Az év egyik legjobbja
Sikerült befejeznem a Shadow of Mordort és csak azt tudom mondani, amit már a játék elején is gondoltam: az év egyik legjobb játéka. Annyira eltaláltak benne mindent, hogy több mint húsz óra után is élvezet volt céltalanul szaladgálni Mordorban és csodálni a környezetet vagy rátámadni egy ork csapatra és bevinni pár szemet gyönyörködtető mozdulatot.
A játék tipikusan már a WB logónál éreztette velem, hogy ez valami nagyszabású téma lesz, aztán néhány gombnyomás után már hátradőlve figyeltem az epikus filmbejátszásokat, eközben a külvilág teljesen megszűnt körülettem, majd hamar rácsodálkoztam, hogy ez már a játék, nem videó.
A Shadow of Mordor valami hihetetlen környezetben lett megteremtve. A gépem csak medium fokozaton bírta hibátlanul a játékot (a képek is abban készültek), de még így is azt éreztem, hogy ennél szebbet nem igen láttam mostanság. Ezenfelül még három plusz grafikai fokozat van (high, very high és ultra), amelyeknél részletesebbek a textúrák, szebbek az árnyékok és látványosabbak a környezeti tényezők.
A grafika mellett a kezdeti betanítás kivitelezésének volt még köszönhető, hogy a bevezető történet, a training és a játék kezdete teljesen összemosódott. A legtöbb játéknál unalmas lineáris szájbarágással vezetik rá a játékost minden mozgásra, amit többnyire csak gyorsan végignyomunk, hogy kezdődjön már végre a játék. Itt teljesen eltörölték ezeket a határokat, úgy éreztem magam, mintha egy moziban az első sorban a legújabb Gyűrűk Ura film vetítésén lennék, miközben szinte észrevétlenül tanultam bele a legalapabb mozgásokba - ezt nagyon kevés játéknak sikerült ennyire jól eltalálni, számomra ez lett az új etalon. Történetileg egy nagyon érdekes időszakban játszódik a játék, a Hobbit és a Gyűrűk Ura között, még bőven a harmadik korban. Aki egy picit is szereti ezt a világot, azokat szerintem hamar rabul fogja ejteni, hiszen a játék történetileg is igen részletes. Nagyon nem is szeretnék ebbe belemenni, hogy megmaradjon ennek is a varázsa, inkább csak egy fontosabb dolgot emelnék ki, hogy a kerettörténet még a halálunknak is értelmet ad, amelytől a játék és a történet csak még jobban összeforr.
A játék kezdésekor az első 1-2 óra szinte csak elrepült. Egyből belekerültem Mordor közepébe egy brutálisan részletesen kivitelezett világba, ahol csak egy pontnak éreztem magam a végeláthatatlan világ közepén. Isteni érzés volt a Gyűrűk ura világában céltalanul csak mászkálni is.
Itt megjegyezném, hogy a fejlesztők mindig szeretnek dobálózni nagy szavakkal, hogy open world, meg forradalmi és ilyen még nem volt, de most végre tényleg azt kaptuk amit ígértek, éppen ezért nagyon furcsa érzés volt ebben a világban bóklászni a kezdetekben. Egy csodálatos nyílt világgal lesz dolgunk, arra mehetünk, amerre csak akarunk, na persze ha épp nem találjuk magunkat szembe pár szörnnyel vagy egy épp arra járőröző ork csapattal. Ilyenkor érdemesebb osonva tovább menni, esetleg ügyesen csöndben legyilkolni őket vagy látványosan kifutni és megpróbálni őket lemészárolni. Utóbbi persze nem hangzik olyan nagy dolognak, de gondoljuk csak bele, hogy az orkok lakta településeken egyszerre hány orkot mutattak mondjuk a filmben. Na most, az orkok a játékban se a kis létszámukról lesznek híresek. A legkisebb csata is simán elfajulhat és több tucat horda támadhat be bennünket, sőt akár még egy komolyabb kapitány is előkerülhet a csapatból, akivel már keményebb dolgunk lesz. Ha nagyon nincs szerencsénk (ahogy nekem sokszor), akkor akár jöhet több kapitány is egyszerre, ami kezdetben a biztos halállal lesz egyenlő, ha nem menekülünk.
