35 óra után ismét sikerült kipörgetnem a soron következő pályát, úgyhogy itt az ideje beszámolni Bangkok rejtelmeiről!
A negyedik pálya a nem létező Himmapan Hotelben játszódik, ahol ismét két célponttal kell végeznünk. A hotelben megszállt a tulaj fia, a híres zenész Jordan Cross, aki könnyelműen az egész balszárnyat kibérelte, hogy zavartalanul fel tudja venni az új szóló albumát. Továbbá Ken Morgan is épp itt szállt meg, aki a Cross család barátja, és aki a piszkos ügyeiket is intézi.
A pálya
A pálya designja és a felépítése a párizsihoz hasonló, de sokkal ékesebb colonial-royale stílusú mediterrán körítéssel, hogy a legkisebb centin is érezzük a thaiföldi hangulatot.
A fények, a grafikai megoldások és a részletek ezen a pályák voltak eddig a legszebbek.
A pálya rendkívül részletes, a többihez képest néha túlontúl díszes, de összességében olyan csodálatos látvány tárul a szemünk elé az első perctől kezdve, ami 20-30 óra után is ugyanúgy lenyűgöz.
A párizsi pályához hasonlóan egy nagy épületben, több szobás helyszínen fogunk "dolgozni", emiatt már az elején érezni lehetett, hogy itt bizony ismét megint jót fogunk szórakozni.
A szálloda két szárnyból áll és az azokat összekötő részekből, lesznek bárpultok, éttermek, hallok, konyhák és egyéb helyek a dolgozóknak. Emellett az épület előtt van egy nagyobb területű partra néző udvar, ami oldalt össze van kötve a szintén dolgozóknak fenntartott hátsó udvarral. Legalul egy alagsorban találjuk a személyzeti öltözőket, raktárakat, mosodát, tehát itt szintén leginkább a dolgozókkal vagy az őrökkel fogunk találkozni. Az alagsor, ahogy minden pályán, itt is hasznos összekötő utakat rejt.
Az épület érdekessége, hogy félemeletekből áll, tehát jóval több szoba lesz, mint Párizsban. A két szárny nagyjából megegyezik felépítésileg, de tartalmában már teljesen más. A jobb oldaliban civilek szálltak meg, a királyi lakosztályba viszont csak a biztonsági szolgálat és személyzet mehet be.
A bal oldali részt pedig, ahogy már említettem, Jordan Cross foglalta le, tehát oda csak a dolgozók mehetnek, ráadásul a stúdióba és az afeletti lounge részbe csak a zenész emberei mehetnek be, tehát itt kétlépcsős biztonság van.
Ken Morganbe szinte az első percben bele fogunk botlani, eközben Jordan Cross pont az ellentéte, ő nem nagyon hagyja el a lakosztályát. Ken Morgan miatt valamennyire egyszerűnek fog tűnni a feladat elsőre, de azért bőven tettek bele annyi csavart, hogy hiába tűnik könnyű célpontnak, gondolkozni kell majd, de természetesen Jordan Cross-szal fogunk többet szenvedni.
A pályafelépítéssel kapcsolatban azért volt egy kis kivetnivalóm. A baloldali szárnyban lévő stúdióba és az afeletti részbe sajnos csak két módon lehet bemenni: vagy álruhában vagy mászva az egyik szobából. Más út nincs, ami azért kicsit ront az egészen, hiszen ezen a hatalmas a területen bőven lehetne még lehetőség.
Ezzel a kialakítással egyes feladatokhoz csak egy utat tudunk használni és ezáltal csökken a kreativitás élménye, azaz ha 47-es ruhában kell valamit végrehajtani a stúdióban vagy felette, akkor kizárólag egy út jöhet szóba, ami azért nem hangzik olyan jól. Ez a pálya egyetlen gyengesége, ami pár feladatnál mindenkinek ki fog jönni, de ezt eltekintve összességében teljesen rendben volt.
A feladatok
A feladatok érdekesek voltak, de mivel képileg és szövegileg semmit se segítettek, nagyon nehéz volt rájönni, hogy miként kellene gondolkozni. A legtöbb challenge-et itt stílusosan egy-egy ismertebb számról nevezték el és a pálya nehézsége ebben rejlett. Az alapfeladatok könnyedén teljesíthetőek, viszont a többinél nehéz dolgunk lesz, mivel teljesen más gondolatmenetet kell követnünk mint eddig, tehát érdemes elvonatkoztatni a többi pályán szerzett tudásunktól. Ez irgalmatlanul nehéz lesz és nem mindenkinek fog menni segítség nélkül.
Nekem az első ilyen a Smooth Operator volt, ahol hiába egy szobrot ábrázolt a kép, ahhoz semmi köze nem volt, pedig csináltam én mindent. Akkor jöttem rá, hogy a helyszín lesz a fontos és az adott helyen lévő tárgyak vagy emberek. Ezért mindent végignéztem és kerestem azt, ami az adott helyen egyedi. Miután ezt a feladatot sikeresen megoldottam, a többi feladat már egy fokkal könnyebb volt.
Az Oops! I Did it Again! kezdetben megint teljesen más irányba vitt a képpel, de aztán amennyire idegesített, annyira tetszett a végén a megoldása. Itt kivételesen a történetre kellett figyelni és létrehozni egy olyan pillanatot, ami érdekes lehet. Itt is több órát gondolkoztam, de megérte, mert teljesen eltért az eddigi feladatoktól.
