Day of Infamy

Volt egy nem is olyan rövid időszak, amikor évente 2-3 második világháborús játék is napvilágot látott hol jobb, hol rosszabb minőségben. Viszont miután mindenkinek a könyökén jött ki a téma és a Call of Duty: Modern Warfare sorozata bemutatta, hogy a játékosok valami újra vágynak, szép csendben parkolópályára került a második világégéssel foglalkozó játékok tábora. Az utóbbi pár évben viszont sorra bukkannak fel ismét, hogy újra felvirágoztassák ezt a témakört, ilyen játék jelen tesztünk alanya, a Day of Infamy is.

A Multiplayer FPS-ek jelentős táborát erősíti a program, mely az Európai hadszíntér poklába vezet be bennünket. Én még Early Acces korszakában kezdtem el vele játszani, de miután már 30 óra körül járok játékidőben, azt kell mondanom, sokszor több hibát látni a véglegesen kiadott játékokban, mint ebben. Szerintem nagyon barátságos árcédulával van ellátva és szerencsére olyan fejlesztőkhöz van szerencsénk, akik miután összekalapoztak annyi pénzt, hogy pozitívan jöjjön ki a mérleg, nem hagyták magára a programot, hetente jönnek kisebb/nagyobb fixek a játékosok hibajelentéseit is figyelembe véve.

A fejlesztők esetleg onnan lehetnek ismerősek, hogy ők adták ki a méltán népszerű Insurgency-t is, így a minőségre egyáltalán nem lehet panaszunk. A játékmenet teljesen skill alapú, nem lehet pár €-ért jobban sebző flintákat venni, ezáltal hamar észre is fogjuk venni, hogy bizony itt egy találat után már csak a respawn time-ot fogjuk számolgatni. 

Nyilván adott két frakció, a Szövetségesek, illetve a Németek oldalán indulhatunk csatába, és ezen "Frakciókon" belül választhatunk, hogy épp milyen egység uniformisában akarunk tevékenykedni.

Karrierünk kezdetén még elég behatároltak a lehetőségeink ilyen téren, ezért vagy minél eredményesebben kell játszanunk, hogy szép lassan feloldjuk a különböző egységek outfitjét vagy egy pár € beáldozásával rögtön a kívánt ruhában tetszeleghetünk. Minden kör elején Class-t kell választanunk, melyek mindegyike rendelkezik egy kis extra tulajdonsággal:

• Officer / Offizier: Tiszt, aki távcsöve segítségével tud légi támogatást kérni csapatának, de ehhez szüksége van egy Rádiósra is.
• Radioman / Funker: a fentebb említett Rádiós, extraként megemlítendő, hogy gyorsabban tud pontot foglalni, mint mások.
• Rifleman / Grenadier: a teljesen átlagos baka, kicsivel több Staminával rendelkezik társainál.
• Assault / Sturmtruppe: gyorsabban tud mozogni.
• Support / Kampfunterstützung: extra tölténytárral rendelkezik, itt lehet választani pl. a legendás BAR illetve STG 44 géppisztolyt.
• Flamethrower / Flammschütze: LÁNGSZÓRÓS
• Engineer / Panzerjager: extra teherbírása van, ami kell is a rakétavető cipeléséhez.
• Machinegunner / MG-Schütze: egykezes Rambósok, de csak kitámasztva elég pontosak.
• Sniper / Scharfschütze: mesterlövész, aki tovább benn tudja tartani a lélegzetét.

Miután kiválasztottuk a kedvünkre valót, kapunk egy adott pontmennyiséget, melynek segítségével a saját taktikánkhoz illő felszerelést "vásárolhatunk" meg. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy vihetünk magunkkal elsődleges fegyvert, illetve pisztolyt is, (így viszont lehet épp a gránátra nem marad elég pont), sőt, az elsődleges fegyverekre akár kiegészítőket is pakolhatunk bizonyos mennyiségű pont fejében. 

Pontokat és ezáltal jobb/több felszerelést úgy lehet szerezni, hogy az adott játékmód feladatait minél hatékonyabban csináljuk meg, azaz sokszor foglalunk vagy épp védünk pontot, illetve természetesen az ellenfelek likvidálásáért is jár, de nem kényeztet el a program, mivel pl. minden 5. kill után kapunk egy pontot, ami a gyakorlatban mondjuk egy füstgránátot jelent. Itt is bele lehet futni kellemetlen meglepetésekbe, ugyanis ha annyira eredményesek vagyunk, hogy sok pontunk van, megeshet, hogy az áhított felszereléssel nem tudunk harcba szállni, mivel minden eszköznek súlya is van és ha elérjük az adott súlyhatárt, akkor át kell variálnunk a dolgokat.

A gyakorlatban ez nem sokszor fog előfordulni, velem speciel egy említésre méltó példa történt, amikor is a nagy géppuska mellé egy nagyobb mellényt választottam, amivel elviekben több gránátot tudtam volna magammal cipelni, de mivel elértem a megadott súlyhatárt, be kellett érnem egyetlen gránáttal.

