Tegnap megtörtént az, amit bevallom őszintén soha se gondoltam volna, a Wii U-ra készült Zelda spin-offot, azaz a Hyrule Warriors-t kimaxoltam.
A Hyrule Warriors egy kevésbé népszerű Nintendo játék. A játékosokat világszerte megosztja, van aki szereti, van aki utálja, itthon pedig szinte alig lehetett hallani róla, hiszen a Nintendo eleve alig létezik a két konzol mellett. Szóval semmi gond ha nem hallottál még róla, mert szerintem simán én vagyok itthon az egyedüli játékos, aki eddig eljutott.
Kezdetben amúgy nekem is nehéz volt megszeretni a Dynasty Warriors alapú Zelda köntösbe bújt játékot, de erről és a játékról részletesen már írtam korábban több oldalt.
Én még előrendelve vettem szeptemberben, de komolyabban év végén az ünnepek közt kezdtem vele játszani, amikor annyira megtetszett, hogy utána szinte más játék nem is volt a gépben, ami azért nagy szó, hiszen 18 hónapról beszélünk összesen.
Elsőként a Story mode-ot vittem végig easy fokozaton, majd elkezdtem gyűjtögetni a szív darabkákat, az arany pókokat, amit már sok esetben hardon kellett végrehajtani.
A szíveket itt viszonylag egyszerű volt összegyűjteni, az adott karakterrel kellett a pályán megtalálni, ami általában egy erődben vagy valami kisebb helyen volt eldugva.
Ez még egész könnyen ment, ám az arany pókokkal már más volt a helyzet. Minden pók egy feltételhez van kötve, ha ezeket teljesítjük, akkor a pók egy rövid ideig általában a pálya legeldugottabb részén felbukkan. Baromi nehéz volt ezeket összegyűjteni, mivel nem egyszer a legnagyobb történesek közepette bukkan elő, általában a pálya másik végében és sokszor azért bukott az egész menet, mert nem tudtam egyszerre több helyen lenni.
Emellett a kikötések direkt olyanok voltak, amik nehezítették a játékot. Természetesen az utolsó pálya volt a legnehezebb, ahol a főellenséget, Ganondorfot úgy kellett legyőzni, hogy nem foglaljuk el a bázist, ami direkt arra van kitalálva, hogy a túltáplált boss erejét normálisra csökkentse.
Ezután jött az Adventure mode, ami összesen 4 térképet foglal magában: Adventure, Master Quest,Twilight és Termina map.
Ezek legalább annyira izgalmas pályák voltak, mint a story-ban, csak nem volt semmilyen történeti összefüggés.
Itt kezdetben minden szürke és a kiindulópontból kell fokozatosan feloldani a többi pályát. A továbbhaladást medálhoz kötik (arany, ezüst, bronz), ezért minden pályát a legjobb tudásunk alapján kell végrehajtani, hogy egyáltalán tovább tudjunk jutni. Figyelni kell az időre, a karakterünk sérülésére és persze hogy elég ellenséget gyilkoljunk le.
Na ez volt az a rész, ami már az elején is nehéz volt és ahogy mentem előre, éreztem, hogy csak nehezebb lesz és soha az életben nem lesz ennek vége.
Kezdetnek nagy nehezen ki tudtam oldani a pályákat, de szinte mindenhol ott hagytam az összegyűjthető cuccokat (fegyverek, szívek és persze az aranypók). Ezeket az elemeket elsőként fel kellett oldani valamilyen itemmel, amit egy-egy pálya teljesítése után kapunk és ha az megvan, akkor a kérdőjel helyére a karakter és a hozzátartozó gyűjthető fegyver vagy szív kerül. A szívek kisebb részét a Story Mode-hoz hasonlóan adott karakterrel kellett megtalálni a pályán, a többi viszont medálhoz volt kötve, ahogy a legtöbb fegyver is.
Az, hogy miért jár arany, a pálya nehézségétől függ, de általában eléggé keményen megszabták a feltételeket: minimum 1200 KO, 15 perc alatt kell végezni mindennel és nem egyszer volt, hogy nagyjából 5! szívet veszíthetünk maximum, ami talán a legnehezebb része az egésznek.
Nem szeretnék részletekbe menni, de nem egyszer anyáztam vagy sírtam, annyira brutális volt egy-két pálya; mellesleg rengeteg videót és több oldalnyi elemzést is tanulmányoztam egyes pályákhoz, hogy egyáltalán valami fogást találjak rajtuk vagy hogy legalább lássam, hogy van valaki, akinek sikerült a lehetetlen.
Ja és még nem volt szó a pókokról! Na most ebben a módban 1200 KO után jön az adott pályán, viszont maximum 4 szívet veszíthetünk. Egy nehezebb pályán, ha egyszer hozzánk érnek, simán a többszörösét veszítjük, szóval hiába a szintezgetés, itt komoly stratégia, weapon-skill kombináció, kitartás és persze egy kis szerencse kellett. A játék elején sok dolognak nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, de a játék végére, szinte a legapróbb dolgokat is taktikusan kellett felhasználni: különböző italok keverése, itemek taktikus használata az adott ellenségre, fegyver skillek gondos felépítése és hasonló dolgok, amikhez nem is kell nyúlni, ha valaki csak az alapjátékot vitte végig.
A legnehezebb pálya a Termina A7-es pályája volt, amihez teljesen egyedileg kellett Agithát felfejleszteni, annyira eltért a többitől; persze megnyugodtam, amikor a neten olvasva kiderült, hogy mások szerint is ez a legnehezebb és hogy külön több oldalas topikokat szenteltek neki.
Pár hete sikerült az A7-es pálya, azaz a lényeg megvolt és már csak apróságok maradtak ki, egy-két fegyver vagy kihagyott pálya, amiket tegnap sikeresen teljesítettem.
A játékot 2014 szeptember 19-én kezdtem, tegnap, azaz 2016. május 1-jén fejeztem be és összesen 408 óra 40 perc kellett, hogy mindent megszerezzek.
Nagyon furcsa érzés és persze hihetetlen, hogy vége van. Nem gondoltam soha, hogy ennyit fogok vele játszani és hogy ennyi idő után is a lehető legnagyobb élvezettel ülök le elé, azt meg végképp nem, hogy teljesen ki tudom valaha is pörgetni.
A Hyrule Warriors ott van a kedvenceim között, az összes percét élveztem és tuti furcsa lesz, hogy már nincs tovább.
A héten még azért megcsinálom azt a pár ezüst medált is aranyra, mint egyfajta levezetés, de hamarosan új fejezet köszön be az életembe: berakok egy másik játékot.
