Sokan kétségbe vonják a korai hozzáférésben megjelenő játékok kritizálásának létjogosultságát, de attól a pillanattól kezdve, hogy fizetni kell valamiért, legyen az félkész vagy kész termék, úgy gondolom érdemes és hasznos górcső alá venni ezeket a játékokat is. Korai hozzáféréshez jár a korai kritika is. Nem teszünk másképp a Godus esetében sem.
A Godus-ról annyit érdemes tudni, hogy koncepció szintjén egy olyan isten szimulátor játék, ahol egy Jupiter méretű virtuális térben kap helyet az összes játékos. Mindenki rendelkezik egy saját szigettel, amit kedvére alakíthat, valamint egy néppel, ami felett “korlátlan” hatalma van. A játékosok “anyaszigetét” nem lehet megtámadni, de PvP küzdelemre lehetőség van ilyen központi szigeteken. Szóval single és multiplayer egyben, mobilra asztali gépre egyaránt. A játék mögött az egykor népszerű Populus, Black & White és Dungeon Keeper játékokhoz fűződő Peter Molyneux áll, aki természetesen sokakban ébresztette fel a reményt, hogy ismét valami nagyszerűt tesz le az asztalra.
Röviden arról, ami a játékban már most elérhető
Fő feladatunk, hogy úgy tologassuk a föld rétegeit, hogy elég szabad helyet csináljunk a népünknek, akik majd kérésünkre elhagyják lakásukat és elkezdenek építkezni. A terep formálásához “belief” pontokra van szükség, amit a népünk termel, tehát minél nagyobb a lakosság, annál “nagyobb” hatalmunk van a világ felett. Közben lehetőségünk van fejlődésre, amivel nagyobb és jobb házakat készíthetünk, okosíthatjuk a népünk és újabb isteni képességre tehetünk szert. Ezeket a fejlesztéseket úgy érhetjük el, ha a földbe elrejtett ládákból elég matricát szedünk össze. (Ez a matricás játékmechanika sokak számára kifogásolható, de a fejlesztők kitartanak mellette, ugyanis már nem először alakítják úgy a játékot, hogy a matricákat ne kelljen kidobni. A probléma ezzel az, hogy a matricákat random dobja a gép, semmit nem lehet előre tervezni.)
Bár koncepció szintjén nem tűnik annyira sutának a dolog, a kivitelezéssel és a 22Cans mentalitásával vannak (vagy mondjuk úgy, voltak) problémák. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az 1.3-as verzió kiadása után szinte teljes némaságba vonult a fejlesztő gárda és közel negyed évet kellett várni a 2.0-ás javításra, ami elé én is nagy elvárásokkal ültem le az eltelt időre alapozva. Sajnos csalódnom kellett. Bár a kattintások számát csökkentették, helyette bekerül egy “kattints és húzd” mechanika, ami elég baljósan sejteti, hogy a beígért platformkülönbségek mobil és asztali verzió között mégsem lesznek észrevehetőek. Az új verzióba bekerült egy új játékmód “Voyage” néven, ami szinte semmiben nem tér el az alapjátéktól, tehát az sem segít a helyzeten.
A most megjelent verzióval úgy tűnik változik a hozzáállás a 22Cans-nál, végre jönnek a frissítések, sőt már béta csatorna is van a béta játékhoz, amit ezzel a kóddal lehet feloldani a játék Steames beállításainál: 22canstester. De a játék még mindig olyan mintha a Facebookon FarmVille-zne az ember, viszont annál még kevésbé szórakoztató, nem azért, mert annyira bugos, hanem mert egyszerűen nem szórakoztat.
A játék egyébként sikeresen zárt egy KickStarter kampányt. Közel 200 millió forintnyi fontot kalapoltak össze még 2012 végén, azóta a játék felkerült a Steamre korai hozzáférésben és bárki számára elérhető. Nem ritka, hogy a játék 50%-os leárazást is kap, ami a 18€-os árból egy vonzóbb 9€-t csinál, de így sem ajánlanánk senkinek a megvásárlását.
Zene a játékban szinte egyáltalán nincs, hangokból is kevés van, a grafika teljesen preferencia kérdése, történet nincs, külön mentések sincsenek és a UI sem az igazi. A játékot “végig” lehetne vinni néhány óra alatt, azonban az eszméletlen sok várakozás miatt az lehetetlen. Zen stílus ide vagy oda, ez így nem nevezhető szórakoztatónak.
A stúdió hozzáállását és a játék irányát tekintve bátran ki merem jelenteni, hogy ezt a játékot egyáltalán nem ajánlom megvásárlásra. De amennyiben a későbbiekben jobb irányt vesz a Godus, szívesen módosítom a véleményem.
Aki több információt szeretne a Godus-ról, itt megkapja:
http://store.steampowered.com/app/232810/
