Fallout 4

5 évet kellett kiböjtölnünk az újabb Fallout részig, az elvárások pedig hatalmasak lettek. Ez a játék vált a leginkább hype-olt címmé, talán még a GTA V-ön is túltett. Lássuk, sikerült-e megfelelni a tömegeknek!
(Figyelem, az alábbi sorok SPOILERT tartalmaznak a sztori elejével kapcsolatban!)

A felütés nem sokat változott, maximum az oda vezető események mások. 2077-ben ismét háborúra készülődik a világ, melyben a nukleáris fegyvereknek is szerep jut. Ez elől gyorsan le kell menekülni a helyi Vaultba, ahol beterelnek egy egyszemélyes kamrába, majd hősünk aztán hosszú fagyasztásból ébred fel és bosszúszomjas. Nem csodálom, én is az lennék, ha bő 200 évvel később az keltene fel, hogy a feleségemet megölik, a fiamat pedig elrabolják a szemem láttára. Ugyanis erről van szó: 2287-ben járunk, a gyermekünk hollétéről pedig semmit sem tudunk.

A tutorialt a Bethesda szokásos módon zseniálisan integrálta a felvezetésbe, a mozdulatokat, a tárgyhasználatot és a harc alapjait még a szinte üres Vaultunkban tanulhatjuk meg. Aztán persze eljön az idő, hogy kilépjünk a bunkerből és az első magunkba szívott friss, radioaktív lélegzettel eljutunk az első dilemmához: merre menjünk?

Diamond City madártávlatból

A Fallout 4 megint csak óriási bejárható területet kínál - több mint kétszer akkora, mint a Skyrimé -, tömve helyszínekkel, ahol mindenféle cuccok és persze ellenségek várnak ránk. Gyorsan le is kell szögezni, hogy szerencsére a fast travel még mindig rendelkezésre áll a gyors helyváltoztatáshoz. A hátteret ezúttal Boston és környéke szolgáltatja (a játékban Commonwealth néven fut), a központi város pedig Diamond City, amit egy baseball stadionban (!) alakítottak ki.

A kezdetektől fogva bármerre lehet menni, nem kötelező a fősztorit követni. Kismillió mellékküldetést vehetünk fel, pátyolgathatjuk az összeszedett barátainkat és építkezhetünk a saját kis falunkban. Ez utóbbi nem vicc, falakat lehet emelni, lövegtornyokkal ellátni, de az épületeket is lehet csinosítani mindenféle berendezési tárggyal, illetve javakat is lehet előállítani (élelem, víz, stb.). Akik tehát szeretik a Falloutot és a Farmville-t, azok nagyon boldogok lesznek.

A fegyvereket és a ruházatot is lehet moddolni, így szinte minden csip-csup dolgot érdemes összeszedni a küldetések alatt, hogy mindenféle alapanyaggal el legyünk látva. Ez persze nem egyszerű a súlylimit mellett, de a segítőnk is cipelhet valamennyit. Hazatérve aztán tényleg mindenki kiélheti az építési és barkácsolási mániáját - és nem is árt, ha megerősítjük a falunkat, hiszen megtámadhatják a településünket és siker esetén elvihetik a javainkat is. Ugyan a fősztorinak még közel sem értem a végére, eddig kiemelkedik a kissé egyhangú és sablonos mellékküldik közül (melyek többnyire ilyenek: öld meg XY-t, pucold ki ezt a helyet, hozd el nekem ezt és ezt, stb.).  Némelyik, a fő szálhoz tartozó küldetés pedig kimondottan ötletes és különleges. Természetesen nem árt hozzá a legalább közepes szintű angol nyelvtudás. A dialógusoknál most már mindig 4 válaszlehetőségünk van és lehet próbálkozni meggyőzéssel is.

Naplemente Massachusetsben

A játékmenet nem változott túl sokat a 3. rész és a New Vegas óta. Továbbra is egy FPS-nézetű (vagy TPS) RPG-ről beszélünk, ahol a pontos célzás önmagában nem elég. A S.P.E.C.I.A.L.-rendszer változatlan maradt, ezt a 7 tulajdonságot (Strength, Perception, Endurance, Charisma, Intelligence, Agility és Luck) tudjuk erősíteni majd felszereléssel vagy szerte a világban elszórt képregényekkel. A perkrendszer viszont átalakult, most már be lettek sorolva a fő statok alá és a komolyabbakhoz szinthatár is van. Nem feltétlen jobb, mint a 3-ban volt, maradjunk annyiban, ráadásul új skilleket sem adnak, csak többnyire valami bónuszt egy képességünknek.

