Ratchet & Clank! Sokaknak biztosan nem kell bemutatnom, ugyanis az első rész már több mint 10 éve jelent meg még PS2re, és azóta sok-sok rész látott napvilágot. Nekem személy szerint ez volt az első Ratchet & Clank játékom. Mindig is ki akartam próbálni, de valamiért mindig elfelejtődött. Most azonban sorra került és a szokásos COOP partneremmel (barátnőmmel) végig is vittük.
Négy játszható karakter van a játékban, akik a maximum 4 fős COOP-nak köszönhetően az első perctől elérhetőek. A négy karakter egyébként Ratchet, Clank, Qwark, és Dr. Nefarious. Aki játszott már R&R játékkal az tudja hogy Nefarious a főgonosz szerepét szokta betölteni. Ez a játék legelején most is így indul, ugyanis ránk akarja szabadítani egy gonosz teremtményét, azonban az elszívja a Doktor űrhajójának energiáját, aki így kénytelen lesz csatlakozni hozzánk, hogy együtt vadásszuk le azt, amit 12 és fél másodperccel előbb az életünk kioltására teremtett. Mit tehetnénk hát egyebet, befogadjuk kis kompániánkba és együtt indulunk útra. Teljesen logikus...
Azt elárulom, hogy egyedül nem áll módunkban játszani, ugyanis ha single playert indítanánk, akkor is kapunk egy AI társat. Szerencsére azonban nem kell tartanunk tőle, meglepően intelligens, és legtöbbször tudja is, hogy mit szeretnénk tőle.
Azt nem árt már az elején eldöntenünk, hogy melyik karakterrel szeretnénk majd a legtöbbet játszani, ugyanis minden karakternek külön kell összegyűjteni a "pénzt"(csavarokat) a fegyverekre és azok fejlesztéseire. Sajnos ez elég nagy gond online játéknál, mert ha csatlakoznál egy random partyhoz, ahol már foglalt a kedvenc karaktered, akkor mást kell majd választanod és az alap fegyverekkel kell boldogulnod, és azt mondanom sem kell, hogy nagyon nem mindegy, hogy az adott fegyver mennyire erős, vagy hogy 100 vagy 150 lőszer fér-e bele, hogy egyet vagy hármat lő.
Emellett kicsit idegesítő volt számomra, hogy a fegyverek működését egy aranyos kis rajzolt animáció mutat be ami elsőre hatalmas poén. Igen ám, de a játék minden karakternek külön bemutatja ezeket az animációkat és nem lehet őket elnyomni. Szóval alapállapotban én Ratchettel voltam, de amikor trófeáztam, akkor az összes karakterrel kellett mennem, mindnek kellett 1 fegyvert vennem és minddel végig kellett néznem az összes animációt újra. Annyi "trükköt" tudunk esetleg alkalmazni, hogy az első pályák valamelyikére megyünk be fegyvert venni, ugyanis az addig a pontig unlockolt fegyvereket mutatja be a játék és értelemszerűen az elején még kevesebb van ezekből. Tehát ha az utolsó pályán akarjuk megvenni az új karakterrel a fegyvert akkor készüljünk fel 15perc animációra.
A fegyverfelhozatalra egyébként nem lehet panasz, mert több mint 10 különféle fegyver áll rendelkezésünkre. Ezek között van sima "megymagköpködő" kis pisztoly, de rakéta és gránátvető is van, és persze az olyan különlegességekről se feledkezzünk meg, mint a lézerostor, a disznókonvertáló vagy a Thundersmack (barátnőm időjárás és vihar mániás, ezért ez volt a kedvence) ami egész egyszerűen viharfelhőket ereget és az abból lecsapó villámok gyilkolják az ellent. Egyébként minden karakternek van még egy speckó fegyvere is, de annak felfedezését meghagyom meglepetésnek. A már meglévő fegyvereket 3 szinten keresztül tudjuk fejleszteni. Tudunk venni nagyobb kapacitást (több lőszer fér bele), aztán van még plusz erő (többet sebez), és végül van egy Elite elnevezésű fejlesztés, ami minden fegyvernél más. Az első és legtöbbet használt fegyver például egy helyett hármat fog lőni. És akkor ott van még a RYNO suit. Ez egy speciális öltözék, amit szintén fegyverként tudunk használni, és ha magunkra öltjük, akkor kb. 5-ször nagyobbak leszünk és elég komoly tűzerőt is képvisel. Ezt a pályán felszedegedhető kis állatkák segítségével tudjuk unlockolni. Körülbelül úgy néz ki a dolog, hogy a pályán összeszedegetjük ezeket a kis jószágokat, majd az adott pályán/pályákon lehetőségünk van egy kis minijátékra, amit ha teljesítünk, akkor feloldunk 1 darabot a RYNO-ból. Hat ilyen darab van és ha mindet megszereztük, akkor használhatjuk.
