Kifejezetten nehéz nekikezdenem a játék bemutatásának, ugyanis hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak és szeretném úgy csinálni, hogy akik esetleg nem ismerik, azoknak is legyen némi rálátásuk, hogy miről is van szó valójában. A Zelda - Breath of the Wild, egy Nintendo exkluzív cím és éppen ezért csak Wii U-ra és az új konzoljukra, a Nintendo Swicthre jelent meg, ne is keressétek más platformon.

De lássuk is, mitől lett a kritikusok kedvence az új Zelda, miért tudtak eladni belőle másfél hét alatt több mint egy millió darabot, és hogy szerintem milyen is lett. Ez egy részletes leírás lesz, úgyhogy aki nem akar semmiféle spoilert a játékról az ne olvassa tovább!

Egy Zelda korlátok nélkül

A korábbi részekkel ellentétben ez teljesen open world játék, azt csinálunk, amit és amikor akarjuk, már nincsenek korlátok. Ha te először a havas hegycsúcsot akarod megmászni, akkor azt mászod meg. Ha a sivatag perzselő hőségét akarod megtapasztalni, akkor megteheted. Nyilván könnyebb, ha van felszerelésed ami segít, de csinálhatod extrém módon is, megfelelő felszerelés nélkül.
Ha csak bolyongani van kedved, arra is van lehetőséged, ugyanis nem fog korlátozni semmi. Nincs olyan, mint a korábbi részekben, hogy egy-egy tárgy csak a játék végéhez közeledve válik elérhetővé, szó sincs róla. Mindig és mindenhol szabadon dönthetünk és ehhez kapunk egy hatalmas terepasztalt a Nintendótól, amit ők csordultig töltöttek élettel, hogy mindenki a lehető legjobban szórakozhasson.

Minden idők legnagyobb területe

A szokatlanul óriási térképet látva minden ember biztosan fel fogja tenni a következő kérdéseket, mielőtt leül a Zelda elé. Nem lesz unalmas és fáradságos a hatalmas területek közötti szaladgálás? Nem lesz túlságosan kihalt? Nem megy majd a játékélmény rovására?
Nem bizony! Olyan mértékű tartalmat préseltek a játékba, amire még talán soha ezelőtt nem volt példa, és nem csak a Zeldákban, hanem úgy általában bármely más videó játékban sem nagyon. Mindezt úgy, hogy mindenki megtalálja a számítását. A speedrunnerek végigvihetik akár 1 óra alatt is, ha valakit azért érdekel a történet, az egy művészien megkomponált mesterművet élvezhet 30-50 órán keresztül, ugyanis haladástól függően annyi ideig tart a story. Aki ki szeretné kihasználni azt a bizonyos terepasztalt, szeretne bolyongani, bóklászni, gyűjtögetni, az készüljön fel egy 250-300 órás vagy akár annál is hosszabb kalandra.

Tömérdek kontent

A térkép teljes felfedezése is, amihez nagyon magas tornyokra kell felmásznunk, beletelik jó néhány órába. És akkor még ott van a 120 Shrine is, amik a mini-dungeonök szerepét töltik be. Ezek általában néhány teremből állnak, és a teljesítésükkor kapunk egy Spirit Orbot, amit az életerőnk vagy a staminánk fejlesztésére tudunk költeni a későbbiekben, ha felkeressük a világon szétszórt angyalszobrok valamelyikét. Ezen kívül még kiszabadíthatunk (készüljetek) 900!, a Wind Wakerben megismert kis falényt, Korokot, akik szintén jutalmaznak minket. Ezt a jutalmat hátizsákunk bővítésére használhatjuk fel, így érhetjük el, hogy egyre több fegyver, pajzs vagy íj lehessen nálunk.
És akkor még nem is említettem a világban elrejtett millió kis titkot, a számtalan megtalálható ládát, amik szintén jutalmat tartogatnak, aztán a rengeteg ellenségtől megtisztítható tábort, és még sokáig sorolhatnám.

Az alapok

A Breath of the Wild a korábbi Zelda részekhez hasonlóan egy külső nézetes kaland/platformer. Játékmechanikailag sok mindent átemeltek a korábbi részekből (persze azokat is finomhangolva), viszont nagyon sok újítás is van: ilyen például a hegymászás. Persze eddig is fel lehetett jutni magasabban fekvő területekre, de vagy nem volt ekkora mértékű a szintkülönbség vagy valami tárgy segítségével sikerülhetett csak.
A stamina (állóképesség) már nem teljesen új keletű, hiszen a Wii-re megjelenő Skyward Sword-ben már volt, de tudtommal fejleszteni még nem lehetett, itt viszont nem csak lehet, hanem egyenesen kötelező is, hiszen a legmagasabb hegycsúcsokra nem jutunk fel alap-staminával.