A meccs kezdetén, attól függően hogy épp védő vagy támadó oldalon harcolunk, a csapatnak adott számú wave-je, azaz respawn száma van. Általában a támadó csapatnak kevesebb szokott lenni, hogy pörgősebbé tegye a játékot, és mindinkább támadásra késztesse a csapatot. Viszont egy konkrét példával jobban tudnám illusztrálni a helyzetet. Vegyük például az egyik leghíresebb 2. világháborús ütközetet, a D-Napot:

Az amerikaiak 5 hullámmal indulnak, a németeknek ezzel szemben 15 van. A pályán 4 pont van összesen (A-B-C-D), ám csak sorban lehet haladni az elfoglalásukkal. Nyilván az első (A) pontot a legnehezebb elfoglalni, mivel a 3 bunker nagyon jól be tudja védeni a középen levő pontot, ami szintén bunkerben van. Ilyenkor szokott kiütközni, ha nem csapatjátékosok játszanak, ugyanis a füstgránátot okosan kell használni, illetve az aktuális Officernek is résen kell lenni a légicsapás vagy épp füstoszlop berendelését illetően.

Ha sikerül az amerikaiaknak megvetni a lábukat a parton és elfoglalni a pontot, akkor kapnak +5 hullámot, ami azért érdekes, mivel a védekező félnek a kör elején kapott 15 hullám nem növekedhet egyáltalán, csak csökken a játék alatt, illetve annyi nehezítést kaptak még, hogy új hullám csak akkor indul, ha valaki a még élők sorából visszarohan egy korábbi pontra, kvázi harcba hívva a már elesetteket.

Ezért nagyon észnél kell  lenniük a védőknek is, mivel könnyen előfordulhat, hogy a támadók több hullámmal fognak rendelkezni, mint a védők. Ám nyilván olyan is elő szokott fordulni, hogy már az A pontot sikerül olyan jól bevédeni, hogy ott helyben megállítják a támadást.

A grafikát tekintve szerintem egyáltalán nem lehet okunk panaszra, megpróbáltak mindent kisajtolni a jó öreg Source Engine-ből és remélem a cikkben látható képek azért magukért beszélnek, de nyilván akkor tudja ezt igazán értékelni az ember, ha mozgás közben látja a produktumot. A pályák nagyon hangulatosra sikerültek, főképp olasz és német hadszíntéren fog folyni a harc.

Nincsenek folyosószerű pályaszakaszok, az egész csata nyílt hadszíntéren játszódik, kivéve ha épp valamelyik fél besáncolja magát egy-egy épületbe, mert olyankor elég érdekes szituációk és pörgős harcok szoktak kialakulni. Mindig van a játéktérnek egy olyan szakasza, ahonnan elég nagy területet lehet belátni, viszont itt se nagyon érdemes kempelni, ugyanis egy géppuskás nagyon jól meg tudja szórni az adott búvóhelyet. Másrészt pedig nem is válik a kempelő a csapat hasznára, mivel az adott illető csak a K/D arányra megy, tehát nem is védi a pontot, meg foglalni se megy. Sokszor láttam hogy inkább kiszavazták a játékost, mivel egy meccs azon ment el, hogy ő maradt utolsónak, az ellenfél meg pikk-pakk elfoglalta a pontot. 

A hangokat külön kiemelném. Igaz, hogy nem volt még a kezemben úgy egyáltalán lőfegyver (főleg nem ilyen matuzsálem korúak), de szerintem a lehetőségekhez képest minden a valóságnak megfelelően hangzik. Bár tudom, hogy ez másnak nem újdonság, de nekem nagyon sokat segített, hogy az adott flintának jellegzetes hangja van, így meg tudtam különböztetni, hogy épp ki pötyögtet a fal másik oldalán, így fel tudtam készülni az adott szituációra. A tüzérségi ütegek hangja is nagyon hangulatosra sikerült, lehet hallani amikor épp elindították a lövedéket, majd egy pár másodperces csend után pokollá változtatták az adott pályaszakaszt, ahol a szerencsétlen baka végtagjai sokszor a négy égtáj felé repülnek.

Ha még nem említettem volna, a játék elég naturalistán kezeli a háború borzalmait, a fentebb említett tüzérség mellett ha épp egy kézigránát robban fel mellettünk, csapattársainknak elég sokkoló látványban lehet része. Hozzáad az élményhez, hogy társaink a fizika törvényeinek megfelelően esnek össze egy-egy találattól, tehát sokszor láthatunk majd például falnak dőlt holttestet egy ablak mellett.

Bugokkal szinte egyáltalán nem találkoztam, bár én az Early Access vége felé haladva vágtam neki a kalandnak, illetve a játékosbázisra se lehet panasz, mindig találni fullos szervereket, ahol ráadásul nincs is magas ping és amióta kijött a játék az EA státuszból, a játékosszám is megduplázódott.

Mindenképpen ajánlom kipróbálásra a játékot, a tartalomhoz mérten bőven megéri az épp aktuális 20€-s árcédulát, emellett most nem is bővelkedik a piac minőségi 2. világháborús játékokat illetően.