A Dynasty Warriors széria avagy Musou tipikusan az a fajta játék, amit valaki vagy nagyon szeret vagy ami teljesen hidegen hagyja. Régen én is a utóbbi csoportba tartoztam, de hála a Hyrule Warriors-nak, ami Zelda-köntösben mutatta meg a warriors igazi arcát, én is nagy rajongója lettem ennek az egyedi hack and slash stílusnak.

A lelkesebb blogolvasók tudhatják, hogy több száz óra után sikeresen kimaxoltam a HW-t és ezért télen úgy gondoltam, hogy belenéznék valami hasonlóba, így került a kezembe PC-re a 2016-ban megjelent Arslan: The Warriors of Legend.

Az alapok

A játék a több mint 30 éves The Heroic Legend of Arslan több kötetes novelláján alapszik, amit játék mellett mangába és animébe is adaptáltak. A játék a novella főbb történéseit próbálja összesűríteni, ami Arslan rajongóknak biztosan nem a legjobb, de olyanoknak mint én, akik szeretnének összefoglaló képet alkotni az egészről, tökéletes lesz.

Az Arslan, mint játék 10 óra komoly akciókkal teli történetmesélés gyönyörű anime stílusban.
A 10 óra story rész igencsak nagy része a videókból áll, mivel a harcok között igényes anime bejátszásokat láthatunk pro japán szinkronnal és angol felirattal.
A pályák közti videók általában az adott csata befejezéséről, az azutáni cselekményekről szól egészen a következő összecsapásig, ami a következő pálya. Ez a fajta rendszer kíséri végig az egész játékot, tehát aki ezt végigjátssza, az teljesen képben lesz az egész Arslan történettel.
Ez számomra pozitív volt, mivel egyszerre kaptam egy jó animét és egy warriors játékot, de ez nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog, hiszen sokan inkább játszanának, mint hogy 5-10 perces filmeket nézzenek meg.

Amiért még az Arslant választottam, az a grafika. A cel-shaded grafika tökéletes megoldás volt, szinte minden animét így kellene életre kelteni játékban. Csodálatosan kidolgozott karakterek, bámulatos harc animációk és tájak.

Ehhez hozzájött még az igényes japán szinkron és a fülbemászó dallamok, ami hozta a anime hangulatot és egyszerre tudott felkészíteni az epikus csatára vagy kellemesen nyugodt keleti hangulatot kelteni.

A warriors játékoknál fontos még az a gépigény. Ezek soha nem a tökéletes optimalizálásról híresek, kivétel nélkül minden játékukban és platformon előjön FPS drop, amikor egy komolyabb csata jelenetnél több száz karaktert és szemet gyönyörködtető animációkat kell kirajzolnia a gépnek. Az Arslan esetében, ha egy közép-magas kategóriájú GPU-val rendelkezünk, akkor szép folyékony játékban lehet részünk akár ultra beállításokkal is, szóval kivételesen ez a jobb portok közé sorolható.

A játék

A játékmenetben nagyjából a szokásos warriors-féle látványos hentelést kapjuk. Általában egy nagy területen ellenséges csapatok százával lesz dolgunk, miközben folyamatosan feladatokat kell teljesíteni: öld meg, foglald el, juss be, állítsd meg és a többi, ahogy a warriors játékokban ezt megszokhattuk.

A pályák teljesítése után karaktereket oldunk fel. A történetben mindig adott karakterekkel lehetünk, a Free Mode Scenario módban viszont szabadon választhatunk bármelyik közül, ráadásul, ha a Story-t és az azokhoz tartozó scenariókat megcsináljuk, akkor az ellenség karaktereivel is lehetünk és a másik szemszögből is végig játszhatjuk a fontosabb részeket.

A warriors egy ízig-vérig szintezős műfaj, ezért nem csak a karaktereknek, de azok fegyvereinek is saját szintjük van. Összesen 15 játszható karakter van és átlagosan 2-3 fegyvere van mindenkinek. A fegyvereknek szintén több variációjuk van, amik egyedi kombóval és képességgel (tűz, víz, méreg stb.) rendelkeznek. Nekem a story + scenario végére két teljes karaktert és azoknak a fegyvereit sikerült kimaxolni, szóval bőven maradt még olyan karakter vagy fegyverstílus, aminek nem láttam az igazi erejét, mert hamar elfogyott a tartalom és csak a pályák újrajátszásával lehetne elérni, ami valljuk be ritkán szokott izgalmas lenni.

