A Child of Light egy igazán magával ragadó tündérmese Auroráról, aki egyszer csak egy számára ismeretlen álomvilágba cseppen, ahol eleinte azt sem tudja pontosan mit kellene tennie. Hamarosan talál magának azonban egy segítő társat, Igniculus-t, akivel együtt hamar célirányba fordítják a történetet. A játék teljes egészében kézzel rajzolt, gyönyörű grafikákból épül fel, emiatt már megjelenés előtt hatalmas rajongás övezte ezt a puzzle JRPG játékot.
A játék képi világával indítástól a bezárásig kényezteti az ember jó ízlését, a grafikusok bizony odatették magukat, ami pedig a zenét illeti, arra sem lehet lehet panasz, az is rendkívül hangulatos és kellemesen melankolikus - már ha ez így nem tűnik paradoxonnak. Ami viszont sajnálatos, hogy egyesek számára a háttérzene kis idő után után kifogyhat az újdonságokból, ugyanis elég erőteljes a hanganyag újrahasznosítás. (De sajnos nem csak a hanganyagokat hasznosították újra.)
Miután új játékot kezdünk, egyből kapunk egy remek bevezetést, kellemes narrációval, ami később csalódásra adhat okot, mert bizony egyetlen párbeszéd sincs leszinkronizálva az intro és outro kivételével. Sőt, jó ha összesen néhány percig kapunk szinkront az egész játék során. Viszont - mondhatni cserébe - minden párbeszéd rímekbe van szedve, ami bár remekül illik a meseszerű hangulathoz, sokak számára nehezen érthetővé tette a párbeszédeket. Főleg nekünk, nem angol anyanyelvű játékosoknak. (Lehet, hogy a drága fejlesztők sokat nézték a Frédi és Béni magyar szinkronos verzióját.)
Talán a legérdekesebb dolgok közé tartozik Igniculus (egy kis segítő szentjánosbogár), aki képes elvakítani az ellenségeket és a csapattagok életerejét visszaállítani, ami csata közben különösen hasznos lesz, hiszen újabb szintre emeli a taktikázást. Fontos még leszögezni, hogy a játék emiatt a kis társ miatt kapta meg a co-op jelzőt, mert egy játékos társunk teljes egészében átveheti felette az irányítást. De emiatt sokan nem is tartják a játékot “igazi co-op” -nak.
A harcrendszer meglehetősen egyszerű: A képernyő alján található egy kis sáv, amin minden életben lévő játékos lassan halad a “cast” felé, ahol ki kell választani egy akciót (minden akciónak megvan a casting ideje). Amennyiben valakit ebben a “cast” zónában megtámadnak, félbeszakad az akciója és visszakerül a sáv elejére. A trükk az, hogy Igniculus segítségével lelassíthatjuk az ellenfeleinket korlátozott ideig, így sokszor megtámadhatjuk őket miközben a cast zónában vannak, így akár teljesen hatástalaníthatjuk még a legerősebb ellenfeleinket is.
Sokan “túl könnyűnek” gondolják a játékot, de azok valószínűleg nem jutottak el a játék feléig sem, mert onnantól kezdve bekeményedik a helyzet, és egyre szivatósabb ellenfeleket kapunk (például a szellem ló, ami mérhetetlenül pofátlanra sikeredett) és a korábban felhalmozott italainkat sorban el kell majd használjuk, hogy életben maradjunk. Szerény véleményem szerint egy idő után az állandó harcolás már nyűggé válik, mert a hátterek és az ellenfelek sem túl változatosak. (A hasonló harcrendszerrel operáló idei South Park játékban valahogy kevésbé zavartak az állandó harcok.)
A játék során több társat is összeverbuválhatunk, akinek más-más fejleszthető képességeik vannak. Ezeket a szokásos módon oldhatjuk fel: szintlépések után járó pontokkal. (Sajnos a fejlesztések közel fele csupán semmitmondó életerő, varázserő stb. növelés amit egyébként is kapunk az új szintek mellé). Amíg csak néhány társunk van, addig még élvezetes is a szintlépegetés, de mikor már majdnem minden elérhető társat megszereztünk, kissé kényelmetlenné válik, hogy azok is szintet lépnek, akik sosem voltak még a csatamezőn. Ezt még fokozandó, minden csata után csak nyomkodjuk a tovább gombot, hogy haladhassunk tovább, mert bizony majdnem minden csata után járnak a szintlépések.
Szövetségeseink közül a csatamezőn egyszerre kettő foglalhat helyet (az ellenfélnek három), akiket bármikor lecserélhetünk a csata közben, ha esetleg gyengén állna szénánk vagy ha olyan ellenfelet kaptunk, akinek a legyőzéséhez lenne jobb megoldásunk. (Én személy szerint a Finn + Golem kombinációra esküszöm, de Finn helyett Robert is gyakran beugrott, amikor a szükség úgy kívánta.)
A történet bár egészen kellemes, nem kell egy szokásos tündérmesétől eltérő históriára számítani, emiatt talán inkább sorolható a felejthető kategóriába. Eleinte a karakterünk egy szégyenlős kislány, aki szépen lassan felcseperedik a nagy feladathoz fizikailag és mentálisan is, miközben megküzd a gonosszal és természetesen a végén a jó győzedelmeskedik. A történet végeztével kapunk egy kisebb fajta kérdést, amire mindenki maga adhat választ.
Miután véget ért a történet tovább róhatjuk a világot és teljesíthetjük a fennmaradó mellékküldetéseket (ill. lehetőség van “New Game+” indítására, aminél megmaradnak a szintek és képességek). Sajnálatos módon a mellékküldetések száma csekély és ami van, az sem túl hosszú. Most gondolhatnánk, hogy ezért a fast-travel a hibás, de az a helyzet, hogy még így is fölösleges időpazarlás huszadszor is végigrepülni adott pályaszakaszokon. Értem én, hogy szép és jó a világ, de én komolyan untam hogy minden fontosabb pont szándékosan két fast-travel pont közé tettek. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy pályarész annyira egyforma, hogy sokszor “eltéved az ember”.
Röviden érdemes még a kiadáskor megjelenő DLC-ket is megemlíteni, amit a Ubisoft különösen kedvel (sajnos sok más kiadóval együtt). A játék ár-érték arányban nem nevezhető rossznak, de a kiadás pillanatában megjelent 15€-nyi DLC csomag sokat ront ezen az összképen. Az elérhető 7 DLC közül egyedül csak a “The Golem’s Plight Pack”-ot érdemes beszerezni, mert ez az egyetlen, ami plusz játéktartalmat biztosít. Így az eredetileg 10 óra környékén mozgó játékidőhöz hozzátehetünk még egy órát. A DLC vásárlást csak azoknak ajánlom, akik a játékot szeretnék támogatni (bár erősen kétlem, hogy a DLC-k ára nem Ubisoft Assassin’s Creed marketingkasszájába megy).
Összességében a játék erősen ajánlott alkotás, eleinte kellemesen lágy, majd idővel kissé megkeményedik, de nem lesz teljesíthetetlen. Az atmoszféra kellemes, a harcrendszer élvezhető, a történet hangulatos. Egy hétvégénél vagy néhány hosszabb délutánnál több időt nehéz kipréselni belőle, de ez ne vegye el a kedvét senkinek sem.
A játékot Steamen itt tudjátok megvásárolni - demó szintén itt:
http://store.steampowered.com/app/256290/
