Kevés játék próbál olyan irányba indulni, amerre azelőtt más nem ment volna előtte, szerencsénkre azonban a White Papers-nél hittek az ötletükben és valami olyasmit vettek célba, ami eddig még csak mellékszálon kapott helyet más alkotásokban. A játék központjában álló demencia egyesek számára talán különös választásnak tűnhet, többek között én sem tudtam elképzelni, hogy pontosan mire is számíthatok, de végül kellemes meglepetés ért. Ez a játék remek példája annak, hogy a GreenLight-ból igenis kikerülnek menő játékok - sajnos mostanában már egyre kevésbé.
Az Ether One egy belsőnézetes kaland és puzzle játék, meglehetősen erős narratívával. A történet Pinwheel városában játszódik a célunk pedig az, hogy feltárjuk egy zavarodott elme rejtelmeit. Rajtunk kívül senki más nincs ebben a világban, csupán mi. A játék tempóját mi diktáljuk, ha kedvünk van, végigrohanhatunk az egész játékon, de akár minden apró szövegrészletet is elolvashatunk és akár megfejthetjük az összes feladványt is. A különböző puzzle feladatokat akkor és olyan sorrendben oldhatjuk meg, ahogy kedvünk szottyan, egyetlen megkötés az, hogy egy adott pályarész teljesítéséhez bizony össze kell gyűjtenünk megadott darabszámú szalagot, ami megnyit előttünk egy újabb emléket (nem gond, ha ez nem mond sokat még).
Amit még fontos tudni, hogy játék közben semmilyen felület nem látszódik, lévén nincsenek ellenségek, életerőnk, és csak egy tárgy lehet nálunk egy időben, nincs is szükség semmilyen HUD-ra. Ez a megoldás egyébként az ilyen jellegű játékoknál nem ritka.
A bejárható terület egészen kellemes méretű, azonban egy-két terület mintha túl méretesre is sikeredett volna. Voltak olyan szobák és tárgyak, amiket csak akkor vettem észre, mikor sokadjára haladtam el mellettük, ez a jelenség időnként azért kissé frusztráló is lehet. A pályák egyébként jól vannak felépítve, tele elszórt tárgyakkal és feladványokkal. A felvehető tárgyak közül mindig csak egyet tarthatunk magunknál, viszont ami nem fér el nálunk elraktározhatjuk a „bázison”. Szerencsére a játékba került afféle teleportáció, szóval nem kell órákat bandukolnunk fölöslegesen, hogy A-ból B-be jussunk. (A fejlesztők ezt az „egyszerre csak egy tárgy lehet a kezedben” mechanikára a „The Cave” című játékot említették meg inspirációként, amit szintén érdemes kipróbálni.)
Biztosan sokan emlékeztek még a 2013-as év egyik legemlékezetesebb “sétálószimulátorára”, a Gone Home-ra, ami sokaknál kiverte a biztosítékot mert csak „járkálni kellett egy házban fiókokban turkálni és jegyzeteket olvasni”, amit nem mindenki értékelt. Aki netán attól tart, hogy ez a játék túlságosan hasonlítana a Gone Home-ra, annak van egy hatalmas jó hírem: az Ether One bár remek narratívával rendelkezik, mindemellett telis-tele van kihívást jelentő feladványokkal, amelyek megoldásával további extra infókat tudhatunk meg a történettel kapcsolatban. Szóval nem csak a sétálgatás lesz a feladatunk.
A történet kapcsán érdemes elmondani, hogy némi gondolkodás kell ahhoz, hogy az ember egymás mellé tegye a történetfoszlányokat, ami igazán jól passzol a játék témájához, a demenciához. A történet intenzitása szerintem meglehetősen ingadozó, egyszer a hideg futkos a hátamon a zseniális zene, szinkron és vizuális élmény együttese miatt, másszor pedig úgy ellaposodik, hogy egy szünetet kell beiktatnom, de ez a szünet szerencsére nem jelenti azt, hogy nem vágynék a történet folytatására, úgyhogy a motiváció nem vész el (csak átalakul). Én azt mondanám, hogy többszöri végigjátszásra alkalmas a játék, mert én a kihívások töredékét tudtam megoldani az első végigjátszás során pedig az is kb. 7 óra volt.
A játék vizuálisan többnyire kielégítő, engem leginkább a Dishonored-re emlékeztetett az art design, de spoilerezés nélkül azt kell mondjam, néhol még a Bioshock Infinite egyes vizuális elemei is visszaköszöntek a monitorról. Nem kiemelkedően szép a játék, de annyi biztos, hogy az élményhez hozzájárul.
Ami számomra mindig kardinális pont egy játék esetén, az bizony a zene, hangok és a szinkron. Jelen esetben a zene egyszerűen remek, aki jó áron be tudja szerezni a Delux verziót és szereti a lágyabb, klasszikusabb hangszerelésű zenéket, annak érdemes azt választani, mert rövidsége ellenére remek OST jár ehhez a játékhoz. A szinkron hangokkal is hasonlóképpen elégedett vagyok, kevés van belőlük, de azok remekül teljesítenek. Ami a hangokat illeti, ott már nem olyan rózsás a helyzet, sokszor hallani olyan hangokat, amik egy alaphang digitális eltorzított változatai (például lépésnél, gépelésnél).
Akinek van szabad tőkéje, ajánlom figyelmébe ezt a játékot. Utolsó megjegyzésként még annyit, hogy a címben szereplő „one” (azaz egy) nem véletlen, ugyanis a fejlesztők a jövőben terveznek folytatást.
A Humble Store-ban adják jelenleg a legjobb akcióban - 12.49€:
https://www.humblebundle.com/store/p/etherone_storefront
A játék megvásárolható a Steam-en is:
http://store.steampowered.com/app/265950/
