Vegyük az alapokat. Adott egy 2004-es játék. Adott egy évforduló, jelen esetben a 10 éves. Adott egy erős nosztalgia faktor. Adott egy kis RPG-függés. Lássuk, mi sült ki a Fable ráncfelvarrott verziójából.
Azt szögezzük le az elején, hogy az eredeti 2004-es játékot számtalanszor kijátszottam. Röpke 40 óra alatt át lehet szaladni Albion világán, glóriát vagy ördögszarvakat növeszteni és a végén legyőzni a főgonoszt. Ebben a 40 órában persze már benne vannak a sidequest-ek, a karakter „szépítésével” eltöltött idő stb. Hopp, előre szaladtam. Térjünk vissza az alapokhoz.
2004-ben Peter Molyneux belecsempészett néhány újdonságot a játékába, mint például a „morale choice”-t vagy azt, hogy egy életutat járhatunk be a karakterünkkel. Akkoriban még nem volt kiforrva a „morale choice”, de a két út - a nagyon jó és a nagyon rossz - teljesen elkülönült, köztes választás nem volt lehetséges. Ugyanez a helyzet azzal, hogy kisgyerekként kezdjük a kóborlásunkat, és érett férfiként, aggastyánként végezzük be. Molyneux sok mást is ígért a játékosoknak, de ezek nem valósultak meg, ami talán nem is baj, mivel Albion világa így is hatalmas lett.
2008-ban találkoztam a játékkal, abban az évben vettem meg az első laptopomat és vetettem bele magam a játékos életbe. Tisztán emlékszem, hogy mikor meguntam a Morrowindet (csak egy kicsit, néha fárasztóak voltak a küldetések), akkor elővettem a Fable-t, és nem volt megállás. Teljesen lenyűgözött Albion világa, az élő városok, a rengeteg tartalom, a gyűjtögetés (fegyverek, páncélok), a különféle választások, melyek befolyásolták a játék menetét. A nem volt megállást pedig komolyan gondolom, hiszen az eredeti játék legnagyobb hátránya az volt, hogy nem lehetett elmenteni a játékállását, ha a főküldetésben jártál. Viszont ez csak akkor volt baj, ha éppen előadásra kellett volna bemenni, mert más okból nem tudtam otthagyni a játékot. Játszatta magát, de olyan szinten, hogy az talán már nem is volt egészséges. Ami nagyon nem tetszett akkoriban, hogy nem open world. Egyszerűen a Morrowindhez voltam szokva és nagyon zavart, hogy egy csőszerű pályán kell végigmenni minden egyes alkalommal. De meg lehetett szokni.
Ennyit a múltról, térjünk át a jelenre.
2014-ben megjelent a 10 éves évfordulón a Fable Anniversary, februárban Xbox-ra, majd pedig szeptemberben PC-re is. Idén márciusban sikerült beruháznom rá egy komolyabb leárazásnak köszönhetően. Lássuk hát, hogy milyen élményeim voltak a játékkal.
Minden indításkor kapunk egy random képet a játék valamely részéből, majd pedig kattintunk egyet, és megjelenik egy könyv. A könyv kinyílik, és meg is kapjuk a menürendszert. Nem igazán értem, hogy ennek a nyitóképernyőnek mi lenne a funkciója. Szépnek szép, de inkább háttérképnek való, mint sem, hogy minden indításkor megcsodáljam. A vicc az egészben, hogy ez az eredeti játékban is megvolt, igaz csak egyféle képet láttunk az indításkor, de mégis ott volt. :D
Indítottam egy új hőst, majd ismerős képsorok pörögtek le, egy álom. A karakterem szunnyadt el, és álmában hatalmas hősnek, mágusnak, gonosznak látta magát. A nyitó animáció után, hősöm édesapja megadja az első küldetést, és kezdődhetett a játék. Mivel nem végigjátszást írok, hanem egy élménybeszámolót, így a történetből nem szeretnék semmit elspoilerezni.
A látvány sokat változott a 2004-es játékhoz képest. A magasabb felbontás rettenetesen sokat adott az élményhez. A tájak gyönyörűek, érződik, hogy azért az Unreal Engine 3 motor már egy magasabb szintre emeli a játék látványvilágát. A tájak egészen valóságosnak tűnnek, a karakterek finomabb vonásokkal rendelkeznek. Viszont azt el kell mondanom, hogy valami hiba kerülhetett a számításba., ugyanis a tájak tényleg meseszépek, de ami a legjobban kizökkentett az élményből, az a karakterek kinézete volt.
Valljuk be: ez azért elég szép látvány.