A megújult harcrendszer

Az előző részekben olyan fegyvereket, pajzsokat vagy íjakat használtunk, amiket a story előrehaladtával meg lehetett szerezni. Ez a Breath of the Wildban teljesen másképp van. Nincsen alapfegyverünk, hanem azzal harcolunk, amit a legyőzött ellenfelektől elveszünk. Ez lehet kalapács, egy kard sima fém/tüzes/jeges/elektromos pengével, egy hatalmas alabárd, kétkezes lándzsák, furkósbotok, de olyan finomságok is mint egy vasvilla. Az ellenfelek mindig azt dobják el, amivel ők harcoltak ellenünk. Íjakból is van speciális, ami mondjuk kettőt vagy hármat lő és persze ezek is lehetnek tüzes, jeges, elektromos hegyűek. Mi döntjük el, hogy miből mennyit viszünk magunkkal, ugyanis véges a hely és a fegyverek elég erősen kopnak.

Igen, kopnak, de nem is akárhogy. Egy-egy komolyabb ütközet során simán előfordulhat, hogy 2-3 fegyverünk is elkopik. Ezeket eldobhatjuk és ha jól célzunk, akkor még egy igen komoly sebzést vihetünk be az ellenfélnek. Apropó sebzés: nem feltétlenül az általunk preferált fegyver lesz a leghatékonyabb, ugyanis minden fegyvernek van sebzés értéke. Szóval könnyen lehet, hogy egy erősebb ellenféltől elnyert fa bunkó sokkal erősebb lesz, mint egy gyengébb ellenféltől elvett kétkezes kard.

A szemtől-szembe küzdelem mellett lehetőségünk van még a lopakodásra is, amihez külön zaj-jelző is tartozik a játékban. Ha óvatosan, settenkedve haladunk az ellenfél felé (aki legyen háttal), akkor könnyen meg tudjuk lepni vagy ha nem akarunk verekedni, akár teljesen észrevétlenül ki tudjuk kerülni.

Emellett bevezették az úgynevezett Flurry és Parry Attackot. Előbbi egy Counter-Attacknak felel meg, ugyanis ha használod a célzást az ellenfélre, majd a megfelelő pillanatban térsz ki (elugrasz a támadása elől), akkor egy kis időre belassul az idő és csápolhatod az ellent agyba-főbe.
A Parry Attack meg lényegében egy visszaütés a pajzsunkkal, ami azt tudja, hogy ha jó időben nyomjuk a "parry-t" akkor a Guardian lézerét is vissza tudjuk ütni vele. Mindkettő szörnyen hasznos, és javasolt is az elsajátításuk, mert az előbbi nélkül a nagyon gyors ellenfelek szinte legyőzhetetlenek, míg az utóbbi a Guardianok ellen nagyon hasznos, hiszen sokkal gyorsabban lehet velük végezni.
Charged Attack-re is van lehetőség, ami nem más, mint amikor lenyomva tartjuk a támadás gombot és töltjük a fegyver erejét a staminánkkal. Elég komolyat oda lehet sózni egy ilyennel.

Szóval mindenben fejlődött?

Ezt így nem mondanám. Van egy-két olyan pontja a játéknak, ahol szerintem történt egy kis visszalépés az előző részekhez képest. Például ilyen a használati tárgyak megszerezése, bár ez pont kétélű fegyver. Egyrészt hiányzik, hogy minden amit használnunk kell, csak úgy megkapunk. Persze az elején van négy gyakorló Shrine, amiket teljesíteni kell értük, de az kb. olyan, mintha azt mondanák, hogy lépj előre 10-et, majd hátra 6-ot és tiéd minden.
Másrészt, ahogy korábban is említettem, teljes a szabadság. Ahhoz meg ez kell, hiszen ha valami feltétele lenne annak, hogy eljuss valahova, akkor már korlátok közé szorulna az ember, ami itt nem jellemző.
Úgy éreztem, elfért volna még néhány képesség, mert abban sajna nem bővelkedünk.

