Ha csak elhangzik, hogy SP, kinek ne jutna eszébe egy magyar „énekes”. Ezeket az olvasókat kérjük, kapcsolják ki a készüléküket. Akinek a South Park jutott először eszébe, az pedig olvasson tovább, ugyanis ideje kicsit közelebbről megismerkednünk az Igazság Botjával.
A lassan két éve megjelent játékot csak az elmúlt hetekben szereztem be, ám ez nem von le semmit az értékéből. Bár nem tartom magam hatalmas South Park fannak, szeretem a sorozatot, mindig meg tud nevettetni egy-egy epizód. Ez nincs másképp a South Park™: The Stick of Truth™ esetében sem. A cikkben próbálok a lehető legkevesebbet elárulni a sztoriból, majd meglátjátok miért.
Újfiú…
Új, ismeretlen negyedikesként érkezünk a coloradoi South Parkba, ahol szülői nyomásra azonnal barátkozni kezdünk a többi gyerekkel. Butters segítségére sietünk, majd általa megismerjük a varázslókirályt, alias Cartmant. A Cartmannel folytatott beszélgetés során kiválaszthatjuk a kasztunk, valamint nevünket is, de ezzel óvatosan, Eric „barátunk” nem fogad el bármilyen nevet. Kasztunk a szerepjátékokból már ismertek, valamint kiegészül egy eléggé szokatlannal, ami minden bizonnyal Cartman kedvence is. A Kupa Keep Királyság (a rövidítés egybeesése egy bizonyos társaságéval csupán a véletlen műve – no meg a készítőké) területén találunk fegyverkovácsot, gyorsutazási pontot, illetve ide kell majd időnként visszatérnünk a fő küldetésszál miatt.
Rövidesen találkozunk a sorozatból már jól ismert gyerekekkel és felnőttekkel, miközben izgalmas kalandokban lesz részünk és olyan ügyet göngyölítünk fel, amit épelméjű ember nem találna ki csak úgy.
A világ bár nem túlzottan nagy, de azért nagyon ott van…
A világ grafikában és minden egyébben a sorozat hangulatát adja vissza. Tulajdonképpen egy interaktív epizód főhősét alakítjuk, ez sok mindent megmagyaráz. De beszéljünk a világról egy kicsit. Bár találunk a városban több helyen gyorsutazási pontot, nem feltétlenül lesz rá szükségünk. Én főként akkor használtam, amikor amúgy is útba esett egy, hiszen ingyen van, de egyébként nem olyan nagy a bejárható terület, hogy elengedhetetlen legyen. És ez az egyik olyan dolog, ami meglepett. A város rettentő kicsinek hat. Három utca (plusz egyéb kisebb területek). Cserébe viszont majdnem minden épületbe bemehetünk, és szétnézhetünk, gyűjtögethetünk. Érdemes mindenkivel beszélni, sose lehet tudni, kitől kapunk egy-egy mellékküldetést. Bár ezek nem kapcsolódnak a sztorihoz, jó móka végigcsinálni őket, az emberek bejelölnek minket FaceBook-on, és akár hasznos jutalmat is kaphatunk. Továbbá ezek is eléggé elborultak, noha nem annyira, mint a fő sztori, azért ott is van nem kevés "édesjóistenem" pillanat.
Jutalmak között lehet pénz, XP pont, vagy épp a küldetésadó segítsége, ha szükségünk van rá – persze boss-ok esetén nem, azok túl ijesztőek. Apropó XP: A fejlődés nem lett túlcifrázva, ami szerintem nem is baj. XP gyűjtéssel léphetünk szinteket, bizonyos szinteken új képességeket oldhatunk fel, melyek a választott kaszttól függően változnak. Valamint a már fent említett barátok is hasznosak, ugyanis bizonyos számú barát után úgynevezett perk-eket oldhatunk fel, amik szintén megváltoztathatják, erősíthetik bizonyos képességeinket.
Ezek mellett sajnos úgy érzem, a lehetőségek sem lettek eléggé kiaknázva. Több olyan helyzet is volt, ahol a kasztok képességeit ki lehetett volna használni, ám ezzel a készítők nem éltek. Csak az általuk kigondolt úton lehetett egy-egy feladatot megcsinálni. Nem túlzottan nagy probléma, de az újrajátszhatóság emiatt nagyon korlátozott. Pontosan ezért nem írok magáról a sztoriról, mert az annyira jó, hogy mindenkinek magának kell megtapasztalni, nem pedig azután leülni játszani, hogy elolvasta, mire is számíthat.
