Shadow Warrior, az új klasszikus

A klasszikus játékok remastered kiadásainak korában és a szörnyű Duke Nukem Forever bukása után bevallom, nem sok jóra számítottam, amikor a Shadow Warriorral kezdtem el játszani, de nagyjából egy perc alatt sikerült teljesen megváltoztatni a hozzáállásomat, mikor az intróban felcsendült a You got the power 80-as évek beli dallama, amely nem mellesleg a Transformers egész estés meséjének a betétdala is; innentől kezdve tudtam, hogy ezt biza szeretni fogom.

shadow_warrior4.jpg

A Shadow Warrior attól lett jó játék, hogy nem akarta a világot megváltani, egyszerűen pont annyit ad, amit ettől a stílustól elvárunk, de azt tökéletesen. Remek grafika, folyamatos poénok, könnyed játékmenet és persze ninja cuccok teszik teljessé a játékot.

Történetileg kezdetben egy egyszerűbb “B movie” hangulat lengi körül a játékot, amely fokozatosan teljesedik ki, olyannyira, hogy a végére teljes átszellemüléssel figyeltem a történet utolsó perceit. Lenyűgöző volt, ahogy felvezették a kisebb szálakat a meglepően igényes kis animációkkal, de persze a hangok, a szinkronok, a felejthetetlen zenék sokat segítettek a történet átélésében, és a játékmenetben is.

shadow_warrior2.jpg

Rengeteg utálásokkal találkozhatunk más játékokból és filmekből

A klasszikus FPS stílus az elején inkább a “fapados” hangulatot teremtette meg számomra a túlságosan korlátozott és lineáris játékmenet miatt. A játék titka abban rejlik, ahogy ezeket tálalja és ötvözi a modern kori elemekkel. Számomra 1-2 fejezet bőven elég volt, hogy teljesen beszippantson a játék, annyira élvezet vele játszani. De hát ki nem szeretne menő samurai karddal kaszabolni japán környezetben, miközben sorozatos poénkodások mennek?

shadow_warrior3.jpg

Az ősi történetet igényes japán stílusú animációban mesélik el

Nem hiába emelem ki a vicceket, mert a  játék egyik fő mozgatórugója erre épül. Szinte állandóan beszól a főhősünk valamit, ha épp kinyírt egy szörnyet és persze társunkkal is hasonló beszélgetéseket fogunk folytatni. Az egyik kedvencem, amikor elhatározza, hogy akkor ő hős lesz és végez mindenkivel; ezért azt teszi, amit Robert De Niro a Taxisofőrben és levágja a haját a feszültség kedvéért - mellesleg van egy Bat-barlangja is, ha véletlen vége lenne a világnak és hát na, nem pont jól jött?
Eközben vannak szerencsesütik, amelyek a lehető legfárasztóbb humort közvetítik és persze a sok filmutalás mellett rengeteg játékra is hivatkoznak (Hail To The King, Baby). A legtöbb poén a klasszikus játékokra és filmekre épül, de azért elfért benne pár újabb dolog is, így a nagyon fiatalok is tudják majd értékelni.

shadow_warrior.jpg

Ilyen és ehhez hasonló fárasztó viccekkel várnak a szerencsesütik

A játékmenet a szokásos maradt: menj előre, ölj, keresd meg a kulcsot, vett fel, menj vissza és az új szörnyeket is öld le, nyisd ki a kaput, ölj esetleg egy nagyobb bosst és így tovább. Ez leírva unalmasnak tűnhet, de valójában az utolsó 1-2 fejezeten kívül nem éreztem monotonnak.
A pályák tele vannak titkosokkal és gyűjthető elemekkel, amelyeket az igen részletes fejlesztési rendszerben tudunk hasznosítani: fejleszthetjük a karakterünk sima és speciális képességeit, pénzért cserébe pedig a fegyvereinket. Ezeket egy játék alatt nehéz lesz kimaxolni, de ha végigvittük, akkor a mentésünket továbbvihetjük a sima story módban vagy az újonnan kapott extra módokban is, így akit érdekelt volna más speciális erő vagy fegyver extra tulajdonsága, annak nem kell a nulláról kezdenie és mindent egy játékban összegyűjteni. Mellesleg nagyon menők a fegyverek plusz funkciói, és hogy lövés közben a másik kezünkkel kaszabolhatunk vagy használhatjuk a különleges képességeink egyikét.
Egy kis plusz: a katana alapfegyver helyett az options-ben választhatunk más játékok nevezetes fegyvereiből (The Walking Dead Ice Axe, Rise of The Triad Excalibat) és ugyanitt állíthatunk ezeknek a használatán is; továbbá a játékhoz automatikusan hozzáadódik a Viscera Cleanup Detail: Shadow Warrior takarítós szimulátora is, amit egyszer mindenkinek ki kell próbálni.

shadow_warrior5.jpg

Gigantikus boss-okból nem lesz hiány

A játékidő nekem közel 12 óra volt (amely amúgy az átlag is), de bőven lehet még belerakni a plusz módokkal, a titkos tárgyak-rejtekhelyek felfedezésével és az összes fejlesztés feloldásával.
Összességében kimondhatom, hogy a Shadow Warrior ennyi év után a legjobb visszatérést produkálta. Ez az a játék, amire már mindenki várt és valóban azt tudta adni, amit a klasszikus SW rész, a Duke Nukem 3D és a kései Serious Sam idején elképesztően szerettünk: az önfeledt szórakozást FPS stílusban.
A játékot nagyobb akció során pár száz forintért szokták adni, ezáltal az egyik legjobb ár-érték arányú FPS a piacon, hiba lenne kihagyni.

1 komment