Játékmenet szempontjából szerintem semmi meglepőre nem kell számítanunk. Ugrálunk a platformok között és közben likvidáljuk az ellenfeleket a különböző fegyverekkel. Persze próbál a játék változatos lenni és bevetni olyan dolgokat, mint példásul a csöveken csúszkálás, vagy a testünkkel irányítható autó, említhetném, hogy néhány helyen csak légkalapács segítségével tudunk továbbjutni, de ott van például a fentebb említett minijáték is. Természetesen nem hiányozhat a gyűjtögetés sem. A pályákon elszórt ládákat kell szétvernünk, és azokból kapunk csavarokat. Megjegyzem, hogy aki szétveri a ládákat az kapja a csavarokat (fizetőeszköz), így ha idegenekkel játszunk, akkor nem csak az ellenfelekkel kell megküzdenünk. Az sem jó taktika, hogy nem foglalkozunk vele, mert a fegyverek és azok fejlesztései sem olcsók, ráadásul a későbbi pályákra már nem is érdemes alapfegyverekkel mennünk, mert egész egyszerűen gyengék lesznek. Egyébként megéri jól szerepelni játék közben, mert pályarészenként lejön egy ilyen kis szkennelős robot, aki több szempontból is értékel minket és a társainkat és az ügyesen szereplőket bónusz csavarokkal jutalmazza. Persze annyit nem ad, hogy a pályán lévő dobozokat figyelmen kívül hagyhassuk, de ugyan ki nem örül egy kis plusz "pénznek"?
A kamerakezelés remek...egészen addig, amíg egymás nyakában álltok. Ugyanis sajnos a fix kameranézet, amit használ a játék, csak egy bizonyos méretre távolodik el. Ha eléred azt a bizonyos távolságot és a partnerünk mondjuk le van maradva akkor biza előjön a láthatatlan fal szindróma és nem mehetsz tovább. Még ketten játszva is bosszantó volt néha, el sem tudom képzelni, milyen kaotikus lehet online 3 random emberrel. A legbosszantóbb jelenet viszont minden bizonnyal az ugrálós részeknél jelentkezik, ugyanis ha a határ épp két platform között ér el minket, akkor lezuhanunk mint a szél, ami az 5-6. alkalom után már elég zavaró kezd lenni. Szerencsére nem kell megvárnunk, míg a partnerünk mellénk cammog, mert a háromszög megnyomásával szinte bárhonnan és bármikor odahúzza magát hozzánk. Ez biztosan mókás lehet 4 embernél mikor mindig más karakterre ugrik rá, mint amelyikre szeretnénk, viszont 2 embernél remek és gyors megoldás a lemaradás behozására.