Ha harc, hát legyen harc
A harcrendszer nekem kifejezetten tetszik. Körökre osztott harcrendszert kapunk, ahol hangsúlyt kap a megfelelő időzítés is, mind támadások, mind védekezés szempontjából. A játék jelzi (különböző felvillanásokkal), mikor klikkeljünk, ha túl korán vagy túl későn nyomunk valamit, akkor a támadásunk gyenge lesz, vagy épp a blokkolásunk sikertelen. Ezzel ismét eljutottam egy igen zavaró hibához. Cartman megtanítja nekünk a pukimágia alapjait, amit gyakorolhatunk is. Majd játék közben, amikor kiválasztjuk, melyik varázslatot szeretnénk használni, kapunk egy rövid leírást arról, hogy mikor mit nyomjunk. Itt valamiért nekem soha nem azt a gombot kellett nyomni, amit írt a játék. Ez rettentő zavaró, ha elfelejted, ugyanis az időzítésnek ezzel annyi, elvesztegetted az értékes manát, és lehet, hogy nem éled túl a következő támadást.
Ha már mana, beszéljünk a mana, PP és HP visszatöltésről. Ezt megtehetjük harc közben, támadás előtt egy potion használatával, ezután pedig azonnal támadhatunk is, nem kell újabb körre várni. Viszont fordítva nem működik, ezt tartsátok észben. Ha többen vannak a partyban (merthogy a pajtásaink csatlakoznak hozzánk), akkor az egyik karakter adhat a másiknak egy tárgyat, amit az ő köre alatt lehet használni. Ez súlyos sérülések, debuffok esetén igen hasznos. Nem egyszer történt meg velem, hogy rámkerült egy Grossed Out debuff, ami miatt nem lehetett enni, így a HP-t nem tudtam feltölteni. Ekkor jól jött, hogy az egyik karakterrel levettem a negatív hatást, a másikkal healeltem. Ha a csatát megnyertük, kapunk valamenyi XP-t, majd a HP és PP visszatöltődik, de a manánk nem. Ezt harcon kívül is vissza lehet tölteni.
Kalandozásunk során szinte mindenhol találunk majd különböző potionöket, így erre nem lesz panasz. Ha valaki mégis szűkölködne ezek terén, több helyen vásárolhatunk is ilyeneket, amíg be nem telik a hátizsákunk. Egy féle bájitalból csak 10 db lehet nálunk egyszerre, ami szerintem egy érdekes megoldás. Nem is a limit zavart igazán, hanem az, hogy emiatt egy-egy ellenfél lootolásakor ott kellett hagynom valamit. (Tudom, egyéni szocprobléma.)
A játék elején beállított külsőnket természetesen meg lehet változtatni. Elég gyakran fogunk maszkokat, parókát és festékeket találni, amit az Inventory menüjéből egyszerűen tudunk magunkra aggatni, így kedvünk szerint bújhatunk új bőrbe, ha arra támad kedvünk. Hasonló módon találhatunk a fegyverekre és ruhákra rakható tapaszokat, melyek azok tulajdonságait változtatják. Ezeket kedvünk szerint bármikor változtathatjuk, persze harcon kívül. Ha a cikk nem keltette fel az érdeklődéseteket, nézzetek meg egy rövid videót. FIGYELEM! Csak és kizárólag saját felelősségre!
Maga a játék szerintem tökéletesen visszaadja a sorozat hangulatát, és minden hibájával együtt, remek szórakozást nyújt mind a rajongóknak, mind pedig azoknak, akik nem ismerik a South Parkot. Magyar felirat is elérhető, így azok is próbálják ki, akik nem állnak fényesen az angollal. Bátran ajánlom mindenkinek, akinek tetszik a groteszk, néha-néha gusztustalan humor. Tény, hogy leginkább azok fogják leginkább érteni és értékelni, akik jól ismerik a rajzfilmet. Egy biztos, én izgatottan várom a remélhetőleg még jobb folytatást (South Park: The Fractured but Whole - értse mindenki jól), amit a 2015-ös E3-on jelentettek be.
