Az N64-es Goldeneye 007-et én is széjjel játszottam, ahogy annak idején mindenki, viszont utána már nem láttam értelmét a többivel játszani, hiszen – gondoltam – jobb úgyse lehet egyik se, így többnyire az összes utána következő James Bond játék kimaradt.
Pár éve elkezdtem begyűjteni a viszonylag jobb címeket, mert láttam, hogy azért voltak utána is korrekt részek. Kezdésnek a 2004-es Everything or Nothing részt vittem végig GameCube-on.

Ez a rész kivételesen nem egy filmfeldolgozás, hanem egy teljesen egyedi történet. Ahogy a Bond filmekben szokás, a lemez indításnál itt is egy James Bond minőségű videoklippet kapunk egy baromi jó betétdallal, ami kizárólag a játékhoz készült és amit az akkoriban népszerű Mýa énekelt fel.
A videoklip szokás szerint egy kis ízelítőt ad a játékból és eközben elkápráztat azzal, hogy olyan nagy nevek szerepelnek benne, mint: Pierce Brosnan, Judi Dench, John Cleese, Willem Dafoe, Heidi Klum és a korábban említett Mýa is feltűnik.

A történet

Talán ez az egyik leggyengébb része a játéknak. Bugyuta, rossz közjátékokkal és dialógusokkal, amit ugyebár a már felsorolt hírességek adnak elő. Vannak benne nanobotok, oroszok és persze a világ elpusztítását kell megakadályozni amolyan Zs kategóriás kivitelben, amiért abszolút felesleges volt elpazarolni ennyi hírességet, igazán megérdemelt volna egy jobb történetet a játék.
Amúgy a pályák felosztását a történet szerint osztották fel, ezért vannak pár perces pályák vagy simán csak átvezető videók, ami elsőre fura lehet, de amúgy nem vészes.

A gameplay

A játékmenetileg már az elején meglepett, hiszen teljesen olyan érzésem volt, mintha egy modern játékkal játszanék. Semmi nyoma nem volt a megszokott GameCube érzésnek, teljesen korrekt, a mai kornak megfelelő játékmenetet kaptunk, ami gondolom 14 éve, a játék megjelenése idején azért igen csak komoly lehetett.
Hangok rendben voltak, grafikailag még most is élvezhető kategóriába sorolnám és plusz pont, hogy a 4:3 felbontás mellett még widescreen támogatás is van, azaz a mai képernyőkön is fullosan lehet élvezni.
(Sajnos a képek nem tudják visszaadni a játék minőségét, mert csak videóból tudtam screeneket csinálni).

Egyetlen negatívumot viszont kiemelnék. Míg a játék minden részletében modern, progresszív irányt képvisel, a mentés és a mentés betöltése teljesen elavult rendszert követ. Egyszerűen nem hittem el, hogy akik ezt a játékot összerakták, azok ne érezték volna égőnek, hogy 7 ablakot kell végignyomni egy egyszerű állás mentéshez. Ez már akkoriban is elavult volt, most meg már elképzelhetetlen, úgyhogy a loadingról és a mentésről készítettem csak nektek egy kis videót, mert ilyet tényleg nem mindennap lát az ember.

This is the worst UX what I ever saw:

You have to press "A" button for 5x to Load and 8x for Save. WTF!? It was outdated at the time of release.
BTW: game is still good@gamesfreezer @ColonelFalcon @RetroGamerDaz @retrogaminggeek @realretroism @ABeerAndAGame @RetroGamersClub pic.twitter.com/InlSOhM2Lm

— ayo (@ninfancollector) October 2, 2018

Az irányítás kellemes, könnyed, igazából azt a letisztult modern standartot követi, amit ma már megszoktunk és elvárunk, eközben mégis szembesülni kell azzal, hogy ez egy 2000-es évek eleji játék, ami már önmagában is szenzáció.

