Végre legálisan is gombázhatunk
Amikor megláttam az első rövid kis trailert a Treasure Trackerről, rögtön gondoltam, hogy ez valami hihetetlenül cuki dolog lesz, majd ezt az észrevételemet a későbbiekben megjelent képek is videók is alátámasztották. Nem másról van itt szó, mint hogy a Mario mellett ezidáig háttérbe szoruló kis gombánk (Toad) végre saját játékot kapott és nincs egyedül, ugyanis a nehézségek leküzdésében segít neki a kedves kis gombalány, Toadette.
A Treasure Tracker stílusát tekintve logikai kalandjáték, némi gyűjtögetéssel megspékelve. A játék célja, hogy el kell jutni a kiindulóponttól a végcélt jelző aranycsillagig. Ez persze nem ilyen egyszerű, ugyanis minden pályán el van rejtve 3 darab gyémánt, ezekből a lehető legtöbbet össze kell szednünk, ugyanis a játék vége felé haladva lesznek olyan pályák, amiket csak megfelelő számú gyémánt birtokában tudunk megnyitni. Sokat nem szabad otthagyni, mert a legvégén már tényleg mindre szükségünk lesz, de megijedni sem kell, mivel elég könnyen összeszedhetőek a gyémántok.
Ez az én szempontomból nem olyan jó hír, de mivel 3 éves kortól ajánlják, elképzelhető, hogy nem mi voltunk a célközönség.
A gyémántok mellett minden pályán van még 1-1 speciális küldetés is, mint például ne szerezz sérülést, anélkül vidd végig a pályát, hogy nem ölsz meg ellenfelet, szedj össze bizonyos mennyiségű érmét vagy egész egyszerűen egy veszettül elrejtett tárgyat kell megtalálni az adott pályán. Ezeket a küldetéseket előre nem láthatjuk, csak miután már teljesítettük az adott pályát, tehát ha a 100% a cél, akkor majdnem minden pályára legalább kétszer kell bemenni. Ez gondolom a szavatosságot hivatott kitolni, ami rá is fér a játékra, ugyanis ha nem 3 éves gyerekek vagyunk akkor hiába a 70 pálya, rendkívül gyorsan végig lehet szaladni a játékon. Itt meg is említeném hogy az mindenképpen dicséretes, hogy a játékban található 70 pálya, az annyi is. Nincsenek ismétlések, mind más és más, és 1-1 "bossfightot" leszámítva nem lesz déjà vu érzésünk.
A Treasure Tracker csak Wii U-n jelent meg és éppen ezért próbálja kihasználni a különleges controllert kisebb-nagyobb sikerrel. Vannak pályák, ahol platformokat kell tologatni a controller képernyőjét tapizva vagy a mikrofonba kell fújni, hogy előrébb jussunk vagy éppen célkeresztnek kell használnunk.
Ezeken kívül lehetőségünk van még magát a kamerát is forgatni a gamepad giroszkóp segítségével, de ez annyira idétlen és nehézkes, hogy senkinek sem ajánlom, a jobb oldalsó analóg tökéletes a feladatra. Összességében jópofa dolgok ezek, de semmi világmegváltóra nem kell számítani.
A grafikáról sokat nem kell beszélnem, elég ránézni a képekre. Semmi extra, viszont pont annyira szép és színes, hogy senkit se érdekeljen, a célközönség egész biztosan nem azt fogja figyelni. A zenékre nem lehet panasz, aranyos és mindig a megfelelő helyen szólnak; a hithű Nintendo szamurájoknak jó hír, hogy felcsendülnek ismert dallamok korábbi Mario és Zelda játékokból is.
Amit én nagyon hiányoltam belőle, az a co-op. Szerintem sokat dobott volna rajta és a testvérek sem vitatkoztak volna azon, hogy most ki játsszon.
A Treasure Tracker egyébként rendelkezik Amiibo támogatással is. Minden Amiibo egy plusz életet ad a játékhoz, kivétel a Toad Amiibó, ami minden pályához ad egy extra feladatot, mégpedig, hogy meg kell keresni a pálya egy rejtett zugában elbújt pixel Toadot. Ezt sajna Amiibo hiányában nem tudtam kipróbálni, de ha valaki maximumra szeretné kipörgetni a játékot, akkor kénytelen lesz egy ilyenre beruházni, mert sajnos minden egyes pálya elején kéri a játék.
A játékban nem volt ugyan kihívás, de 5-7 órácskát simán el tudtam játszadozni vele és rettentő jól szórakoztam. Ám meg kell említenem, hogy mivel a Captain Toad tényleg nagyon könnyű, zokon vettem volna ha nekem kellett volna kifizetnem a teljes árat, de szerencsére nálam csak egy kölcsönpéldány volt.
Anyukák és apukák nyugodt szívvel megvehetik a játékot, hiszen kisebb gyerekeknek tökéletes, a többiek viszont mindenképp mérlegeljetek vásárlás előtt.