A küldetések és a dungeonök

Ez a másik olyan pont, ahol szerintem visszalépés történt. A korábbi részekben imádtam a mellékküldetéseket, nem csak mert változatosak voltak (azzal szerencsére itt sincs baj), hanem a jutalom miatt is. Kaptam egy nagyobb pénztárcát, vagy több férőhelyes tegezt, nagyobb bombás zsákot vagy valamit. Itt legtöbbször csak egy Complete feliratot kapunk, esetleg 50 rupit (Rupees, fizetőeszköz a Zeldában), és annyi.
A konkrét Dungeonok viszont szinte teljesen hiányoznak a játékból, ami engem nagyon meglepett. Persze van a négy Divine Beast, amit fel lehet fogni dungeonnek, csakhogy full üres mind. Ellenfelek nincsenek is, egy nagy logikai bomba az egész. Élvezetesek, ez nem vitás, de mégsem azok a klasszikus Dungeonok. Illik azonban megemlíteni, hogy itt legalább a jutalom nem marad el, merthogy mind a négy teljesítése után elég komoly jutalom üti a markunkat. Aztán ott van még a 120 Shrine, de azok sem túl bonyolultak.

Nem lesz könnyű

A fent említett dolgok ellenére a játék közel sem egyszerű, sőt én a nehezebb Zeldákhoz sorolnám, de nem a dungeonök miatt. Az ellenfelek viszont nagyon kemények tudnak lenni. Az csak egy dolog, hogy sokan vannak és sokat is sebeznek, de nagyon jól vannak összerakva is. Mármint egy-egy táborban vannak íjászok, akik magaslatról pásztázzák a környéket, és azonnal riasztják a pihenő verőlegényeket, amint meglátnak. Ha ügyes vagy, őket éppen le lehet szedni csendesen. Azok meg nem sokat tétováznak, egyszerre rontanak rád.

A csodálatos AI

Az AI pazar a játékban. A közelharci ellenfelek bekerítenek, az íjászok sose mennek közel, hanem menekülnek, mert tudják, hogy közelharcban alulmaradnak. Van ellenfél, aminek ha az arcába mászol, akkor elrúg magától, mert a fegyvere túl nagy és nincs helye megforgatni, de ha elég messze vagy akkor képes elkezdeni pörögni, mint egy tornádó, hogy ne tudj a közelébe menni. Olyan is előfordul, hogy a saját fegyverét gyújtja meg, mert abban bízik, hogy komolyabb sérülést tud neked okozni vagy ha fut feléd, te meg kilövöd a fegyvert a kezéből, akkor bármivel neked megy, amit talál, akár egy kavicsot is felvehet, amit majd hozzád vág. Zseniális, ez tipikusan olyan pontja a játéknak, amit látni kell.

Az ellenfelek sokszínűsége

Az ellenfelek annyira durván változatosak, hogy felsorolni sem lehetne mindet. Van itt Bokoblin, ami a legalapabb ellenfél, de abból van kék, fekete, piros, ezüst (színek az erősségeit jelölik) és nem csak a színük változik, ugyanis elég durva fegyverarzenálja van a Bokoblin bandának. Jöhetnek bunkóval, íjjal vagy akár még lóról is támadhatnak. Vannak itt Chuchuk, amik ilyen kis zselélények, de akad még szintén több színben előforduló Lizalfos, akik meg gyíklények.
A méhektől kezdve, a denevéreken és a különböző elemű (tűz, jég pl.) varázslókon át, egészen a föld alól előmászó csontváz hordáig minden van. Ja és vannak úgynevezett Overworld Bossok, amik a világ egy-egy pontján tanyáznak és az arra járókat részesítik egy kis meglepetésben.

A vizualitás

Talán ez a játék legmegosztóbb része, hiszen a Switch sem egy erőmű, ahogy azt már megszokhattuk a Nintendótól. Biztos lehetett volna szebb a Zelda, de ha ránézek a napsütötte, gyönyörű zöld mezőkre, a viharok sújtotta völgyekre vagy a szél által marcangolt hegygerincekre, akkor nekem nem az jut eszembe, hogy még elfért volna X millió poligon, hanem az, hogy köszönöm Nintendo, hogy ezt megalkottad és hogy itt lehetek. És ugyan tényleg nem egy fotorealisztikus Horizon Zero Dawn (valamihez hasonlítani kell, bocsi), de ez egy másfajta stílus és Nintendo viszonylatban igenis meseszép játék, ami ráadásul sok-sok dologgal kárpótol az esetleges grafikai hiányosságai miatt.