Ezekben az időkben Sauron hadsereget toboroz, amelyhez a vezetőit a legjobb harcosok közül választja majd, ez összesen 20 kapitányból és 5 warchiefből (hadúr) fog állni, szóval bőven lesz esélyünk szembetalálkozni velük az utunk során. Ha megölünk egy fontosabb tisztségben álló orkot vagy sajnálatos módon minket ölnek meg akkor életbe lép a nemezis rendszer. Ha megöl minket egy közlegény, akkor azt azonnal kinevezik kapitánnyá, ha többször sikerül neki, akkor pedig fokozatosan erősödni fog és akár még hadúr is lehet majd, szóval figyelnünk kell minden lépésünkre, mert könnyedén felerősödhetnek, ami a feladatainkat csak nehezíteni fogja a későbbiekben. A nemezis rendszerben lesznek még érdekességek, de itt se szeretnék még jobban belemenni, szerintem szeretni fogja mindenki - nekem nagyon bejött, hogy a legáltalánosabb ellenségből is lehet központi figura és minden karakternek tudtak adni egy apróbb történetet, személyiséget, amely által sokkal jobban megismerhettük az orkokat a Gyűrűk Ura világából, hiszen a filmben nem tértek ki ennyire részletesen rájuk. A játék eme részét is nagyon kedveltem, imádtam mikor megjelent egy warchief kilassítva, miközben a többi ork a nevét kántálta - tudtam, hogy ki fognak nyírni, de valahogy mégis velük együtt éljenezve ordibáltam én is a hadúr dicső nevét.
Itt az ideje beszélni a játék másik legfontosabb részéről, a harcról. A harc nagyjából annyira lett látványos, mint a 300: Rise of an Empire csata jelenetei - kilassítások és brutalitás ezerrel. Nem csoda, hogy kamera modult (selfie) is raktak be a játékba, amellyel bármikor bármilyen szögben tudunk fotózni. Egyszerűen nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy a játék annyira látványos, hogy pusztán az animációk kikockázása is külön élvezetet tudott nyújtani.
A harcrendszer többnyire a Batman részekből megismert brawl-rendszeren alapszik, de szerencsére ezerszer jobb kivitelezésben. A Batmanben nekem hamar unalmassá váltak a gyenge közelharci jelenetek és ezeket jelenleg még két részig vitték tovább úgy, hogy egy pixelnyit se változtattak az animációkból vagy bármiből is. Egy idő után inkább próbáltam kerülni a harcokat és inkább csak a történetre mentem, mert más nagyon nem érdekelt belőle.
A Shadow of Mordor ezen a téren se okozott csalódást. Hihetetlenül jól kombinálta a gamepad adta lehetőségeket, a skilleket és a brutális kombókat. Ennyire lenyűgöző és változatos mozdulatokat rég láttam egy játékban. Élvezet volt beadni a legkülönfélébb támadásokat, kombókat és persze a durvábbnál durvább kivégzéseket. Megjegyezném, hogy a játék főként a harcnál tartalmaz quick time eventet, amely semennyire se zavaró, hanem inkább egy nagyon érdekes megoldás lett. Legtöbbször ezzel el szokták rontani a játékmenetet, de itt tényleg csak pont annyit van, amennyi nem ment a játék kárára - remélem ebből is sokat tanulnak majd más fejlesztők.
A főbb küldetések viszonylag érdekesek tudtak maradni az utolsóig, a történet és a hozzátartozó feladatok is rendben voltak, sajnos a mellékszállakról ez már nem mondható el. Nem voltak rosszak azok se, de a végén már csak kötelességtudatból indultam neki - na persze minden játékindításkor, mikor elém tárult Mordor káprázatos világa, megjött a kedvem a kaszaboláshoz és már vadul futottam bele egy ork hordába gyilkolni.
A mellékküldetések mellett leginkább még az emberek felszabadításával, a növények gyűjtögetésével, az élőlények legyilkolásával és relikviák gyűjtésével tölthetjük el az időnket Mordorban. Ezekkel mind keményen növelhetjük az XP-nket. A játékban összesen három főbb fegyverünk lesz (kard, tör, íj) ezért érdemes gyűjtögetni őket, hiszen rengeteg skillt kell majd feloldanunk.
Ha végeztünk a történettel és minden apróbb mellékszállal, akkor sincs vége mindennek, mivel a játék folyamatosan generálja tovább a kisebb küldetéseket, hiszen a nemezis rendszernek hála, a boss-harcok végtelenek és higgyétek el, nincs annál jobb, mint egy hatalmas ork hadúr ellen küzdeni. Egy plusz dologról se feledkezzünk meg, a játék a barátlistánk által is generál újabb “vendetta” feladatokat, amelyek akkor születik, ha egy haverunkat leöli egy ork vezér - nincs jobb érzés, mint mikor a reggeli unalmas üzenetek között az egyikben a barátod közli, hogy sikeresen megbosszulta a halálod.
A játékot 100%-osra nekem 29 óra alatt sikerült kipörgetni, ez tartamilag bőven az elfogadható kategóriába tartozik. A Shadow of Mordor előrendelve kulcstartóval, poszterrel és DLC-vel 9000 Ft volt, amely manapság AAA kategóriában igen kedvezőnek mondható - sőt még azt is meg merem kockáztatni, hogy ár-érték arányban jelenleg az egyik legjobb választás. A gyengébb próbálkozások után végre egy komoly játékot sikerült összemixelnie a Monolith stúdiónak. Minden téren büszke lehet a fejlesztő csapat, hiszen tényleg nagyot alkottak, egy új franchise van születőben, nagyon várom a folytatást.
