A Shadow Tactics: Blades of the Shogun  a német székhelyű Mimimi Productions játéka. A relatíve kis stúdió – ha jól emlékszem vagy húszan vannak – eddig mindösszesen a Last Tinker: City of Colors nevű kaland/platformer játékot tudta felmutatni, ami talán méltatlanul elsüllyedt a játékipar feneketlen bendőjében. Nálam is ott porosodik a játékkönyvtárban, noha az értékelései egyáltalán nem rosszak.

A játék lényegében a Commandos sorozat nagyszerű újjászületése, japán köntösben, szinte teljesen megegyező játékmechanikával – apró eltérések azért vannak – teljesen 3D-ben. A Commandos sorozat óta több klón (Desperados, Robin Hood stb.) is született ebben a témában, de mondhatni évekig nem volt vonzó ez a stílus a játékfejlesztők és kiadók számára, bár az utóbbi időkben pár indie játék azért igyekszik visszahozni (lásd We are the Dwarves).

Mielőtt a részletekbe belemennék érdemes pár szót ejteni a játék kiadásával kapcsolatban, mivel 2016-ban a következő dolgokat lépték meg: nem volt EA státusz, nem volt előrendelés (és bónuszok) és már a megjelenés előtt bejelentették a fejlesztők, hogy nem terveznek DLC-ket.

*** Az azóta megjelent két DLC nem ellentmondás: ezeket a kiadó – Daedalic – tette fel, mivel a dobozos Collector edition részei voltak. (Soundtrack, Storybook: igényes cucc mindkettő.) ***

Ezek helyette viszont kaptunk egy demót, több operációs rendszer támogatással (Mac, Linux) valamint DRM verziót is (GOG). Ez a fajta hozzáállás nagyon szimpatikus, így a megjelenés napján lévő vásárlást könnyű szívvel ejtettem meg, amit azóta se bántam meg. Sőt, nálam az év játéka lett – a maga kategóriájában mindenképp – a tökéletlensége ellenére is.

A japán kapcsolódás miatt számomra a játék legjobban japán nyelven, angol felirattal élvezhető; így sokszor volt olyan érzésem, mintha egy animét néznék, játszanék. Ez egyébként sokaknak adhat okot fanyalgásra – mintha anno a Commandos-ban perfektül beszéltek volna németül, hehehe – szóval akik nem teljesen vannak oda az ázsiai/japán dolgokért, nekik a demó mindenképpen ajánlott előtte kipróbálásra, különben úgy járnak, mint az egyszeri paraszt gyerek, aki a szarvasgombát is rántva enné, utána meg nem érti mi ebbe a pláne, mert még a vargánya is jobb így.

A történet

A játék nagyjából az Edo korszak körül/után játszódik – ez kb. a fikciós Sógun film által bemutatott korszak után van – itt már erőteljesen használják az egyébként megvetett lőfegyvereket, de még nagy tisztelet övezi a szamurájokat, és szeretnek szemtől szembe harcolni a nagyobb csapatok. Egy új sógun lép a színre és kényszeríti ki a békét az országban (Japán egész történelme erről szól) amit nem minden daimjo – vidéki feudális hadúr – fogad el, ebből támadnak aztán szép számmal a konfliktusok, összeesküvések és harcok. Maga a történet semmi extra egyébként, azért van benne pár csavar, szívszorító jelenet, bosszú.

Ebbe miliőbe csöppenünk be az első küldetésben egy magányos nindzsa: Hayato személyében, hogy rögtön megismerjük Mugent, a sógun szamuráját, valamint az öreg lesipuskást, Takuma-t. A további küldetésekben még két további szereplővel gazdagodik a csapatunk: Yukival az erdei lánnyal, valamint Mugen nagy szerelmével, Aikoval. Ezzel a kis csapattal kell végigverekednünk magunkat 13 pályán, mindenféle küldetésekben, változó összeállításban – van official csalás egyébként ennek megváltoztatására, acsik nélkül.

