Az emlékmás
A Remember Me nem egy mai darab, de úgy gondolom, hogy mindenképpen említésre méltó még a hibái ellenére is. A játék számomra pontosan azt adta, amire felkészültem, mivel akár pozitívan, akár negatívan írtak róla, a végeredmény mindig megegyezett: a játék jó, de nagyon rövid.
A történet nem rossz, a grafika gyönyörű és még a harcrendszere se unalmas, bár utóbbi egyszerűen nem tud kibontakozni ilyen rövid idő alatt, ami már az elején érezhető.
A játékot Unreal Engine hajtja, amit maximálisan ki tudtak használni, lenyűgöző volt minden apróbb részlete a világnak és ennek köszönhetően igazi minőségi sci-fi hangulatot élhetünk át; Neo Paris káprázatos, teljes mértékben átjött a varázslatos jövő hangulata.
A történetéről a rövidséget és az egyszerűséget tudnám kiemelni. Egy átlagos sci-fi történetet képzeljetek el kisebb fordulatokkal a végén. A játék rövidsége keményen érződik, mivel nem tud kibontakozni történetileg se, amire belemélyednénk a részletekbe már rég a vége címet olvashatjuk.
A Remember Me igazi érdekessége az emlékek. Karakterünk egy emlékezetét vesztett memória-vadász, akinek feladata a mások emlékeinek megszerzése vagy megváltoztatása és miközben a történet halad előre, ő fokozatosan visszaszerzi sajátjait. Összességében pár csavartól eltekintve kimondhatjuk, hogy ez az 1990-es Total Recall női főszereplős változata.
Karakterünk legfontosabb eszköze a Sensen kesztyű, amely nem csak az emlékeknél lesz hasznos, hanem az elzárt elektromos ajtók vagy más eszközök feltörésénél is. Továbbá ezáltal érhetjük el egy-egy fontosabb jelenetben a mások agyában turkálós Rewind funkciót, ami a játék legérdekesebb innovációja. Ilyenkor egy fontosabb emléket láthatunk filmszerűen, amiben előre és hátra pörgetve kell kikeresni olyan tárgyakat vagy eszközöket, amellyel interakcióba tudunk lépni. Ha megtaláljuk a megfelelő elemeket és azoknak sorrendjét, akkor képesek leszünk az adott személy emlékét teljesen megváltoztatni. Csak példaképpen, volt olyan feladat, hogy egy férfi végül azt hitte, hogy saját maga tehet a lánya haláláról és ezáltal a teljes személyisége megváltozott. Ezek a Rewind jelenetek roppantul érdekfeszítőek voltak, lehetett volna sokkal több is belőlük.
A harcrendszere egy kezdetben igazalmas hack n slash kombórendszeren alapul, amely sajnos szintén kevésre sikeredett tartalmilag, pedig igen meggyőzőnek tűntek elsőre az egyedileg állítható gombok és azok funkciói. Összesen négy fajta láncolatot kreálhatunk, ami nem sok, ráadásul a játék vége fele oldhatjuk csak fel az utolsó kettőt. A gombok funkcióiból ugyancsak négy darab lesz: erősebb támadás, gyógyítás, az öt fő skill idő redukálása és a szorzó amely megduplázza az előzőleg bevitt gombot. Ezeket bárhogyan felfűzhetjük a láncba és bármikor alakíthatunk rajtuk a későbbiekben. Sajnos mivel a játék végén lesz meg nagyjából minden plusz gombunk, ezért ezeket nem sok esélyünk lesz megjegyezni se, nem hogy komolyan elgondolkozni a jó összeállításon.
Még szintén a harcrendszerhez tartozik, hogy a játék során a karakterünk visszaemlékszik összesen öt szuper képességre. Ezek aránylag erős skillek és fontos szerepet töltenek be néhány speciálisabb karakternél vagy fő ellenségnél. Az öt speciális képességet külön előforrásból tudjuk aktiválni és olyan 60-120mp várakozást igényelnek, amit a korábban említett időredukálással lehet csökkenteni.
A játékmenet többnyire a brutális kombókról fog szólni, de azért belecsempésztek egyszerűbb ügyességi és logikai feladatokat is, továbbá Quick Time Eventeket is tartalmaz, de itt szerencsére nem lesznek annyira zavaróak, mint amennyire utálja őket mindenki.
Szintén egy extra kiegészítés a játékban elrejtett titkos tárgyak, amelyek megszerzésével az életünket és az energiánkat tudjuk növelni. A legtöbb ilyet kifejezetten könnyű beszerezni és sokat segít, hogy mindig egy kép jelzi az adott helyszínen. Komolyabb energiabefektetés nélkül majdnem az összeset meg tudtam szerezni a játék során, szóval nem mondanám, hogy ez bármi pluszt adott volna játékélményileg.
A játék nyolc lineárisan egymásra épülő epizódból áll, amelyeket egyenként olyan 40 perc alatt végig lehet tolni, így a játékidő bő 9 óra, amiben benne van, hogy sokszor megálltam és körbe néztem, hogy tudjak gyönyörködni a város szépségében na meg persze a “titkosok” megszerzése is.
A Remember Me nem hogy csak lineáris, de a játék második felénél konkrétan újra az adott 3-4 helyszínen fogunk szaladgálni, és sajnos az ismétlést olyan szintre fokozták, hogy a játék közepénél ugyanúgy menekülünk ki az épületből, mint az elején. Nem mondom, hogy ne vegye meg senki, mert egynek tényleg jó volt, de kizárólag valami komoly akció keretein belül tegyétek.