Ez a játék már tényleg annyira újgenerációs, hogy még egy Bond sense funkciót is tartalmaz, amely aktiválásával azonnal láthatjuk, hogy milyen tárgyakat tudunk használni a közelünkben. Ez szerencsére nem könnyít túl sokat a játékon, csak pont annyit segít, hogy ne érezzük magunkat eltévedve. A játékban bőven van elég kihívás, ami inkább élvezetes, minthogy frusztráló lenne.

Ami amúgy a legjobban tetszett irányításilag, hogy nem szimpla aim assist van, hanem a célra tartás után a C-Stickkel pontosíthatjuk a lövést. Az aim assist szimplán a felsőtestre céloz, de a finomított célzás segítségével akár egy lövéses fejlövéseket is be tudunk adni. Ez persze lassabb, mint a célratartás-tüzelés, de később egyre hasznosabb funkció lesz, mivel a komolyabb ellenségek golyóálló mellényt viselnek és a lőszerből se leszünk annyira elengedve egyes fegyvereknél. Tehát idővel mindenképp érdemes lesz pontosan lőni, főleg ha majd nehezebb fokozaton játszunk, mivel ott nem csak az AI lesz okosabb, de a lőszerből jóval kevesebbet tudunk felszedni.

Az AI

És ha már említettem az AI okosságat, akkor ki is térnék rá, mert szintén egy nagyon kellemes része a játéknak. Nekem egyébként a Goldeneye volt talán az első olyan játék, amikor már féltem néha az ellenségtől, mert annyira okosan reagáltak a játékosra. Az akkori játékokhoz képest ez óriási dolog volt, értelmesen reagáltak és rengeteg egyedi, nem várt helyzetet tudtak teremteni.

Az Everything or Nothingben sincs ez másképp, nagyon pro az AI és még engem is el tudott kápráztatni 2018-ban egy-egy mozdulattal, ami azért nagy dolog. Persze manapság már könnyedebben ki lehet ezeket játszani, főleg, hogy olyan játékokat maxoltam ki, mint a legfrissebb Hitman, de mégis érezhető benne a minőség, ami nagyon jót tett a játéknak.
Az ellenség taktikázva támad, néha útvonalakat vált és simán meg tud lepni olyan helyzetekben is, amit már többször megcsináltunk. Ami kimondottan tetszett például, hogy nem csak a legkülönbözőbb módokon haláloznak el az ellenségek, de ha még van bennük egy kis erő és nem cselekszünk, akkor simán kiabálnak egyet vagy lőnek a magasba, hogy a többieknek jelezzenek.

A küldetések és a pályák változatosak, de legtöbbjük inkább a látványosságra ment, mint a kidolgozottságra, ami tulajdonképpen az egész játékra igaz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rosszak vagy nem élvezhetőek, csak állandóan azt éreztem, hogy ez egy jó játék, de lehetne kiváló is.

Ami talán a legjobban zavart, hogy telerakták a játékot autós, motoros, tankos és helikopteres részekkel, amelyek inkább hatásvadász jelenetek, mint élvezhető pillanatok a játékban. Szerintem jobb lett volna, ha ezeket átvezető videóként rakják bele a történetbe és jobban a TPS vonalra koncentrálnak.
Na jó, azért egy-egy rész nem is volt rossz, mint a Goldeneye-ban is használt tankos jelenetek vagy a látványosabb motoros üldözős jelenet, mint amikor a hídon lélegzetelállító akciójelenetek során kell utolérni és megállítani egy kamiont. Ezekből sztem kettő-három bőven elég lett volna, a többi tényleg csak kényelmetlen töltelék, amit kényszerből végig kell tolnunk, hogy jöhessen az igazi akció.