A karakterek

Nekem nagyon bejöttek, mivel elég különböző a mentalitásuk: Hayato a magányos, csendes nindzsa, Mugen a nagyhangú jóbarát és harcos, Takuma a maga sokat látott tapasztalatával és kiélt hangú heherészéseivel, Yuki a folyamatos rácsodálkozásával, valamint Aiko a távolságtartó, hűvös modorával hamar belopták magukat a szívembe, ráadásul szeretnek a küldetések közben dumálgatni egymással: néha személyes dolgokról, néha lényeges infókról.

Ja és ott van Kuma, aki nem karakter, hanem egy képesség, az öreg Takuma mosómedveszerű nyestkutyája – tanuki – aki nem csak iszonyat cuki, de remekül el lehet terelni vele az ellenség figyelmét vagy elcsalni őket egy odakészített csapdába.

A harci stílusoknál viszont már vannak átfedések, az ötből 3 ember lényegében egyszerű nindzsa variációk – Hayato, Yuki, Aiko – egyaránt használhatnak mászóhorgot, liánt a fel és lemászáshoz, valamint képesek csendben gyilkolni, kábítani. Ettől függetlenül mindenkinek van legalább két speciális képessége, ami nagy hasznunkra fog válni, de van olyan is, amit mindenki tud használni, de sose fogjuk megnyomni: pl. a gyógyítás. :)

A játékmenet

Commandos stílusú játék révén, nagyjából ugyanazt kapjuk, pár dologgal megbolondítva és bár eget verő újításokra senki ne számítson, azért jópofák és hasznos dolgok ezek, de erről majd később.

Azok, akiknek kimaradt a Commandos és társai: ez egy taktikai, real-time akció játék, ahol az ellenfelek látómezővel rendelkeznek, amit érdemes elkerülnünk, hacsak nem akarunk a Mission failed felirattal sűrűn találkozni. Ha mégse sikerül, de el tudunk bújni, akkor készüljünk fel, hogy ellepik az ellenfelek a térképet – riasztás után megérkezik az erősítés – így még nehezebb lesz épségben teljesíteni a feladatot, ha éppen nem lehetetlen.
Éppen ezért a játék folyamatosan jelzi, ha 1 percnél nincs frissebb mentésünk, ami elsőre furán hangozhat, de a tapasztaltabb játékosok tudhatják, hogy itt bizony minden sikeres mozdulat után érdemes F5-öt nyomni.

A kiiktatott ellenfeleket érdemes elrejteni – erre célszerű a bozótosokat használni, de vannak speciális objektumok, amik szintén jók erre (pl. latrina). Természetesen játszhatunk kevésbé erőszakmentesen is, de figyelembe kell venni, hogy a leütött ellenfelek, civilek egy idő után magukhoz térnek.

A feladatok változatosak, hol szigorúan őrzött célszemélyeket kell kiiktatni, hol egy hadsereget kell eltüntetni az útból vagy esetleg egy falut kell megmenteni, jobb esetben négyen-öten, rosszabb esetben majdnem egyedül. Karaktereink képesek egymást támogatni – az egyikkel elcsalom, a másikkal leszúrom – illetve újításként használhatjuk a ún. Shadow Mode fícsört, ahol az ilyen manővereket lényegében össze tudjuk szkriptelni/hangolni. Érdemes összehangoltan dolgozni, így a nehezebb helyzetek is könnyebbek lesznek, hamarabb fogunk végezni, plusz vannak helyzetek, amit csak összehangolva tudunk teljesíteni.

Nemcsak a feladatok jók, a 13 pálya is elég változatos környezetben játszódik és gyönyörűek, plusz némelyik saját nehezítéssel is rendelkezik, például a havas pályán a hóban egy ideig megmarad a lábnyom vagy a rizsföldes pálya, ahol a vízben tocsogás szintén elárulhat minket. A környezetnek vannak interaktív elemei is, amiket igénybe tudunk venni, legyen az egy erkélyről lelökhető virágcserép vagy akár egy békésen kérődző ökör(!).

Úgy a negyedik, ötödik pályáig a játék lényegében amolyan bemelegítő, utána már minden karakter és eszköz elérhető, így a teljesítendő mission-ök is ennek fényében nehezednek.

