A Replay - VHS is not Dead azon puzzle platformerek közé tartozik, ahol rendkívül sokat kell előre gondolkozni, előre dolgozni ahhoz, hogy egyes pályákon továbbjuthassunk. Távirányítónk segítségével felvehetjük az egyik karakter cselekedeteit, majd visszapörgetve az időt (azaz a VHS kazettát), ha egy másik karaktert választunk, akkor minden korábban irányított karakter "megjegyzi" a visszapörgetés előtti mozdulatsorokat, így tudjuk kombinálni a karakterek lépéseit a puzzle feladványok megoldásához. Itt minden tizedmásodperc számít, egy rossz mozdulat és az egész korábbi munkánkat kezdhetjük előről. Nem egyszerű!
A történet szerint a főhősünk, Harvey, egy videotékából hazafele menet viharba kerül és mit ad Isten, belecsap a villám a testébe és az összes VHS kazettába is. Természetesen kutya baja se lesz tőle, viszont amikor hazaér és megpróbálná lejátszani a kazettákat, akkor az egész tévékészülék beszippantja és azoknak a filmeknek amiket kikölcsönzött, most a részesévé válik. A játék nem veszi komolyan magát, ez az introból és a dialógusokból is kiderül. Sok elhintett referencia és poén van benne, amikbe most nem is mennék bele, mindenki tapasztalja ki maga.
Harvey négy filmet kölcsönzött ki, ezért négy nagyobb szekcióból áll a játék. Mindegyik kazetta egy ismert filmen alapszik, például a "Nevada Johnson and the Trident of Neptune" már kinézetre is Indiana Jones utalás és a többiben is fel lehet fedezni más filmeket. Az első történet kalózokról szól és itt ismerkedhetünk meg a játék alapjaival.
A játék egymás után következő pályákból all, amiket sorrendben kötelező megcsinálni. Szerencsére van lehetőségünk kihagyni egy-egy pályát, de kevés ilyen token áll rendelkezésünkre – a játék elején csak egy – ezért előbb-utóbb végig kell szenvednünk magunk a nehezebb pályákon is.
Minden jelenet időre megy, minél gyorsabban megyünk végig rajta, annál jobb medált kapunk (semmilyen, bronz, ezüst, arany). Ezen felül lehetőségünk van a nehezen elérhető helyekre pakolt kulcsokat is felvenni, amikkel bónusz pályákat nyithatunk meg. Super Meat Boyos időszakomra visszatekintve célszerűnek tartottam különválasztani a kulcs (bandage) megszerzését és a lehető legjobb idő futását. A kettő nem igazán végezhető egyszerre, de nem is szükséges. Ha egyszer a kulcs a birtokunkba kerül az adott pályán onnantól kezdve nem kell még egyszer megszereznünk.
Nem fogok hazudni, megizzasztott a játék rendesen. Egy ideje már a birtokomban van a program, de az első filmen még mindig nem jutottam túl. Az utolsó pálya egyértelműen egy boss jelenet lenne, amibe sajnos még nem volt lehetőségem betekintést nyerni. Miért ilyen nehéz? Feltehetőleg az én játékstílusom és kombinatórikai képességeim hiányosak. Rengeteg hasonló játékkal játszottam, vagy legalábbis játékokkal, amikben megtalálható ez a mechanika (pl. Talos Principle). Azokban viszont valahogy máshogy működött ez az egész, mint ebben. Itt folyamatosan váltogatni kell a karakterek között, nem az van, hogy egyszer megadjuk az egyiknek az útvonalat, akkor azzal a karakterrel nincs további dolgunk. Itt viszont például Harveyt elindítjuk, lelökünk egy dobozt, átváltunk a Kapitányra, a lelökött dobozt rátoljuk egy gombra, vissza Harveyra akivel ismét le kell löknünk a dobozt, hogy a Kapitány reagálhasson rá, majd a gomb által felnyitott kapun át tudunk sétálni, és így tovább, és így tovább...
Azt az ítéletet viszont meghozhatom, hogy a játék teljes mértékben megéri a pénzét. Rengeteg tartalmat látok benne, hosszú órákon – ne adj Isten napokon – keresztül fog minket szórakoztatni, továbbá extra unlockolható ruhákkal is kecsegtet minket, plusz különleges karakter infókat is gyűjthetünk a játékosainkról. A játék bővelkedik mindazzal, ami egy jó játékhoz kell, én pedig megfogadtam, hogy tovább fogok jutni az első filmen és a még nem látott tartalmakról – ha elegendőek egy cikkhez – minden bizonnyal írni fogok még. A játék elérhető Steamen 9,99€ áron, ami a mai viszonylatban teljesen átlagos egy indie játékhoz képest.
