Valamelyik bundle nézegetése közben akadt meg a szemem a Wrack-on, de akkor még úgy gondoltam, ráér ezt megvenni, úgyis több játék hever a Steam fiókomban, illetve különböző konzolokon, mint hogy hiányát érezzem. Ám egy pár hete feltűnt a játék IndieGameStand-on, ahol szégyen, nem szégyen 1$-ért elhoztam a játékot.
Na de kezdjük is az elején. A Wrack egy cell-shaded grafikával operáló FPS, mely nem akar többnek látszani, mint ami valójában. A játékmenet a nagy kalsszikusokat idézi (Doom, Quake), vagyis a pályán elszórt életerős és páncélcsomagokat felszedve tudjuk erősíteni magunkat, és kevés, ám annál látványosabb fegyverrel tudjuk hentelni az ellenséget. Ezenkívül különféle titkos helyeket is felfedezhetünk, ahol különböző power up-ok segítségével növelhetjük az életünk vagy páncélzatunk maximális mennyiségét.
Mint említettem nem bővelkedünk a fegyverek számában (kard, pisztoly, sörétes, géppuska illetve rakétavető), ám mégse fogjuk őket megunni, ugyanis ha sok ellenefelet ölünk meg egyszerre (azaz killing spree-zünk :D ), akkor el kezd egy kis csík nőni a képernyő közepén, ami több részre van felosztva. Ha egy kis "tartály" megtelik, akkor lehetőségünk van a fegyver speciális lövését előhívni, de úgy is dönthetünk hogy tartalékolunk egy sokkal erősebb támadás reményében. Azonban ha két ölés közt túl sok idő eltelik, akkor a tartály kiürül, és még a megszerzett különleges lövést is elveszítjük, így érdemes erre külön odafigyelni.
A történet nem kiemelkedő, éppen csak azért van benne, hogy mégis legyen valami. Ezek szerint 2037-re az emberiség felfedezte a korlátlan energiaforrását, melyet a Dark Matter Reactor szolgáltat, így ennek köszönhetően az egész embersiéget magába foglaló világbéke köszönt be, mivel ennek az energiának segítségével megszűnik az éhínség és a háborúk, illetve a politikai viszályok. Sorra szerelik le az emberiség hadseregeit, és itt kapcsolódunk be a bárminemű előtörténet nélküli Kain nevű főhősünk gondolatmenetébe, amikor egy fiatal csajnak ecseteli éppen, hogy mennyire is nem tetszik neki ez az egész béke dolog stb. Nem túl meglepő módon itt lépnek be a képbe a gonosz idegenek, akiknek a mi korlátlan energiánkra fáj a foga, így főhősünknek kell ezt megakadályoznia. Ellenfelek tekintetében sem túl változatos a játék, az elején még kis pókrobotokat szabadítanak ránk, majd idővel jönnek az egyszerű sorkatona gyíkemberek, ezeknek főnőkei, akikbe már több töltényt kell ereszteni, illetve az egész méretes harci robotok. A pörgős akciót néha megszakítja egy-egy boss harc, ám ezek legyőzése sem okozhat problémát egyetlen játékosnak sem. A sokszor adrenalindús játék közepette pontokat gyűjtünk az ellenség legyőzésével, külön pontozva, ha stílusosan, vagy tömeges méretekben tesszük ezt. A fejezetek végén pedig egy nagyon ötletes képregény főoldalon láthatjuk a statisztikánkat, ahol elemezve látjuk az adott fejezeten elért teljesítményünk, melyet a rendszer Steam achievementtel sem rest jutalmazni.
Ha valaki ezek után kedvet kapna a játékhoz, én erősen tudom javasolni, mert kis mértékben tényleg nagyon szórakoztató (hosszabb távon monotonitásba is fulladhat), úgyhogy érdemes rá mindenképp beruházni egy Steam akció, vagy egy jó kis bundle csomag keretein belül.