Finomítottak a megjelenésükön, kerekebb vonalak, lágyabb vonások., de azt kell mondanom, hogy néhány karakter összességében „csúnyább” lett, mint volt. Vegyük például a főhősünket. Az eredeti játékban sem volt valami szép (ez inkább az akkori technika miatt volt), viszont a ráncfelvarrott hősünk sem a legszebb. És ez minden karakternél megfigyelhető. Mondhatni elveszett belőlük a „fable-ség”. Maze-nél láttam a legnagyobb változást, eltűnt a szeméből a tűz, az élet. Már ha lehet ilyet mondani egy játéknál. No meg persze az animációk. A karaktereket újrarajzolták, viszont a mozgásukat teljes mértékben megtartották. A karakterek mozgása pontosan ugyanolyan, mint 10 évvel ezelőtt, a mimikájuk sem változott. Számomra itt bukott meg a ráncfelvarrás.
Sajnálom Maze, de a szemedben már nem látom a tüzet.
Theresa-nak viszont egész jót tett a ráncfelvarrás.
Az alábbi videóban a két játék grafikai összehasonlítását nézhetitek meg. A képsorok a játék elejéből vannak, a lehető legkevesebb spoilert tartalmazva.
A fényeffektek látványosak, legyen szó varázslatokról, vagy éppen fegyverünk apró villanásairól, esetleg a faleveleken átszűrődő napfényről. Ez azért elég sokat dob a látványon. Egy-egy epikus csatánál elég nehéz volt átlátni, hogy mi is történik a képernyőn. :D
Ez azért már kellően epic. Főleg a serpenyő. :)
Azért volt aminek örültem is, mint például a menürendszer váltásának. Egy monumentálisabb menürendszert kaptunk a 2014-es változattal, teljesen átalakítva. Átláthatóbbnak éppen nem mondanám, viszont szebb és modernebb, mint az eredeti játékban. Persze most is volt, hogy hosszú percekig kerestem egy-egy tárgyat, vagy kifejezést, varázslatot.
Az alap billentyűzet-kiosztáson muszáj volt változtatni, némely cselekvés ugyanahhoz a gombhoz volt rendelve (például a varázslat és az automata XP-összeszedés). A hotbar néha kevésnek bizonyult, és az egeres varázslást szinte soha nem használtam. A UI néha eltűnt, főleg, amikor nem kellett használni, például üresjárat volt a játékban (futottam az egyik helyről a másikra), vagy nem voltak ellenségek a közelben. Viszont amikor szükség volt egy cselekvésre, például horgászat, akkor a második gombnyomásra aktiválódott a cselekvés.
Az egész Fable világ változatlan maradt, így például a kocsmai mini-játékok, vagy az ásás, horgászás is. Pedig ezeken lehetett volna azért változtatni. A horgászás rettentő idegesítő maradt, és ha úgy nézzük tényleg olyan, mint az igazi horgászás. Ez már az eredeti játékban sem tetszett. Túlságosan is sok időt vesz el néhány pecázás. Az ásás legalább gyorsan megvan, egy scriptelt animáció, és már miénk is lehet a kiásott tárgy.
A hanghatások, a zenék változatlanok maradtak. A játék zenéje már 2004-es változatban is elvarázsolt, szerencsére itt is. Kellemesen dallamos, ahol kell, és szívszorítóan fájdalmas ahol kell. Erre egy rossz szavam sem lehet. :)
Az Auto-save rendszer jót tett a játéknak, emellett már lehetséges az is, hogy a főküldetésben mentsd el a játékállást. Így nem kell azon idegeskedned, hogy nem tudod elmenteni a játékot, amikor nagyon szükséges lenne az.
2004-ben a Fable mellé egy kiegészítő is volt, The Lost Chapters címmel, a 2014-es változatba már alapból beletették. Viszont nem hagyták el a DLC-ket sem (mert miért is hagyták volna el), Steam-en két csomag is vásárolható, melyekkel plusz fegyverek és páncélok kerülnek a játékba. No meg persze egy ingyenes Modding DLC is kapható, a modderekre gondolva (bár eddig nem sok modot találtam Steam-en). És ha már Steam, akkor nem maradhatnak el az Achievement-ek. A maximalistáknak van lehetőségük bőven a 100%-os, vagy éppen a többszöri kijátszáshoz. Például olyan Achievement is van, hogy nőnek öltözve, szakállal, vörös parókában le kell adni egy fejlövést. Csak hogy egyet említsek az 50 megszerezhető plecsniből.
Összegzésképpen azt tudom mondani, hogy a ráncfelvarrás jót tett a játéknak. Néhány apróbb zavaró tényező ellenére, a Fable-élmény megmaradt és bár eltelt 10 év, én azt mondom, hogy megállja a helyét a mostani RPG-játékok közt. Bár az árát nem éri meg (szerintem), ha lehet, inkább várjatok ki egy nagyobb leárazást és akkor szerezzétek be.