A fenomenális fizika

A Breath of the Wildban mindennek súlya van, mindenre hat a gravitáció. Bármilyen felvehető vagy felemelhető tárgy - legyen az akár egy kard, egy pajzs, egy alma, egy ellenfél által eldobott karom - a saját súlyának megfelelően le tud gurulni, csúszni a hegyekről dombokról.
Ha egy hatalmas fémgolyót vagy egy fatörzset legurítunk a dombról, az minden útjába kerülő élőlényt leterít, nem csak a domb alján lévő ellenfeleket. Ha úgy ölünk meg egy ellenfelet, hogy közben lelöktük egy hegyről, dombról, akkor a dropját is lent kell keresni, ugyanis az is lecsúszik.

Aztán ott vannak a nyílvesszők. Apróság, de még erre is figyeltek. Az csak egy dolog, hogy nem egyenesen lövünk, hanem ívesen, ugyanis a vesszőknek is súlya és esése van, de a földbe, fába simán beleáll, míg mondjuk egy kőről vagy egy sziklafalról lepattan. Mellesleg mindkét esetben begyűjthetők és újrahasználhatók a nyílvesszők, feltéve, hogy megtaláljuk őket.

A hangok, amik kiteljesítik a játékot

Van egy pontja az új Zeldának, amit nagyon sok játékban észre sem veszek, de itt annyira passzol, hogy egyszerűen tökéletes, ez pedig az aláfestő hangok. Alapvetően a játék alatt nincsen zene, néhány dallam persze felcsendül pl. harcoknál vagy napszak-változásoknál, de a játék java csendben zajlik. Persze teljes csendben nem lenne az igazi, viszont hangokat a játék alá csak a történések és a természet adnak. Hogy értem ezt? Képzeld el, hogy a zenét mi adjuk. Képzeld el, hogy kilépsz a világba és hallatszanak a lépteink, a fülünkbe süvít a szél, egy távoli erdőben egy bagoly huhog, messziről egy vihar hangjai szűrődnek át az erdőn keresztül. Lebilincselő! Csak mi és a természet!

Tényleg ennyire szuper lenne ez a játék?

Tényleg! Lehet szidni a Nintendót az új konzoljuk miatt, de amíg ilyen minőségi játékokat készítenek, addig engem nem érdekel, hogy gyenge-e a hardver. Mérhetetlen sok tartalom, ahogy már fentebb is írtam, akár több száz órán keresztül el lehet lenni csak a felfedezéssel vagy a gyűjtögetéssel. Bármerre is járunk a világban, mindenhol lesz mit csinálni, nincs olyan hely, ahova felesleges lenne elmenni. És hát itt még nincs vége. A főzésről, a minijátékokról, az időjárásról, a ruhákról vagy az Amiibo támogatásról még nem is beszéltem.

Még sosem volt ilyen szórakoztató a főzés

Bármennyire is hihetetlen, a főzés szerves része lett a játéknak. Elsősorban élettöltésre lesznek jók a megfőzött ételek, de sok minden mást is adhatnak. A játék szerencsére szakácskönyveket megszégyenítő recepttengerrel rendelkezik és a kalandozásaink során összegyűjtött számtalan hozzávaló segítségével igazi kis mesterszakácsokká tudunk válni. Vannak itt gombák, virágok, békák, egyéb növények, húsok, halak, makk és persze minden ellenfél más és más alapanyagokkal halmoz el minket, amiket mi össze tudunk sütni-főzni, úgyhogy a lehetőségek tárháza végtelen.
Ahogy mondtam, az ételek nem csak élettöltésre jók, ugyanis számos egyéb tulajdonsággal fel tudjuk vértezni őket a megfelelő alapanyag hozzáadásával. Az alapanyagoktól függően kaphatunk még stamina boostot, védekező vagy támadóértéket, ellenállást melegre vagy hidegre, stb. A lényeg, hogy érdemes megtanulni néhány receptet, mert hasznosak tudnak lenni.

