Nem rég írtam a nagy rádöbbenésemről, hogy amikor azt hittem vége, a 120. csillag összegyűjtésével a játék az arcomba nyomott még 120 zöld csillagot. Én meg már kezdtem örülni, hogy milyen profi vagyok és mennyire könnyebb volt az első résznél. Hát jelentem, végre sikerült kimaxolni a játékot és legalább annyi szenvedést okozott, mint az első rész, szóval szerintem ezt se fogom többször újrajátszani, inkább csak boldog vagyok, hogy végre vége.
A történet ott folyatódik, hogy 120 új zöld csillag érkezett, így az összes pályán pontosan megduplázódott a csillagok száma. A zöld csillagokat kifejezetten rejtett helyekre dugták, megtalálásuk nehézségi foka igen csak változó. Volt mikor egyet kellett csak ugrani, de volt, mikor végre meglett, üvöltve tapsoltam, hogy soha többet nem kell összeszednem azt a bizonyos csillagot még egyszer az életben. Sokszor szinte glitcheket keresve kellett felhasználni minden tudást, amit az évek során összeszedtem a máriós játékokból, eközben meg volt olyan is, hogy 5 perc alatt 3-5 darabot is össze lehetett szedni, mert annyira könnyű helyeken voltak.
Összesítve és átgondolva azt tudom mondani, hogy 90%-a könnyűnek számított. Könnyed sikerélményeket lehetett szerezni, amely pont elég volt a 10% szenvedésre. Viszonylag rövid időn sikerült teljesítenem a feladatot (kb. 4-5 alkalom), hiszen nem voltak alapküldetések csak a pályákon kellett keresgélni vagy ügyeskedni a csillag megszerzéséhez. Szerintem nagyszerű levezető volt a végére, hogy azért még egyszer újra végig menj a pályákon és mutasson egy-két olyan részt, amit nem feltétlen veszünk észre normál játék esetén. Ez mind szép és jó de most jön a fekete leves, hiszen kellett plusz 1 hét a teljes kimaxolásig és miért is?
Ha megvan az összes zöld csillag, akkor az utolsó speciális bolygón a láthatóan üres részen végre előkerült az utolsó pálya. Ez 6 szintből áll és azt mondják, hogy a legnehezebb pálya az egész játékban. Nos ez tényleg így van, de szerencsére a checkpointoknak köszönhetően nem egy lehetetlen feladat. Ezt simán megtoltam még amikor a 120. zöld csillag meglett, de volt egy kis hiányérzetem, mivel egy-csillagos pálya nincs, mindig van egy plusz comet. Hát van is, viszont a lehető legrosszabb módon oldották meg: össze kell gyűjteni 9999 starbitet. Na most ezeket a játék során lehet gyűjteni és kell is használni többek között a mellékpályák feloldására. Nekem összesen a Bank Toadban 4600 starbitem volt, úgy, hogy szorgalmasan gyűjtöttem mindig. Szóval ez a 4600 starbit az egész játék során a kapukat feloldva maradt, tehát 240 csillag összegyűjtésből ennyi jött össze. Na most a játék több mint kétszer ennyit kér tőlem, azaz most mehetnék újra az összes pályán és ész nélkül gyűjtögethetném több órán át ezeket. Ez számomra hihetetlen volt, hiszen ennél unalmasabb és értelmetlenebb megkötést ritkán láttam a franchise-ban. Ráadásul láttam, hogy mi lesz az új feladat és annyira kiakadtam az egészen, hogy az utolsó csillagnál ilyen bénaságokkal próbálják megtolni a játékidőt, hogy kb. 1 hétig hozzá se nyúltam csak lélekben készültem fel.
Egy hétig teljesen hanyagoltam a játékot és neten olvasgattam, hogy lehetne a legegyszerűbben farmolni. A legjobb megoldás a Sweet Mystery pálya volt, ahol az első checkpoint után csak körbe kell nézni és besöpörni a starbiteket, majd meghalni. A halál után ismét körbenézni és így tovább. Nagyjából 70-75 starbitet lehet egy élettel összeszedni. Ezzel a megoldással olyan 5-6perc alatt simán meg is volt mindig a 999 starbit. Mellesleg ha plusz élet kell akkor érdemes a szomszédos galaxisba is betérni, hiszen a Super Massive óriás teknősökön ugrálás végtelen élettel tud szolgálni, ami nem csak itt, de az utolsó pályánál is igen hasznos lesz.
Több pihenő kellett hozzá, mert igen unalmas a farmolás még így is, de 1-2 óra alatt sikerült végre leadom a 9999. starbitet is a banka és végre elérhetővé vált az utolsó csillag.
Az utolsó csillag a Perfect Run comet nevét viseli, amely arról szól, hogy nem lehet hibázni: nincs checkpoint és összesen egy életünk van - a legnehezebb 6 részből álló pályán.. nos ezért is kellett plusz egy hét, hogy ezt mind feldolgozzam.
Kezdésként a Super Massive pályán kifarmoltam bő 50 életet, hogy ne szakítson semmilyen Game Over felirat félbe. Brutális volt. Ennyit nem szenvedtem az egész játékban még soha, visszajöttek az emlékek a régebbi szemetebb részek szenvedéseiről is és sokszor már csak magamat nyugtattam, hogy tudjak a berögződött mozdulatok között egy picit koncentrálni. Sajnos el kellett engedenem, nem volt elég az 50 élet és inkább több órát pihentettem és ismét csak gondolkodtam rajta elméleti síkon. Aznap este már nem is akartam vele játszani, de valahogy még is bekapcsoltam, hátha pár életből összejön, ha nem akkor ennyi mára. 40 élet úgy elrepült, hogy megfeledkeztem mindenről és már csak az utolsókat haszáltam, hogy még azokat elhasználjam.. Aztán amikor összesen közel 100 életet már majdnem elhasználtam erre a pályára, valahogy kikapcsolt az agyam és simán csak érzésből megtoltam a végét, ahol végre semmi szerencsétlen plusz bumeráng nem jött szembe, melyek miatt nem egyszer szívtam a pálya legeslegvégén. Sikerült.
Most végre túl vagyok az egészen és bevallom nagyon jó érzés. Rendkívül zavar, mikor egy játékot teljesen kimaxolok, de egy dolog még hátra van, amely nehezebb az egész játéknál. Ilyenkor azt már nem hagyhatom ott, ha már ennyit megdolgoztam érte, meg kell szerezni. Szerintem erős túlzás volt ez a végére, nem feltétlen tudnám mindenkinek mondani, hogy persze tolja ki teljesen jó lesz. Az biztos hogy sokkal több nyomot hagyott bennem a játék, de nem lett volna gond, ha csak 241 csillag lett volna összesen, szerintem ezerszer jobb érzéssel hagytam volna ott a játékot, mint így.
Mivel végre kész ez a platformer, lassan át fogok térni egy másikra, mivel nem szeretek egyszerre több hasonló játékkal játszani. Régóta szemezek a Rayman Legends-el, amely talán a legjobb Rayman platformer lett, de az is lehetséges, hogy valami kisebb indie kerül a sorra, de erről majd úgy is fogok még írni.