Az I Will Cry if I Want To feladat képén az udvaron lévő elefántok voltak. Kezdetben itt is sok időt eltöltöttem azzal, hogy valami reakciót hozok létre ezekkel a szobrokkal de semmi. Ismét idő kellett, hogy eljussak arra a pontra, hogy a szöveg és a kép nem biztos, hogy konkrétan a megoldásra mutatnak, inkább csak utalnak valamire a pályán. Erre nem gondoltam volna, hogy valaha rájövök és még utána is nehéz volt, de csak meg lett. Igazi klasszikus szívatós Hitman feladat.
Ezután a Looking Into the Distance került sorra, ami ismét utalt valamire, de semmi közöm nem volt az egészhez, pedig én aztán néztem a távolba. Ez is egy olyan feladat volt, ami eddig még nem volt, egy bizonyos akció után jön létre a pillanat. Erre úgy jöttem rá, hogy végig gondoltam, hogy kik azok a karakterek, akiket még nem figyeltem meg végig, hogy mit csinálnak, merre mennek és így tovább. Természetesen egy ember maradt mindössze, aki pont szükséges volt az adott feladat megoldásához :)
Igazából érdekes és egyben baromi nehéz feladat volt ez is. Egyedül ennél éreztem azt, hogy azért volt nehéz, mert tényleg semmi rávezetés nem volt az előző pályákon, teljesen új, egyedi feladat volt, ami tény, hogy jó dolog, de sok embernek bele fog törni a bicskája.
A kedvencem a La Cucaracha volt, ami szintén egy zenei utalás, de ha ráérzünk az itteni feladatok ízére, akkor könnyedén meg lesz, a nevetés garantált.
Amit pedig kifejezetten nem szerettem, az a Tuppence a Wish feladat. Ez egyszerű lehetne, hiszen hasonló dobj be a szökőkútba pénzt és mondjuk “kacsáztasd meg” feladat már volt, de itt teljesen szétszívatták a játékosokat azzal, hogy nem volt egyértelmű mit is kell tenni. Ezt ezért kénytelen voltam videón is megnézni, de hiába tudtam, hogy mit kell csinálni, még videó után sem értettem és velem együtt mások sem, hogy akkor pontosan mi az, amiért tényleg megadja a játék. Hivatalos guide vagy hasonló nincs, ezért csak tippek vannak, amiket lehet követni. Szerintem ez feleslegesen túlnehezített feladat volt, kár érte.
A szokásos challenge-ek mellett jelenleg 2 escalation feladat is volt, amik nem voltak rosszak, de az igazán izgalmas tartalom Halloweenkor érkezett, Himmapan Horror mission pack néven. Nagyon ötletes és szórakoztató is volt egyben, igazi horror stílusban. Komoly gyilkolásokat kellett végrehajtani a személyzeten bárddal, fejszével, vízbefojtással vagy csak simán magasból kilökni őket. A feltétel, hogy senki se tudjon rólunk és a műveletről, viszont mindig meg kellett találni valakinek a hullát, ami teljesen ellentétes a Hitman elvvel, de mivel itt vérszomjas gyilkosként tevékenykedünk, ebben az esetben itt ez a legnagyobb elismerés. Rettentően élvezetes volt gyártani a contractokat rá, hiszen a feladat ötletes, a pálya pedig tökéletes alapnak szolgált.
Mindeközben kijött az utolsó pálya, érkezik a 2. szezon.
Az utolsó résszel egy komolyabb frissítés is érkezett a játékhoz, ami érezteti a játékosokkal, hogy ez a játék bizony kiteljesedett. A tömérdek tartalom mellé rengeteg finomítás kijött az első verzió óta, amitől már az 1.0 helyett 2.0-nak érződik, hiszen már az első pillanattól egy kész játékkal van dolgunk.
Ilyen újítás lett az opportunity update, ami jelzi, ha valami olyat tettünk, ami kapcsolatban van valamelyik feladattal, lehetőséggel. Emellett nem csak szöveges segítség, de zenei aláfestés is bekerült a játékba, ha feladattal kapcsolatos esemény történt (pl. célpont kiment az erkélyre, ahol le kell lökni). Ez a challenge vadászathoz eléggé sokat tud segíteni, plusz extraként a feloldáshoz egyedi hang is társul, ami igazán kellemes egy-egy komolyabb feladat elvégzése után.
A sok újítás között melléjük. Az NPC ránk fog szólni, hogy szeretnének kettesben beszélgetni. Eddig kicsit vicces volt, hogy a legnagyobb titkokról beszél valaki, mi meg ott állunk mellette egy centire, szóval ez egy újabb hasznos változtatás volt a fejlesztők részéről.
Bangkok után még 2 teljes pálya maradt hátra és 2 darab bónusz mission, amihez most jött egy harmadik karácsonyi nagy bónusz, Holiday Hoarders néven. Ez a párizsi pálya karácsonyi köntösben, amiben két rablót, Harry-t és Marvot kell likvidálni - remélem a Reszkessetek Betörők rajongók örülnek, hiszen ez a pálya a két filmbeli gonosz karakterre épül, akiknek szintén ez volt a nevük.
A bónusz feladat mellé szokásosan heti adagokban érkezett néhány újabb escalation feladat, szóval bőven lesz még dolgom a következő negyedévre is, ha a főfeladatokkal végre kész leszek valahára.
Erre az évre ez volt az utolsó Hitman cikkem. Ahogy év elején megmondtam, hogy ez számomra az év játéka, úgy most év végén is ugyanazt tudom mondani. A Hitman bőven le tudott foglalni az egész évben, imádtam megfigyelni, megtervezni és persze végrehajtani a feladatokat.
A legtöbben a megjelenési forma miatt panaszkodtak, de én úgy vagyok vele, ha van egy jó játék, amit szeretek és amihez minden héten folyamatosan gyártanak igényes tartalmat, ami az egész évre bőven elég tud lenni, addig szerintem nincsen ezzel gond, csak legyen elég idő játszani.
