteink alapján taktikát változtatni, bár azt meg kell jegyezni, hogy hajlamos hasonló lépésekre, hasonló módon reagálni, így a legtöbbször elég pár „trial and error” próbálkozást csinálni majd újraindítva a pályát rálelni a helyes megoldásra.
Egyszerre 4 ellenfél van a pályán, a többiek azután jelennek meg – a spawn helyek fixek, de hogy mikor melyiket fogja használni az viszonylag véletlenszerű – miután legyilkoltuk a társaikat.

A célfeladatok elég változatosak, hol fegyvereket kell összegyűjtenünk, túszokat kiszabadítanunk vagy esetleg túlélni egy rajtaütést 3 emberrel kb. 10 féle környezetben.

Amennyiben szeretnénk dobogós helyet elérni jó pár újratöltésben lesz részünk, mivel mentés nincs a pályákon, ez egy ilyen móka. Sérülés nélkül, minden feladatot teljesítve abszolút nem könnyű a játék, a csúcs tetején kb. pixelre ki kell számítani mikor teljesítjük a fő feladatot, mert ez alapján számolja a program az időbónuszért járó pénzt.

Ettől függetlenül azért sok kazuál vonása van a játéknak, a lőszer például sosem fogy ki, vagy legalábbis nem kell időt/akciót pazarolni az újratárazásra, nincs fejlődés vagy vásárolható kiegészítők és így tovább, viszont azt kell, hogy mondjam, engem teljesen megvett a TASTEE, talán az Incubation volt az utolsó ilyen játék, ahol ilyen lelkesen töltögettem vissza, csakhogy minél tökéletesebbre megcsináljam az adott pályát.

Irányítás, kezelés

Még egy árva sort sem írtam az irányításról, pótoljuk ezt akkor gyorsan. Kijelölve a karaktert, jobb klikkre kapunk egy tárcsát a különböző akciókról, futás, tartsd célban (ilyenkor mozgás közben azonnal megáll, ha meglát egy ellenfelet) guggolás és a többi. Dupla klikkre meg mozgáspontokat rakhatunk le, hogy hova szeretnénk, ha menne az emberünk. A szisztéma elég jól működik, azért vannak idegesítő dolgai, néha hajlamos kerülőket tenni az útvonal keresésben, illetve ha véletlenül két ember is egy helyen áll, elég fájdalmas kijelölni őket. Utóbbin szerencsére sokat segítenek a billentyű parancsok, de azért lehetne még mit csiszolni.

Mindenféle

Amennyiben végeztünk a kampánnyal, játszhatunk a gép ellen a saját szórakozásunkra még random generált szituációkban (többféle testre szabható lehetőséggel), illetve van még naponta egy, mindenki számára elérhető missziós feladat, 1, azaz egy darab próbálkozási lehetőséggel a ranglista várományosoknak.

És akkor ott van még a multiplayer mód is, ahol egymás ellen lehet tolni, akár aszinkron módban is e-mailes értesítéssel. A ranglistát leszámítva, bizonyos PVP szinteket elérve egyedi rucikat oldhatunk fel az embereinknek. Sajna, nagyon nem hozott lázba a multizás – bár ez nem a játék hibája, én vagyok eleve multi ellenes –, egy kooperatív módnak jobban örültem volna, hosszabb feladatokkal, fullos coop kampánnyal.

Grafika, hang

A grafika nagyon egyszerű, mondhatni majdnem mobilos szint, viszont kellemesek a pályák és az összkép sem rossz a stílushoz képest. Az alacsony minőségű textúráknak és poligon számnak köszönhetően cserébe gyengébb gépen is stabilan fut 60 FPS-sel, rövid töltési idővel, a robbanások meg nem csak látványosak, hanem elég viccesek is tudnak lenni. A szereplők nekem elsőre nagyon TF2 koppintásnak tűntek – főleg a trélerben – ez játszva nem annyira jött elő, sőt némelyiket nagyon is megkedveltem. A menüben lévő gitárpengetés nagyon kellemes, a pályák alatti zenék viszont amolyan zümmögések csak, hogy na most valami történni fog.

15 eurós alapára a steamen elég bátor, volt már viszont akcióban 5 euró alatt is, ha a júniusi nyári vásáron megint kap ennyit vagy bekerül valamilyen bundli csomagba, akkor minden stílus kedvelőnek ajánlott vétel, mert nem rossz szórakozás.