Rime

Ismerős az érzés, amikor leültök egy játék elé, de igazából nem tudjátok hogy miért? Amikor nem a tapasztalat és a tudás vezérel benneteket, hanem kizárólag az érzelmek? Amikor valami megmagyarázhatatlan dolog kényszerít a képernyő elé?

Nos, ez nem véletlen, hiszen a mai világban a fejlesztők próbálják az érzékeinkre "optimalizálni" a termékeiket, leginkább pedig a látásunkra. Robbanások, leszakadó testrészek és mindenféle látványorgia jellemzi a ma megjelenő játékok javát, de a Rime nem ilyen!

A Rime egy kellemes történetet mesél el egy szigeten elő fiúról. Egy fiúról, akiről semmit sem tudunk. Egy szigeten, amiről még annál is kevesebbet. Feladatunk pedig a felfedezés és a nagybetűs érzelmek megélése. Ha a tényekre akarnék szorítkozni, akkor egy kellemes kis logikai játékot említenék, lényegében minimális nehézséggel.

De nem! A Rime nem csak ennyi. Nem hagyhatjuk szó nélkül a gyengécske grafika ellenére is elénk táruló meseszép látványt. A végeláthatatlan látótávolság, az állatok, a terep, és maga a környezet is elbűvölő; annak ellenére is szép, hogy sokakat kiráz a hideg a Cel-Shaded grafikától. És hát nem mehetünk el a látványvilágoz tökéletesen passzoló hangok mellett sem, amik igencsak hozzáadnak az élményhez.

Játékmenet tekintetében nem kell sok újra számítani, hozza a kötelezőt és ennyi. Sétálhatunk, futhatunk, hegyeket mászhatunk, amire egyébként nagyon gyakran szükségünk is lesz, illetve vannak nagyon jól elrejtett gyűjthető tárgyak is. Persze ha igazi kalandorok vagyunk és az elénk táruló csodás helyszíneket töviről hegyire meg akarjuk ismerni, akkor nem lesz gond a gyűjtögetéssel, de ha csak átrohanunk a kalandon, akkor a nagy részét biztosan ott hagyjuk.
Egyébként van néhány víz alatti rész is, ami kicsit gyengébben teljesít, mint a tengerpartos vagy hegymászós részek, de szerencsére nem olyan vészes az sem.

A játék szerves részét képezik még a nem túl nehéz, de annál ötletesebb logikai feladványok. Néha időmanipulálással érjük el a célunk, máskor fény-árnyék játék segítségével jutunk tovább (ezek a feladványok egyébként hihetetlen jól sikerültek), de van, hogy egy nagy, két lábon járó szemgolyónak kell mutatni az utat. 

Ezen a téren is nagyon erős a Rime. Nem csak teljes mértékben eltér a sémáktól, de még irányt sem ad a feladatok megoldásához.
Mondjuk a játék többi részében is magunkra hagy. Nem mondja meg, hogy mit, mikor, és hogyan csinálj. Ránk bízza, és nem csak a felfedezést. A történetet is szavak nélkül meséli. A végére kibontakozó történet pedig lebilincselő, ahogy az is, ahogy az érzelmekre hat. A kifejezés nélküli lényeket szánni és sajnálni kezdjük, egyszerűen olyan jól össze van rakva az egész, hogy nincs szükség konkrét interakcióra ahhoz, hogy érezzünk.

A Rime biztosan nem fog eladási rekordokat dönteni és biztos, hogy nem lesz közönség kedvenc, de aki ad neki egy esélyt, az nem fogja megbánni. A 6-8 óra alatt teljesíthető kaland számomra minden forintot megért, mert egy olyan élményt kaptam általa, ami ritkán adatik meg.