Lassan el is érkeztünk a játék legidegesítőbb eleméhez. A harchoz. A rendszer nem túl bonyolult, nyomod az R1-et és az autoaim teszi a dolgát. Ez egyrészt rettentő unalmas, másrészt roppant bosszantó sok helyen. Ugyanis a kellő sebzés elérése érdekében mindenkinek ugyanazt az ellenfelet kell lőni és ráadásul ugyanazzal a fegyverrel, mert ha elkezdesz lőni egy ellenfelet, akkor azon egy karika kezd el nőni, ami ha elég nagy, akkor robban, ami sokat sebez. De persze ez csak akkor érhető el, ha mindenki ugyanazt lövi, ugyanazzal a fegyverrel. Mondanom sem kell, hogy a játék rendszeresen szívat azzal, hogy mást kezdesz el lőni, mint a társad, aztán próbáltok helyezkedni és mindkettőtöknek célpontot vált, tehát amit te lőttél eddig, azt most a társad lövi és fordítva. Ez a helyzet hatványozódik ha van a képen 4-8 ellenfél. Elvileg L1-el lehet célpontot váltani, de nem hazudok, ha azt mondom, hogy egyszer sem sikerült arra váltani amelyikre szerettem volna.
De sajnos nem ez a legnagyobb hiba. A nehézségi görbe valami borzasztó. A pályák az elején nagyon könnyűek, sőt. Az utolsó előtti pályáig nagyon kellemes. Érezhetően erősödnek az ellenfelek, de simán kezelhetőek. Könnyen át lehet rajtuk sétálni bármiféle erőfeszítés nélkül, ami nem meglepő hisz 7 éves kortól ajánlott. És akkor valami történik. Betölt az utolsó előtti pálya és szemben találom magam a egyik legnehezebb (legfrusztrálóbb) játékkal, amivel az elmúlt 5 évben találkoztam. Nem viccelek! Az egy dolog, hogy a játék itt átmegy frusztrálóan repetitívbe, mert konkrétan arról kezd el szólni, hogy két lőszeres pont (ezeknél tudod feltölteni az ammokészletedet) között hogy tudsz lenyomni 300 lényt 200-ra elegendő lőszerrel. És tényleg! Itt kiderül hogy egyébként a fegyverek 70%-a használhatatlan. Marad kb. 4 fegyvered, amivel érdemben tudsz is kezdeni valamit, és akkor jön a fent említett tánc, mindig ugyanazzal és ugyanazt. Másképp nincs esély. Ha az ellen felborít (mert ő lő 300at 3 másodpercenként) akkor a partnered se lőjön tovább, mert nem tudjátok majd rárobbantani a karikát, és azzal alá is írjátok a halálos ítéleteteket. És ez megy a végéig. Elfogy a lőszer...szaladgálsz és gondolkodsz hogy mit is és hogy is, de aztán levernek és kezded elölről. A végére már nagyon belejöttünk, de még így is olyan tökéletes stratégiákat kellett alkalmaznunk, hogy lefáradtam.
És ha már itt tartok, megemlítem a játékban fellelhető legnagyobb pofátlanságot. Létezik ugyanis egy lehetőség, egy kiskapu, ha úgy tetszik az ilyen részekhez. A solo játék! Bezony, egyedül 100szor könnyebb. Jó, nem? Egy COOP-ra kihegyezett játéknál egyedül kell játszani. Nah de hogy miért mondom ezt? Hát mert az AI, akit betesz mellénk a játék, kifogyhatatlan lőszerrel rendelkezik. És ez még nem minden. Legtöbbször azt a fegyvert használja, ami épp nálunk van. Szóval mit teszünk? Hát előkapjuk a legdurvább cuccot és ugrálunk, majd várjuk hogy az AI elintézzen mindenkit. Nekünk lőni sem kell, csak elővenni egy erős fegyvert és onnantól a gép lerendezi. Mondanom sem kell, hogy ez azért meglepett, és nagy baromságnak is tartom. A félreértések elkerülése végett, mi végigszenvedtük. Ez a lehetőség csak akkor tűnt fel, amikor egyedül trófeázgattam.
Összegezve annyit tudnék mondani, hogy ha van kivel játszani, akkor egy próbát azért mindenképp megér, mert a játék 80% tényleg jó és szórakoztató, de az utolsó két pálya miatt inkább a türelmesebb embereknek javasolnám. Viszont ha egymagunk vagyunk, akkor hagyjuk. Ha mindenképpen Ratchet & Clank-re vágyunk, akkor válasszuk bármelyik másikat, szerencsére van választék!