Bár a pályákon vannak fő feladatok, ezek némelyike a későbbiekben választható is lesz, így erősítve az újrajátszási faktort – pl. továbbjutásért a kikötőben próbálunk kihallgatni egy beszélgetést, vagy az udvarházban? A teljesített taskokért kitűzőket kaphatunk, valamint egy adott pálya teljesítése után megtekinthetjük miket lehetne még megszerezni, ezek nagy része mindenféle nehezítés, mint pl. a hardcore mód vagy a speedrun, de általában valami speckó tiltás is lehet, mint pl. ne ments, ne mássz fel sehová, ne menj a vízbe stb. (A hardcore mód olyan nagyon nem különbözik a normáltól.)

Ami nagyon jó a játékban, hogy neked kell rájönnöd egy csomó dologra, illetve nincs tuti recept egy-egy küldetés teljesítéséhez. Gondoltam majd írok mindenféle tippeket, de végül elvetettem, mert lényegében felérne egy nagy spoilerezéssel, hiszen ez a lényege a játéknak.

Elsőre egy pályába simán bele lehet ölni 3-4 órát, míg a kitalált stratégiánkat siker koronázza – hipp-hopp 50 óra – pedig az átlag speedrunok olyan 10-20 percesek. Én egyébként végig a saját kódexemet követve játszottam: minden ellenfelet megöltem egy adott pályán, a civileket viszont sosem bántottam, bár a teljesítés utáni képernyőn megjelenő statisztikát leszámítva semmi nem járt érte.

Az ellenfelek és társaik

A játékmechanika miatt elég jól ki vannak sakkozva az ellenfelek – sokszor lesz olyan érzésed, hogy megmozdulni se tudsz – és nagy intelligenciáról sem beszélhetünk, de azért az tetszett, hogy nem mindig ugyanúgy reagálnak, így voltak váratlan és izgalmas helyzetek.

Rajtunk kívül a pályán lehetnek "barát" civilek – szürke látómezővel –, lehetnek sima civilek – zöld látómezővel – akik ha meglátnak, riasztanak, sima katonák, akik elcsalhatók (már ha kedvük van hozzá), őrjáratok (szintén elcsalhatók, de akkor az egész őrjárat jön), szalmakalapos őrök, akik ha törik ha szakad a helyükön maradnak és szamurájok, akikről szintén minden standard elcsalási kísérlet úgy pereg le, mint a 12 tárcsás ekéről a ganajos föld (3Error komám dumája) cserébe csak Mugen verheti le őket egyesével vagy a többiek párban, két lépésben.

A szamurájokat egyébként nagyon fogjátok szeretni, főleg mikor párosával, hármasával flangálnak, ilyenkor érdemes lesz majd a tereptárgyak körül is kutatni vagy megkérni Takumát kotorásszon a zsebében egy kicsit, vagy elővenni a Shadow Mode funkciót és összerakni az akciótervet.

Grafika, hang, miegymás

A játék stílusában nagyon szép és bár 3D-s, valahogy mégis sikerült folyamatos 2D-s hatást elérni – nehezen tudom ezt jobban megfogalmazni, talán az izometrikus kameraszög miatt van ez így – jól optimalizált, és inkább CPU mint GPU éhes (mondjuk erről és a viszonylag lassú első pályabetöltődésről a Unity motor tehet), de nem kell erőmű a futtatáshoz. Hivatalosan ugyan nem, de egy egyszerű hexeditoros hack segítségével a játék képes támogatni az ultrawide felbontásokat is.

A játék zenéje nagyon kellemes és a környezeti hangok is jól sikerültek. A japán szinkron minőségi munka, jól megválasztott karakterhangok jellemzik.

A kezelőfelület is szépre sikeredett és használni sem ördöngősség, mondjuk egér + billentyűzettel játszottam, így a kontrolleres irányításról nem tudok nyilatkozni, de nem volt sok problémám vele, egyedül a vége fele volt nehéz kijelölni pár mozgáspontot.
Bár mások (elvétve) panaszkodtak, a több mint 50 órát egyetlen bug vagy fagyás nélkül játszottam végig.

Ha szereted a japán kultúrát és a Commandos stílusú, nehéz taktikai-akció játékokat akkor ez a te játékod lesz biztosan!

A kételkedőknek ott a demó, a kisebb pénztárcával rendelkezőknek meg jó hír lehet, hogy a szürke oldalakon 5 ezer forint környékén már beszerezhető.