The Legend of Zelda: Tri Force Heroes

A The Legend of Zelda: Tri Force Heroes ebben az évben már a második Zelda játék 3DS-re, ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy el vannak kényeztetve a rajongók, de azért nézzük meg röviden a DS történelmet.
2007-ben kijött a Phantom Hourglass, majd rá két évre a Spirit Tracks, ami teljes egészében megegyezett az előző résszel, csak hajó helyett mozdonyunk volt. 2011-ben beindult a remake-kek korszaka és kijött a sokak által legjobb Zeldának tartott Ocarina of Time 3DS verziója. Ezt követte 2013-ban a Between Worlds, ami a SNES Link to the Past szerkezetileg és grafikailag újragondolt változata volt, majd 2015-ben mindenki nagy örömére a másik Nintendo 64-es részt is portolták, így februárban megkaptuk a Majora’s Mask 3DS változatát, ami az Ocarina of Time-hoz hasonlóan lényegében egy nagyobb felbontású, részletesebb grafikával rendelkező port lett.
Természetesen a rajongók a legnagyobb örömmel vásárolták meg ezeket a címeket, de ha jobban belegondolunk, már jó ideje nem jött ki teljes egészében új Zelda játék kézikonzolra.

A Tri Force Heroes már majdnem egy új játék, a Four Swords újragondolt változata (A Link Between Worlds motorjával), azaz hasonlóan pályákra osztott multira kiélezett cím, mindenki megdöbbenésére immáron végre online résszel.
Utóbbit azért emeltem ki, mert a Nintendo mindig is családcentrikus volt, de úgy néz ki lassan, akarom mondani baromi lassan beadják a derekukat. 2005-ben mikor a Four Swords-ot kiadták itthon, én nagyjából annak is örültem, ha valaki azt mondta, hogy szereti a Nintendót és ismeri a Zeldát, nem hogy lehetőségem lett volna másik 3 emberrel játszani, akikkel tudtam volna haladni, a közös játékok megszervezéséről, hogy mindenki ráérjen adott időben nem is beszélve.
Szóval a Four Swords-ot nehezen, de el kellett engedem és be kellett érnem a Youtube videókkal. Na, de majd a Tri Force Heroes, mondtam én mikor bejelentették, hát lássuk mit tud.

A grafikáról és a hangokról, zenékről nem fogok kitérni külön, mivel teljes egészében megegyezik a Between Worlds-szel, akinek az tetszett, az most se fog csalódni, aki viszont más stílust szeret, az ezzel számoljon, ha multis zeldás játékra fenné a fogát.
A játékot háromféle felállásban tudjuk játszani. Egyedüli kampányban a két géppel, haverokkal helyi multiban, online a barátokkal vagy random játékosokkal. Ha haverokkal szeretnénk lokálban játszani, akkor elég, ha az egyik játékosnak van meg a játék, a többiek Download Play módban tudnak csatlakozni, ami valljuk be nem rossz dolog és könnyebb lesz a kommunikáció is, de erre még ki fogok térni.

Ahogy korábban említettem a Four Swords-hoz hasonlóan ez is pályákra van osztva, nincs összefüggő történet, mint egy átlagos Zelda játékban. Ez szomorú hír lehet a story orientált rajongóknak, viszont ezzel érték el a készítők, hogy felhőtlen legyen a többjátékos játékmenet, nem kell túl sokáig játszani és bármikor tudjuk folytatni-abbahagyni a játékot.

A játék nagy részét a lobby házban fogjuk tölteni, ami nem egy unalmas képernyő, hanem rendesen egy váróterem. Itt van pár NPC és ide jönnek majd a partihoz csatlakozott játékosok is. Az NPC-k segítenek elmagyarázni a játékkal kapcsolatos alapvető tudnivalókat, náluk lehet pályát, játékmódot választani. Ezenfelül van még két helyszín, elsőként kezdjük a fontosabbal, Madame Couture's boltjával. Itt kraftolhatunk skineket, amelyek nem csak egyszerű kiegészítőként szolgálnak, hanem mindegyik egy-egy extra képességet hordoz. A ruhákhoz alapanyagokat naponta szerezhetünk a Daily Riches házban (napi 1 random láda) és minden pálya teljesítése végén.

A Tri Force Hereos 8 területen 32 pályát tartalmaz (ez picivel több mint a Four Swords-ban), amelyek több szintből állnak. A pálya a ruha kiválasztása után indul. Itt hangsúlyoznám, hogyha sokféle skint szereztünk be és ismerjük annyira a pályát, hogy tudjuk milyen képességünkre lesz leginkább szükség, akkor sokat segíthet egy megfelelően választott ruha.
Ebben a részben az életerőnk (szívecskék) közös a két társunkkal, ezzel szemben az energiánk egyedi. Az energia az eszköz használathoz szükséges, amivel sok bajunk nem lesz, mivel automatikus és viszonylag gyors a visszatöltése.

A pálya mindig három ládával indul és ezekből kell mindenkinek egy eszközt felvenni (szokásos zelda-cuccok: bumeráng, bomba, íj stb.). A pályák ezekre az adott eszközökre és azoknak kombinálásra vannak kiélezve (pl.: bombát valaki lerakja, a másik pedig elfújja a túloldalra és hasonlók). Néha van, hogy azonos eszközöket kapunk, de nyilván azok a pályák a legérdekesebbek, amikor mindenkinek egyedi eszköze van.

