Szinte mindenféle előzetes ismeret nélkül vágtam bele a játékba, előtte csak egy játékmenet videót láttam róla, illetve tudtam, hogy a Limbo fejlesztőinek legújabb agymenését láthatom. Azt kell mondjam, így adta a legnagyobb élményt a játék, hogy 0 tudással vágtam neki a kalandnak.
A Limbóhoz hasonlóan az INSIDE is egy 2D-s platformer, amiben ismét egy fiatal fiút alakítunk. Ezúttal sincs narráció, főhősünk se szólal meg, az egész történetet a képi és hangvilágával próbálja nekünk bemutatni a játék. A grafika szintet lépett, a monokróm látványvilágot egy még mindig sötét tónusú, de így is sokkal színesebb kinézet váltotta fel. Sokszor vettem észre magamon, hogy állok egy helyben a karakteremmel, és csak bámulom az elém táruló képet.
Ahogy haladunk előre a történetben, gyakran váltakoznak a szűk illetve a már-már monumentális helyszínek, ami sajátos hangulatot kölcsönöz a játéknak, sokszor érezzük nagyon kicsinek magunkat az adott környezetben. A Playdead-nél nagyon értenek a hangulat megteremtéséhez, ha a szituáció megköveteli, képesek olyan feszültséget és nyomasztó légkört megteremteni, amit nem is nézne ki az ember egy 2D-s programból.
A vizualitás és a magával ragadó atmoszféra átadása mellett a játék másik alappillére természetesen a továbbjutáshoz szükséges feladványok megoldása. Egy-két típus át lett emelve a dánok előző játékából, de a többség teljesen új mechanikát követ, és tudnak úgy változatosak lenni, hogy közben egy feladvány se ismétlődik meg a játék alatt.
Szerencsére nem lettek túl könnyűek a puzzle-k, egy-két feladatnál azért meg lehet akadni, és el kell gondolkodni, hogy most mire is gondolhattak a fejlesztők. A mozgásanimáció szerintem hibátlan, fel lehet benne fedezni néhány Limbós mozdulatot, de még így is annyira folyamatosan sétál/fut/menekül/ugrik/bukfencezik/botlik hősünk, mint ahogyan a való életben is tenné.
Nehéz szavakba önteni a játékot úgy, hogy közben ne lőjek le semmi fontosat. Ez már csak azért is lényeges, mivel a játék nem túl hosszú, a játékos problémamegoldó képességétől függően 3-5 óra alatt kipörgethető. Itt kivételesen nincs negatív csengése a rövidségnek, ez a hossz pont elég arra, hogy ne fulladjon unalomba a játék, tudjon még a végén is meglepetéssel szolgálni. Belemehetnék a részletekbe a rejtvények tekintetében vagy hogy miket éltem át névtelen főhősünkkel együtt kalandjaink során, de úgy érzem, hogy ezt mindenkinek saját magának kell megtapasztalnia. Épp emiatt a képeket is a játék elejéből vettem inkább. Annyit talán elárulhatok, hogy van egy alternatív befejezése is a játéknak, ami talán még több kérdést vet fel, mint az eredeti.
Az utóbbi idők egyik legjobb és leghangulatosabb platformerét köszönthetjük az INSIDE személyében, melynek atmoszférája egyből magába szippantja az erre fogékony játékostársadalmat. Egyedüli negatívumként az árát tudnám felhozni, de egy 50%-os leértékelésnél már mindenképp érdemes lecsapni rá!
