Végre sikerült megszereznem a Super Mario 3D Land utolsó csillagát is, ami számomra azért is nagy szám, mert jó pár éve forgolódok emiatt álmatlanul, ugyanis már tényleg csak pár Mario játék van hátra, hogy kimondhassam: sikerült az összes Mariót maximálisan kijátszani!
A 3D Landnél viszont sajnos kicsit leragadtam és nem azért, mert nehéz. De kezdjük az elején.

A játékról röviden

A Super Mario 3D Land pár hónappal a Nintendo 3DS megjelenése után jött ki, egyike azoknak a címeknek, amelyben a 3D hatás tökéletes és ez rendkívül fontos, hiszen ezzel kellett eladni a hardvert és demonstrálni annak képességeit.
Én, több éves 3DS használóként, szinte soha se kapcsolom be a 3D funkciót, mert vagy felesleges vagy zavaró vagy simán csak terheli a gépet és belassul a játék; persze mikor először fogtam a kezembe a gépet, akkor el voltam varázsolva 1-2 napig, de nagyon kevés játék van, amihez kimondottan tudnám ajánlani a funkciót.
Azon nagyon kevesek közé tartozik a Super Mario 3D Land, ami a fenti problémáktól teljesen mentes. Mindig bekapcsolt maxra tekert 3D-vel játszottam, nem zavart, sőt óriási pluszt adott a játéknak azzal, hogy tökéletesen kihasználja a hardver adta lehetőségeket.

Habár a játék neve 3D Land, többnyire 2D és 3D közötti váltásokról szólnak a pályák, ezért kevésbé van szabadság érzésünk, mint a rendes 3D világban kialakított részekben. Viszont nem is lesz annyival nehezebb, inkább csak mosolyogni fogunk a pályák ötletes megoldásain.

És hogy milyen volt?

Az első ami feltűnt, hogy baromi könnyű és nem csak azért, mert már 20 éve a haverom az olasz bajuszos férfi, hanem mert a pályák nagyon rövidek. A pályákon általában 1-2 perc alatt végig lehet menni elsőre. A szinteket valamiért teleszórták zöld gombákkal, tehát az élet gyűlni fog közben, mert meghalni nemigen fogunk.
Nekem szinte mindig sikerült elsőre megcsinálni a pályákat a 3 csillag érme összegyűjtésével, ami azért ritka ebben a műfajban; sajna ebben a részben nem voltak komoly titkos helyek vagy egyedi utak a világban, csak lineáris rövid pályák.

A 8 világ kipörgetése után szokásosan speciális érmék jöttek, amiket érdekes módon 8 plusz világgal oldották meg, ahelyett, hogy visszamentünk volna a régiekhez. A  8 extra világ szintjei minimálisan változtak csak, általában nehezített körülmények között kellett beszerezni újra a pályánkénti 3 csillag érmét. A pálya teljesítése és az érmék begyűjtése itt már nehezebb volt, de igazából ez lenne a megszokott kezdő Mario szint.

A pályákat még sikerült nagyjából kisebb erőfeszítés árán teljesíteni, ellenben jóval nehezebb volt az érmék összegyűjtése főként a vége fele, ezért az előzőleg összegyűjtött 100+ életből itt már rendesen pörgött lefele a számláló.

Kipörgetni 5 csillagos mentésre

Összesen 5 csillagot lehet elérni, ha maximálisan ki szeretnénk pörgetni a játékot. A játék elején végignéztem, hogy milyen rendszer szerint jár a max. csillag és már akkor láttam, hogy ez a játék nem biztos, hogy fullosan ki lesz pörgetve.

Elsőként egy csillag jár, ha a 8. világban legyőzzük Bowsert. A második csillag, ha mindegyik pályát (bónuszokat is) teljesítjük a játékban. A harmadik csillagért a speciális világ utolsó kastélya után le kellett nyomni újra a 8. világban Bowsert. A negyedik csillagot pedig, ha minden pályán összeszedtük a 3 csillag érmét.

Eddig még teljesen rendben volt minden, de jött az 5. csillag, ami számomra teljesen indokolatlan volt: told végig Luigival az összes pályát, plusz minden pálya végén a zászlórúd tetejére kell ugrani az arany zászlóért. Na most ez teljesen felesleges volt, minden pályán újra végig kellett futni és figyelni, hogy a végén megfelelően húzzuk fel a zászlót. Kihívásban ez már nem okozhat gondot senkinek, játékélményileg nullát ad, csak egy szükségtelen feladat, amivel a játékidőt növelték meg, ami őszintén szólva számomra szokatlan a Nintendótól - nekem mondjuk több hónap kellett, hogy erőt gyűjtsek hozzá és lenyomjam újra ugyanazokat a pályákat, tehát mondhatni ez volt az én kihívásom.

És mindezt miért?

Mert csak az 5. csillag után kapjuk meg az extra pályát, ami által végre azt érezhetem, hogy tisztességesen kimaxoltam ezt is, meg persze érdekelt, hogy mit tud az a híres extra pálya.
A pályának 1-2 komolyan nehéz része volt, de tanookie power-uppal viszonylag könnyen meg lehet csinálni, mivel a többi része inkább az élményre ment, mint a nehézségre, szóval messze nincs köszönő viszonyban se a Super Mario Galaxy 2 utolsó csillagjával, ami mondjuk nem is baj, hiszen még mindig határozottan a legszemetebb pályák egyike.

Ezzel még nincs vége!

Ebben a részben pro játékosoknak még egy extra kihívást is beraktak, ami annyit tesz, hogy 5 csillagot úgy kell megszereznünk, hogy az első 8 világban nem halunk meg 5-nél többször. Ez már az a pro szint, amit a legtöbb játékos a játék újraindításával trükközve csinál meg, hogy nullázza a számlálót, ami baromi sok idő és nem túlzottan a Mario-féle szórakozásról szól, szóval most az egyszer ezt a dolgot kihagytam, mert ez teljesen értelmetlen volt számomra, főleg a luigis húzás után, aki viszont megcsinálta, annak az 5 csillagja tényleg csillogni fog… na ugye hogy megéri?

A Super Mario 3D Land tulajdonképpen hozta a szokásos 10-20 órát. Szép, rendkívül jól kezeli a 3D hatást, színes, ötletes, de életem legkönnyebb Mario-játéka volt. Kezdésnek tökéletes, nincs zavaró 3D világ, csak éppen hogy belevisz a harmadik dimenzió rejtelmeibe, viszont régi motorosoknak szerintem nem ez lesz a kedvencük.