Dark Souls 2D-ben
Senki előtt nem titok, hogy a Ska Studios a legfrissebben megjelenő játékukkal nem más, mint a Dark Souls nyomdokaiba szeretett volna lépni. Az utóbbi méltán híres nehézségéről, változatos szörnyeiről, sokrétűen alakítható karaktereiről, összekapcsolódó, titkos ösvényekkel teli pályakialakításáról. A Salt & Sanctuary erre a koncepcióra épít 2D platformer formájában. Hogy mennyire sikerült nekik? Annyit elárulok, hogy nem egy sótlan játékról van szó.
Amikor először elindítottam a játékot, szinte fel sem tűnt, hogy nem a Dark Soulsra kattintottam. A menütől kezdve a karaktergeneráláson át a kijelzők elrendezéséig minden nagyon hasonlított az inspiráló játékéra. Kapásból feltűnt itt is a stamina management fontossága, felfedeztem covenantöket, megkaptam az estus megfelelőjét. Platformer révén az ugrálás még sokkal kézenfekvőbb és kényelmesebb is volt, mint a Souls játékokban.
Be kell valljam, az elején nem tetszett a játék. A támadások elöli elgurulást sokáig tartott megszoknom, főleg mert a legtöbb boss előszeretettel használ késleltetett támadásokat, illetve valamiért a legelső bossnál sosem tudtam átgurulni rajta, csak ha felugrott. A többinél már sikerült, úgyhogy nem tudom ez bug-e vagy feature. Az íjjal való célzással is akadtak gondjaim, mert alaphelyzetben csak 8 irányba tudtam lőni az íjjal, mire rájöttem, hogy be kell kapcsolni az egér láthatóságát a képernyőn, hogy rendesen kövesse az egeret (amit hozzáteszek minden indításnál be kell kapcsolni, mert a játék elfelejti ezt a beállítást). Addig viszont az irány gombokkal próbáltam célozgatni, viszont valamiért a lövés mechanika úgy van implementálva, hogy pár másodperc után magától kilövi a nyilat, nem lehet örökké felhúzva tartani az íjat. Ez azért probléma, mert amint kilőttük a nyilat abban a pillanatban elindul a karakter a lenyomva tartott irány felé. Ennek kapcsán nem egyszer estem le platformokról miközben ki akartam szedni egy-egy ellenfelet a távolból.
Miután viszont átverekedtem magam ezeken a nehézségeken és elkezdtem előrébb haladni a játékban, totálisan megváltozott a véleményem. A fejlesztők nagyon sokat építenek a platformer mechanikára és a metroidvania stílusra is. Különböző NPC-k úgynevezett brandeket égetnek a testünkbe, amik segítségével karakterünk képes lesz wall jumpolni, gravitációt megfordítani és feltehetőleg még sok más egyebet is (jelenleg ezt a kettőt szereztem meg). Ezek hatalmas színt visznek az egész játékba, főleg, hogy a frissen szerzett képességeinkkel korábbi területekre is vissza tudunk (vissza is kell) menni és korábban elérhetetlen helyekre el tudunk jutni. Így már nem csak egy kétdimenziós klónról van szó, hanem egy játékról ami egy másikra épít, de saját ötletekkel, saját funkciókkal egészíti ki azt.
Az ellenfelek változatosak, a bossok egyediek, mindegyiket külön ki kell ismerni. Többféle covenant közül válogathatunk, sokféle NPC-vel beszélhetünk. Bonfire-k helyett szentélyeket hozhatunk létre, amit aktuális covenantunk szimbólumával tudunk életre hívni. Újdonság még, hogy minden szentély 4 NPC-t tud befogadni állandó lakhelyet teremtve nekik, ezeket a karaktereket pedig mi hívhatjuk oda különböző tárgyak segítségével. Előfordulhat tehát, hogy egyik szentélyünkben van kovács, míg a másikban csak kereskedők és mágusok.
A fejlődési rendszer hasonlít a Path of Exlie, Final Fantasy X és hasonló játékok paneljeire. Minden szintlépés után kapunk egy tárgyat (gyakorlatilag skill pontot) ami ebbe a sphere gridbe helyezhető. Ennek a gridnek minden eleme vagy egy új képsséget ad nekünk (pl: hármas szintű könnyű páncélt tudunk viselni) vagy csak a statjainkat módosítja (pl +1 endurance). Van olyan képesség, amit csak egy skill pontba kerül fejleszteni, van amit többe.
A pályakialakítás szintén visszaadja a titkokkal teli, önmagába visszatérő szerkezetet. Rengeteg titkos zug, rejtett ajtó található a játékban. Ezek keresését segítik a kis üvegcsébe rejtett papírtekercsek, amiket más, online játékosok hagytak nekünk a földön – pont mint a Dark Soulsban szokás. Sajnos a játékosok közötti online interakció itt meg is szűnik, de lokális kooperációs játékra azért van lehetőségünk.
Összességében, miután túltettem magam a játék kezdeti furcsaságain, elkezdtem nagyon élvezni. A játékmenet jó, az elvárt Dark Souls érzés megtalálható. Az itt-ott elejtett, tárgy leírásban zavarosan elénk tárt történet is táptalajt adhat az olyan Youtube csatornák szerkesztőinek mint EpicNameBro és VaatiVidya. Az ára 18€, mindenki döntse el maga, hogy megér-e neki ennyit ez a játék, amit egyébként PC-re Steamen lehet beszerezni. Szerintem a pénzünkért cserébe megfelelő mennyiségű és minőségű tartalmat fogunk kapni.
Megtetszett a játék? Jelentkezz és most akár tiéd lehet a fejlesztőtől felajánlott kettő kulcs egyike!
A sorsolásra a következőképpen tudsz jelentkezni:
1. Lájkold a Facebook csoportot, ha még nem tetted.
2. Írj a játék posztjához, hogy "jelentkezem".
A sorsolás péntek este 19:00-kor fog történni a random.org segítségével. A nyerteseket ebben a posztban fogom jelezni és majd kérjük őket, hogy privát üzenetben keressék fel a blogot.
A sorsolás lezárult, íme a nyertesek:
Gergely Fodor
Daniel Uhrinyi