A TPS vonal viszont abszolút menőség volt minden téren. Lehetett taktikázni csendben, ügyesen legyilkolni egyes ellenfeleket, meg persze volt kemény akció, verekedés és a robbantásokat is lehetett tolni. Többnyire minden pályán volt emlékezetes, élvezetes pillanatom és tetszett, hogy ezzel együtt még kihívásban is gazdag tudott lenni.
Látványilag a sziklás hegyoldalról leugrás volt az egyik legszebb rész, akcióban és taktikában pedig a temetős pályát bírtam vagy amikor teljesen csendben és gyilkolásmentesen kellett betörni egy birtokra.
Az utolsó pályák, amelyek az ellenséges bázisnál játszódtak, már rendesen megizzasztottak, de imádtam újracsinálni őket, hála a sok lehetőségnek, a jól kidolgozott pályarészeknek és persze az okos AI-nek. Eleve sokszor meghaltam azoknál a részeknél, de néha direkt inkább elszúrtam, hogy új taktikával újra megcsinálhassam az adott jelenetet.

Mozdulatok és a Bond kütyük

A Bond névjegyét jelző klasszikus hangtompítós PP7-es fegyver mellett immáron pár támadó mozdulattal bővült a repertoár. Ezek közelharcban és akár fegyveres ellenségek ellen is hasznosak, ráadásul nem keltenek nagy zajt és még spórolunk a lőszerrel is.
A lopakodás továbbra se a fő eleme a játéknak, de azért az alapmozdulatokkal, mint a falhoztapadás és a guggolás ügyelni tudunk, hogy észrevétlenül szedjük le az őröket. Lesz jó pár helyzet, ahol ezeket alkalmazni tudjuk, de azért többnyire a hangos akcióé a terep.

A játékban szokásosan Q-tól kapjuk meg a legfrissebb kütyüket. Ami érdekesség, hogy a játék folyamán az eszköztárunk nem csak növekedni fog, hanem fejlődni is.

Az egyik legfontosabb fegyverünk a Sleeper Dart lesz, amivel altató lövedéket tudunk lőni. Gyors, csendes és igen hatásos fegyver, aminek egyetlen hátránya, hogy nagyon limitált a lőszere és ebből a pályákon nem tudunk többet felvenni.
A keményebb helyzetekre mindig lesz egy érmének álcázott gránátunk is, ami később szintén fejleszthető lesz EMP és Flashbang funkcióval.
A Thermovision, azaz a hőkamera a sötét vagy nehezen átlátható helyeknél lesz majd hasznos. A Nano suit egy fokkal izgalmasabb téma, mert ezzel tulajdonképpen bizonyos ideig láthatatlanok leszünk az ellenség számára, ami egy igazi aduász a komolyabb helyzetekben. Ezt a technológiát a játék során az ellenség is használni fogja, ami igen csak meg fogja nehezíteni a dolgunkat.

A Rappel egy szigonypuska kötéllel ellátva. Ezt használva tudunk magasabb helyeken fel- vagy lemászni. Bond a kötélen felmászva a falon sétál, ami annyiban különleges, hogy eközben akár lőni is tudunk az ellenségre, ami nem csak hogy látványos, de sok esetben rendkívül hasznos. Ami tetszett, hogy erre az eszközre alapozva azért bőven raktak be titkos helyeket extra cuccokkal vagy alternatív útvonalakat, amelyek segítségével egészen új szemszögből közelíthetünk meg egy-egy pályarészt.

Emellett volt még egy érdekesebb eszköz, a Q-Spider. Ez egy távirányítós robotpók, amivel kisebb helyekre tudunk beférkőzni, elérni eszközöket, felvenni tárgyakat vagy likvidálni az ellenséget. Erre sok feladat alapul, direktbe szabott kis járatokkal, de a legjobb, hogy szinte minden helyzetben lehet használni.
Emellett rengeteg extra járatot, titkost, robbantható berepedező falakat is raktak a játékba, amelyek a pálya teljesítéséhez nem kapcsolódnak, de általában segítik a továbbjutást vagy olyan helyre vezetnek, ahol fel tudunk venni extra armort vagy fegyvereket.
Irányításilag ezt is könnyedén lehetett kezelni és nagyon jópofa volt a titkosabb helyeket felfedezni. Ez az eszköz később fejleszthető lesz altató funkcióval és rejtett álca móddal.