Az időjárás

Sok játékban van dinamikus időjárás, szóval ez önmagában nem egy nagy durranás manapság. Igen ám, de a Zelda ezt is tökélyre vitte: nem csak hogy irtó látványosak is az időjárás viszontagságai, de kőkeményen ki is hat a környezetre. Ha fúj a szél, akkor akár egy szikrával is felgyújthatunk egy egész domboldalt, ha esik az eső, csúszósak lesznek a sziklák és nem vagy csak nagyon nehezen lehet majd azokat megmászni. Ha pedig zivatar van (ez a személyes kedvencem, mert nagyon pöpecül néz ki), akkor ajánlatos eltenni a fémből készült fegyvereinket, vagy pajzsunkat, hisz az vonza a villámot és elég durva sebzést tud okozni, ha belénk vág a villám. Ez utóbbi egyébként az élővilágra is veszélyes, hisz ahova becsap, ott egy szép körben minden elpusztul.

Mini játékok

Ahogy azt a korábbi Zelda részekből megszokhattuk, itt is számtalan minijátékkal üthetjük el az időt. A teljesség igénye nélkül hatalmas hógolyóval bowlingozhatunk, sziklamászhatunk sok-sok pénzt szerezve, a sivatagban "homoksíelhetünk", repkedhetünk ezerrel, ahol a cél, hogy a lehető legmesszebb jussunk, a klasszikus futóverseny is helyet kapott, golfozhatunk is amúgy zeldásan, jeget cipelhetünk a sivatagba, vagy szörfözhetünk a pajzsunkon, ami egyébként gyors haladásra is totál alkalmas, ha épp olyanok a környezeti viszonyok.

Ruhák és Amiibók

Szintén egy újdonság a Zelda játékoknál, hogy immáron nem a játék elején kapott ruhát kell viselnünk, hanem a kalandjaink során fellelhető megannyi ruhakollekció közül mi válogathatjuk össze, hogy mit is szeretnénk hordani. Természetesen nem csak külsőre különböznek a ruhák, az egyik a hideg ellen tesz ellenállóbbá, a másikban épphogy a forróságot bírjuk jobban. Van ami plusz védelmet ad vagy olyan, ami plusz sebzést. Olyan is előfordul a Gerudoknál, hogy amíg nem a saját ruhájuk van rajtad, addig be sem engednek a városukba. Rengeteg ruha van a játékban, főleg, ha hozzávesszük az Amiibók által adottakat is, ugyanis több kollekciónyi ruha (OOT-s, TP-s stb.) Amiibók segítségével oldhatók fel.
A ruhákon kívül a megfelelő Amiibóval elérhetővé válik például Epona is, de ha nincs rá szükségünk, akkor betörhetünk egy vadon élő példányt is. Ezek mellett a Breath of Wild abban is első, hogy minden eddig a Nintendo által kiadott Amiibóval kompatibilis. Spéci cuccokat ugyan nem adnak, viszont mindegyikért kaphatunk alapanyagot, ami nem rossz.

Egyéb játékmechanikai finomságok

Még nagyon sok kis apróság van a játékban, ami mellett simán el tud menni az egyszeri játékos, szerintem pedig ezek teszik fel a pontot az i-re. Önmagában egyik sem olyan dolog, ami megváltoztatná a játékról kialakult képet, viszont összességében sokat elárul a fejlesztők fanatizmusáról és maximalizmusáról. Gondolok itt olyan csekélységekre, amit fentebb már említettem a nyílvesszők viselkedésével kapcsolatban.

Ugyanilyen érdekes, hogy egy vulkán tetején, ahol nagyon meleg van, a sima nyílvessző abban a pillanatban lángra kap, ahogy elővesszük. A bombás vesszőt kilőni sem tudjuk mert azonnal felrobban a melegtől. Ha a sima nyílvesszőt a tűz felé tartjuk, meggyullad és immáron tüzes vesszővel lőhetünk. Ha egy halakkal hemzsegő tavacskába elektromos nyilat lövünk, akkor a halak azonnal elpusztulnak. Ha esetleg tűz elemű fegyverrel vágjuk le az állatokat, akkor a húst (az a dropjuk) már sült állapotban dobják el. Ezernyi ilyen apróság van még, ami csak arra vár, hogy felfedezzük.

Mondanám hogy most azonnal mindenki rohanjon le a legközelebbi konzolboltba és vegye meg egy Switch társaságában, de nyilván sokaknak drága lenne 130 ezer egyetlen játékért. Nekik azt üzenem, hogy keressenek valakit, akinek megvan és hajrá.
Ez egy abszolút 10 pontos játék, minden idők egyik, ha nem a legjobbja. Ez egy olyan kaland, amiből senkinek sem szabad kimaradnia!
A többi játékfejlesztőnek meg azt üzenem, hogy kössék fel a gatyát, mert új időszámítás kezdődött a játékok világában!