Spider-Man

Gondolom Pókembert nem kell bemutatnom senkinek, hiszen millió helyen szerepelt már lassan ezer éves pályafutása során, például képregények, könyvek lapjain, filmekben, rajzfilmekben, játékokban, és ki tudja még merre. Jómagam nem vagyok Pókember rajongó, sőt, úgy általában ez a szuperhősös vonal sem igazán mozgat, ésbár ez a játék érdekelt már az első gameplay óta, mégsem rohantam a boltba megvenni, mert úgy voltam vele, hogy ráér ez nekem bőven. Szerencsére nem kellett semmiféle akciót kivárnom, hisz egy nagyon kedves barátomnak köszönhetően (Köszi Gábor), viszonylag hamar kézhez kaptam egy kölcsönpéldányt, amit azóta úgy istenesen rongyosra is játszottam!

Elöljáróban el kell, hogy áruljam, egyáltalán nem ismerős számomra Pókember világa, nem tudom ki kicsoda az univerzumában, talán a Tobey Maguire-féle film első részét láttam, szóval bocsánat, ha nem térek ki ilyen-olyan esetleges finomságokra, de lehet hogy nekem fel se tűnt. A történetre külön nem térnék ki, mert egyrészt még nagyon friss a játék, és nem szeretnék spoilerezni, másrészt teljes magyar feliratot kapott a játék, így mindenki meg fogja érteni, akinek meg esetleg nincs szerencséje a játékhoz, az neten biztos talál kettő perc alatt valami gyors összefoglalót róla. De kiemelném, hogy rettentő akció- és érzelemdús a játék, amit ajánlott mindenkinek átélnie!

Na de akkor nézzük is meg, miről is van szó. Adott egy hatalmas bejárható terület (New York) és milliónyi tennivaló. Kapunk egy nagyon szimpatikus karaktert is Peter/Pókember személyében. Lehet a rajongóknak tök egyértelmű, de nekem hatalmas és rendkívül kellemes meglepetés volt, hogy bár igen komoly a játék és erős a történet is, Pókember mindent totál lazán fogad. A leghúzósabb szitukban sem hagyna ki egy poént sem, és ez végigkíséri az egész játékot, könnyed és laza a kezdetektől fogva, közben mégis mély és drámai a végkifejletig.

Ami első ránézésre is szemet szúr, az a pazar látvány. Nem jártam még New Yorkban, így nem tudom, mennyire hiteles maga a város, de hogy gyönyörű, az tuti. Emellett szinte minden híresebb épület/építmény megtalálható a játékban: van itt Brooklyn híd, könyvtár, de még Szabadság szobor is. És az csak egy dolog, hogy marha jól néz ki, de élettel teli is. Rengeteg a járókelő, akik reagálnak a körülöttük zajló eseményekre, és annak megfelelően viselkednek. Bandák portyáznak, embereket, kocsikat lopnak/rabolnak, betörnek helyekre és bűnöznek, ahogy azt kell. Emellett rendőrök is járőröznek, teszik is a dolgukat, de persze a neheze így is, úgy is ránk marad. 

A Pókember legerősebb része a történeten kívül persze a tartalom. Azt már említettem, hogy a New York nevű játszótéren kell tenni-venni, de lássuk mi mindent lehet is itt csinálni, mert ez is megér egy misét. A fő történeten kívül számos mellékküldetés is tarkítja a játékot, de ezeken kívül is van tennivaló gazdagon. Többek között 50+ hátitáska van elrejtve mindenfelé, amiket összeszedhetünk, de a látványosságokat is lefényképezhetjük, amikből szintén van vagy 50. Millió bűntény vár "felgöngyölítésre", bandák területeit is felszámolhatjuk, kihívásokat teljesíthetünk (ezekből is többféle van), kutatóállomások feladataival foglalkozhatunk... sőt, még a laborban is tevékenykedhetünk, és a felsorolásnak itt még nem kéne véget érnie, de maradjon valami meglepetés is.

A játék harcrendszere is elég szépen muzsikál. Pókember alapban is nagyon mozgékony és lendületes, amivel már mindenféle eszköz nélkül is lehetőségünk van nagyon sok különféle mozdulat elsajátítására, és azok mindenféle összekombinálására, viszont szerencsére nem kell itt megállnunk, hiszen különféle kütyük garmadája teszi lehetővé a még izgalmasabb és változatosabb harcok kivitelezését. Van itt hálólövő, elektromos háló, hálóbomba, pók drón, és még sok egyéb. Ezeket pedig több szinten keresztül tudjuk fejleszteni, így aztán tényleg csak a képzeletünk szab határt annak, hogy hogyan is likvidáljuk az ellenfeleinket.

És ha már ellenfelek. A játék legtöbb csatája börtöntöltelékek és katonák/zsoldosok ellen zajlik, de azért van néhány komolyabb úgynevezett "boss" is. Ezekre viszont sajnos nem maradt elég idejük a fejlesztőknek, legalábbis szerintem. A helyi hajléktalan szálló, a  F.E.A.S.T vezetője, Martin Li, és a főgenya Otto doktor története ugyan ki van dolgozva és megismerjük a múltjukat és a motivációjukat, de a többiek sajna ilyen tessék-lássék módon kerültek be, Electro, Rhino, Scorpion és a többiek csak ki lettek szabadítva a sittről, aztán rá lettek uszítva Pókemberre és annyi. Ráadásul nem is túl hosszú életűek, ugyanis gyakorlatilag kettesével küldjük őket vissza a sittre, nem sokkal a szabadulásuk után.

A harcokat említve kitérnék a nehézségre. Ez nem nagyon van a játékban, legalábbis normál fokozaton nemigen akadtam komoly kihívásokba. A rengeteg combo, a sok-sok kütyü, egy nagyon könnyen és jól használható "kitérés" mozdulat segítségével bárkivel pikkpakk elbánunk. Ezt talán a készítők is érezték, hiszen mint említettem, kettesével küldik ránk a boss-okat. 

Amiről még mindenképp beszélni szeretnék, az a játékban fellelhető ruhák/skinek. A számuk is igen impozáns, ugyanis 25+ különféle szerkót tudunk megszerezni, de emellett még 1 aktív (töltődik folyamatosan), és további három passzív (ezt is vagy 30 közül választjuk ki) "perk"-nek hála, mindenki olyan geart tud összeállítani, amilyet akar, legyen szó speckó tulajdonságokról, vagy csak a külcsínről, mindenki megtalálja hozzá és a játékstílusához passzoló kombinációt.

Mindent összevetve egy nagyon kellemes és tartalmas játékról beszélünk, ami könnyen el tud ragadni 20-30 órát az életedből. Én mindenképp ajánlanám mindenkinek, mert mind történetileg, mind játékmenetileg egy különleges alkotásról van szó, amit a magyar lokalizáció még kelendőbbé tehet!