A játék inkább a logikai-ügyességi feladatokra és a szoros együttműködésre van kihegyezve mintsem a harcra, ami teljesen rendben is van.
A logikai feladatok a Zelda részekben megszokott tologatós-kapcsolós és eszköz kombinálásokat tartalmaznak, amit az új egymásra ugrálással (totem-alakzat) fűszereztek meg. Utóbbi megoldás miatt figyelni kell a szintekre is, hiszen kettő vagy három szinttel tudunk magasabbra elérni társaink segítségével. Talán ez lett a legmókásabb része játéknak, hiszen baromira vicces tud lenni, amikor a három játékos egymás hegyén-hátán próbál a legizgalmasabb helyzetekben helytállni. Emellett például van olyan tárgy, amit csak egyszerre hárman tudunk eltolni vagy minden egyes karakter eszköz-kombinálására szükség lesz, szóval egy biztos, aki szereti a zelda-stílusú puzzle feladatokat, az itt se fog unatkozni.

Minden világ végén természetesen egy komolyabb boss-szal fogunk találkozni. Ezeket a harcokat mondhatjuk amolyan logikai összefoglalónak is, hiszen ilyenkor minden megtanult eszköz használatra és ügyességre is szükségünk lesz. A boss-szok elleni komolyabb küzdelmek, ahogy a pályák is, rendkívül ötletesek és szórakoztatóak voltak, nem egyszer ismételtem meg egy-egy pályát csak ezért.
Ha sikeresen leöltük az adott terület főgonoszát, akkor hasonlóan a pályakezdésekhez, három ládából egy csak vár ránk, amelyekben a skineknél említett fontosabb lootokat szerezhetjük be.

Ha végigvittük a kampányt, akkor újra visszamehetünk bármelyik pályára, amiket nem mellesleg nehezebb kihívásokkal is végigtolhatunk. Itt nem csak az ellenfelek lesznek erősebbek, hanem a pálya részekkel is trükköztek helyenként.
A kihívásokkal megéri szenvedni, ha skineket is szeretnénk beszerezni, ami ugye ad plusz skillt is, mert ilyenkor sokkal jobb arányban kapunk jobb cuccokat.

A 3DS kialakításának köszönhetően ne feledkezzünk meg az egyik legfontosabb dologról, a második képernyőről. Itt láthatjuk mind a három karakter kis tábláját és ezekre klikkelve a kamera automatikusan az adott karaktert veszi célba, ami igen csak hasznos funkció, nem egy 3DS és Wii U játékba mehetett volna.
És most pedig térjünk rá a legfontosabb dologra, a 8 darab multis ikonra. A készítők úgy gondolták, hogy továbbra se szeretnék, ha bármilyen valós kommunikálás történne a játékosok között, hiszen a Nintendo továbbra is védi a gyerekeket, ennek viszont ára van. A megoldás az lett, hogy a fent említett 8 ikonnal próbálták nagyjából lefedni a játékhoz szükséges kommunikálást. Ezeket lehet nyomogatni szintén az alsó képernyőn, ha bármit is akarunk jelezni a többieknek, ami hát nem kicsit kellemetlen a legtöbb esetben.

Szinte minden kritika ezt a részét emelte ki negatívumként, ami érthető, hiszen az egész játék csapatmunkára alapszik. Lokál még egyszerű a helyzet, de online csak a baj van belőle, főleg ha berak a gép egy kevésbe jó játékost, akkor aztán nyomkodhatjuk a 8 ikont, nem sok esélyünk lesz bármire is - én persze ilyenkor nyomom az OK jelet poénből, mert már nem tudok mit, mikor tizedszer is belemegy a lángoló cuccba, ahova nem kéne.
Továbbá itt is előjön az a gond, hogy ha kilép valaki, akkor vége a játéknak. Nekem volt olyan is, hogy nem lépett ki a harmadik játékos, hanem egyszerűen ott hagyta a karakterét. Ilyenkor a másik arccal megpróbáltuk elcipelni a kijáratig, de sajnos olyan akadályba ütköztünk, ahol mindhárom játékosra szükség volt, így kezdhettük újra valaki mással.
A játékot lokál még nem tesztelem, egyedül meg nem volt annyira érdekes, multinál meg ugye a kommunikáció korlátozásaival voltak gondok, de azért hogy jót is mondjak az online részről, megemlíteném, hogy nagyon gyorsan lehet játékba bekapcsolódni és a lag is csak minimálisan volt jelen, szinte tényleg azt az érzést adja az online rész, mintha simán offline játszanánk.

Ami a kommunikáció mellett még kissé zavart a játékban, hogy néha túl pörgős volt a játékmenet, ha jó csapatban voltam. Olyankor szinte csak darálásnak hatottak a szintek és nehezen tudtam élvezni a játékot, pedig nem egyszer csalt mosolyt az arcomra egy-egy ötletes feladat, de nem volt időm körbe nézni, élvezni a tájat, menni kellett tovább.
Az előbbi miatt számomra még jelentősebben lecsökken az eleve nem olyan hosszú cirka 12 óra játékidő. Ha ki szeretnénk maxolni, a skinekkel szórakozni és hard módban is végigvinni, akkor ez már simán a kétszerese is lehet. Ezenfelül a legfrissebb hírek szerint találtak egy infót a játékban, miszerint lesz hozzá pálya-DLC, szóval remélhetőleg fognak még ezzel foglalkozni, bár nem lenne rossz, ha simán ingyen update lenne DLC helyett.

Mindezek után csak azt tudom mondani, hogy a Tri Force Heroes egy újabb indok a 3DS konzol mellett, mindent beleraktak, amit lehetett, méltó folytatása a Four Swordsnak és megállja a helyét a Zelda sorozatban. Én tuti még párszor rá fogok nézni, de következőnek most már tényleg egy új Zeldát kérek vagy semmit.