A DLC-k sajnos túl lettek árazva, de azzal a pár extra pályával se lennénk kisegítve, ami nagy kár, hiszen minden karakter és fegyverstílus egyedi, úgyhogy ez marad fakultatív szórakozás azoknak, akik még a story és a scenariók kijátszása után is szeretnék még jobban megismerni a karaktereket.

Az Arslan a rövidség mellett könnyebb is. Simán meg lehet szerezni a pályákon az S ranket a legtöbb pályán elsőre, ráadásul bármikor menthetünk egy állást a játék közben, ami szintén igen nagy könnyítés.

Ez a két dolog egyszerre a gyengéje és a pozitívuma is a játéknak. Aki a több 100 órás warriors szintezgetést keresi, annak nem az Arslan lesz a kedvence. Aki viszont ismerkedne a stílussal, annak ez tökéletes választás lehet, hiszen itt nem kell lehetetlen küldetések miatt szintezgetni, a játék könnyed, szórakoztató és pont akkor ér véget, amikor még élvezni lehet unalmasabb szintezgetés nélkül.

Az extrák

A szokásos warriors elemeken kívül azért fért bele újdonság is az Arslanba. Az egyik kedvencem, hogy minden karakternek van lova, ami egyszerűsítette a nagy területeken való rohangászást. Más warriors játékban sokkal nagyobb versengés volt az idővel, amikor egy kulcskaraktert vagy helyszínt kellett védeni miközben nekünk a pálya túlsó felén volt dolgunk. Itt ezzel nem volt gond, sőt igen látványos, amikor futás közben ugrunk fel a lóra, majd vágtatunk tovább sietve a következő helyszínre.

Emellett időként fontosabb pillanatokban megjelenik egy kék zóna, a Mardān Rush, amit aktiválva több száz katona (gyalogos, íjász vagy lovas) élén tudunk harcolni egy bizonyos ideig. Ez a kis plusz még magasabbra emeli a Warriors adta csatahangulatot. Rettentően élvezetes, amikor több száz lovassal, hangos kiáltásokkal vágtatunk egyenesen az ellenséges seregbe. Hangulatilag egy szavunk nem lehet, tökéletes japán anime csatákban lehet részünk.

A harc során fontosabb ellenfelek megölése után vagy S rank esetén kártyákat kapunk. Ezekből szokásosan van common, rare, legend. A kártyák a karakterek képességeit javítják extra pontokkal. A kártyák használata a karakter szintjéhez kötött, tehát ezt is majd fokozatosan lehet építgetni. Ez a része annyira nem volt nehéz, ami többlet skill pontot ad, azt kell berakni.

A sokszínű fegyverek szokásosan tömérdek kombóval látják el a játékot. Ezt az Arslanban megdobták azzal, hogy a kombókat össze lehet kötni fegyverváltással is, ami azon kívül, hogy látványos, rendkívül hatásos, hiszen ha ügyesek vagyunk, akár több láncot is össze tudunk majd fűzni.

A végére hagytam a legfontosabbat, hogy a játékot nem csak lokál, de online co-opban is játszhatjuk, ami igazi kuriózum a KOEI játékok között. Azon kívül, hogy ketten különösen élvezetes együttharcolni a csatatéren, teljesen más stratégiákat lehet követni, ami által igen csak megnő a játék szavatossága.

Az Arslan: The Warriors of Legend egy bámulatosan szépen kidolgozott történetorientált játék, amelyben minden akciójelenetben mi leszünk a főszereplők. Sajnos rettentően kevés a kontent (20-25 óra játékidő az extrákkal), ami által a legrövidebb warriors játék lett.

Többek közt ezért is csak nagyobb akciókban tudom ajánlani a játékot leginkább azoknak, akik szeretnének ismerkedni a stílussal.
Aki viszont bírja a komolyabb ázsiai tartalmat, annak inkább egy Dynasty Warriors 8 Xtreme-et tudnék ajánlani, ami ár / kontent arányban jóval kedvezőbb és a több óra átvezető videó helyett több száz óra hentelést tartalmaz.

A rajongók pedig készüljenek, idén olyan Warriors címek érkeznek, mint a Berserk and the Band of the Hawk vagy a Fire Emblem Warriors és nem mellesleg készülőben az új Dynasty Warriors 9 is!