Amúgy van még egy RC Car is, ami nagyjából azonos a pókkal, de azt, ha jól emlékszem, egy feladatnál kellett használni. Az eltérés, hogy gyorsabb és lézerrel szabotálhat eszközöket.
Végezetül pedig van még egy Network Tap pisztolyunk, amivel át tudjuk venni egyes gépek irányítását. Ezt se fogjuk annyira sokszor használni, de például a robotgépágyút használni mókás volt vele.

És akkor még nem beszéltünk egy szót se az extra tartalmakról

A játékba beleraktak úgynevezett Bond Moments-et, ami a mai achi rendszerhez hasonló kiegészítés. Ezeknek a képeit a pálya választásánál láthatjuk szürkében, de óriási segítség, hogy a játék közben a menüben mindig jelzi, hogy az adott résznél milyen momentumot lehet beadni. Egy Bond Moments lehet, ha mondjuk egy titkos utat fedezünk fel egy üldözés során vagy mondjuk ha egy adott résznél teljes diszkrécióval végzünk mindenkivel. Lényegében mindegyik új szemszögből közelíti meg a pályák egyes részeit, amiért érdemes lesz többször végigmenni a pályákon.

Ami még javít az újrajátszhatóságon, hogy minden pályát több fokozaton lehet végigvinni, amelyekért medálokat kapunk. Közepes fokozaton Gold, nehéz fokozaton pedig Platinum jár, de csak ha teljesítjük az adott pályán előírt kihívást, mint mondjuk, hogy adott sebzés vagy adott idő alatt vigyük végig a pályát. Ez már önmagában nem rossz kiegészítés, de ezen csavartak még annyit, hogy a medálgyűjtéssel extra tartalmakat oldhatunk fel, mint például multis karaktereket, skineket, kütyü upgrade-ek, cheateket. Talán a legmenőbb dolog, hogy még egy extra pályát is feloldhatunk 11 arany medál után, amiben benne van a játék krémje, nagyon izgalmas és viszonylag nehéz pálya, ezt mindenképp érdemes végigtolni.

Egyébként a játék kipörgetése után is jár két bónusz pálya, a MI6 Combat Simulator és MI6 Survival Test. Ezek training pályák, ahol a hullámokban jövő ellenséget kell likvidálni pusztán a score kedvéért, szintén egy jó kis játékidő növelő szórakozás.
És akkor van még egy nagyon kellemes extra is a legvégére. A single story mód mellé egy rendkívül minőségi Co-op mód is társul, amiben konkrétan 3 fejezetben összesen 13, a main story-tól eltérő teljesen új részt tolhatunk ki a haverokkal.
Csak a Co-op mód nagyjából 10 óra plusz játékidő és akkor a medálgyűjtést és a többi extrát nem is számoltam, szóval bátran kimondhatjuk, hogy rendesen kitettek magukért a fejlesztők, hogy ne unatkozzunk.

A fülbemászó dallal ígéretesnek indult a dolog, de ez a játék sem attól lesz jó, hogy mennyi híres ember adta hozzá az arcát és a hangját vagy hogy mennyi látványos autós jelenetet raktak bele.
Visszanézve teljesen felesleges volt ezekbe pénzt fektetni, inkább mehetett volna több a játékfejlesztésre és kevesebb a marketingre.

A rengeteg single tartalom, Bond moments, medálgyűjtés és a 2 fős Co-op mód több óra szórakozást ad az alapjátékhoz, amitől tényleg egy élvezetes akciójáték lett, ha pedig az óriási marketing pénzeket a fejlesztésre használták volna fel, akkor akár az N64-es klasszikus szintjén vagy azon túl említeném meg most. Ettől függetlenül a játék nem rossz, sőt GameCube-ra talán az egyik legjobb akciójáték.