Segítségnek szerencsére megmaradtak a companionok, köztük a németjuhász kutya, Dogmeat, aki az előző fő részben is sokak kedvence volt. Ugyancsak itt van nekünk a célzást segítő VATS-rendszer, melynek fontos újítása, hogy már nem áll meg teljesen az idő a használata közben, csak erősen lelassul. Ezen kívül a critical találatok is már gombnyomásra mennek: a pontos találattól egyre jobban megtelik egy mérce, amint pedig tele lesz, a Space-t lenyomva tuti hatalmasat fog sebezni a lövésünk/ütésünk. A tapasztalt veteránoknak feltűnhet, hogy a szörnyek után járó XP mintha kevesebb lenne, a küldetések után járó pedig több. Talán ezzel is arra akarnak sarkallni, hogy csináljuk meg a küldiket, ha már dolgoztak velük...

Nem csúnya ez egyáltalán

A világ tele van élettel (bár előfordulnak üres épületek is érthetetlen módon, illetve elég sok a kinyithatatlan ajtós is), szinte minden második fűszálnál beleszaladhatunk egy mutáns kutyacsoportba, raiderekbe, vagy ne adj isten Deathclaw-kba, valamint kellő sűrűséggel lettek elhelyezve a kunyhók, falvak, bunkerek és egyéb érdekes helyek. A hangulat kialakításában szerepet játszik a grafika is, mely a Skyrim motorját használja, és elég kétarcú. Az általános hatás Ultra beállításon csodaszép, az őszies erdők és a posztapokaliptikus települések színvilágát nagyon eltalálták és az effektek (különösen a God Rays néven futó fényátszűrődés) is kimondottan ütős látványt biztosítanak. Sajnos maguk a textúrák viszont kifejezetten alacsony felbontásúak, például belső terekben a dobozok Fallout 3-as szintet hoznak. Az animációk is lehetnének jobbak, úgy látszik ez már csak ilyen bethesdás dolog, sose jön össze nekik normálisan. Bugokból is van elég, a youtube tele van fejetlen vagy beakadó karakterekkel, láthatatlan zárnyitó minijátékkal stb. Reméljük hamar javítják ezeket.

A gépigény is kettős. Noha a minimum alatti i3-as processzorokkal, illetve viszonylag gyenge laptopokon is elfut a játék, a korrekt látványhoz és mellé a stabil fps-hez már sokkal komolyabb gép kell. A már említett God Rays hajlamos megenni a gépet, de szerencsére elég low-n hagyni, mert szinte semmi különbség nincs a high-hoz vagy ultrához képest és sokkal jobban fut vele a játék. Sajnos az nVidia Gameworks effektek miatt AMD-ken megint rosszabbul fut a játék, de itt azért nem olyan rossz a helyzet, mint a Project Carsnál volt, ahol fele annyi fps-t produkáltak a Radeonok, mint a velük azonos teljesítményű Geforce-ok. Összességében azért történt előrelépés grafikai téren és szerintem jó döntés volt a 3. rész szürke szűrőjét lecserélni egy élettel telibb színvilágra. A hibák pedig javíthatónak tűnnek, főleg ha az AMD is kijön egy ehhez a játékhoz szánt driverrel.

A hangok terén szerencsére egyértelmű a helyzet: kiválóan sikerültek. A zene szokásos módon iszonyúan hangulatos, a szinkronhangok kiválasztása is jól sikerült és a fegyverhangok is megfelelőek. Említést érdemel, hogy most már a hősünk is teljes szinkront kapott. Apropó hős. Az erre hajlamosak órákat is eltölthetnek a karakterük (nő és férfi is lehet természetesen) megalkotásával, mert a legkisebb szőrtüszőt is át lehet variálni.

A Vault 111 belsejében

Nehéz helyzetben van a játékos, ha felteszik neki a kérdést, hogy jobb lett-e az új rész, mint a régiek? Az én válaszom az, hogy igen is, meg nem is. A technikai oldal kettős, de még javulhat a bugok és indokolatlan lassulások kipatchelésével. A tartalom kellő mennyiségű és minőségű, a játékmenet pedig eleve nem is szorult komolyabb változtatásra. Azt viszont észre kell venni, hogy sok újdonság a korábbi részek közösségi modjaiból lett beemelve a játékba (pl. építkezés), tehát túl sok új ötlet azért nem volt a Bethesdánál.

Én az összképet mindenképp pozitívnak találom, mert a világ, a sztori és a játékmenet továbbra is beszippant és fogvatart. Ráadásul még sok hiányzó dolog, vagy egyéb módosítás bekerülhet a játékba a közösség által, ez pedig jócskán kitolhatja az élettartamát. A jövő év elejétől érkező DLC-ket pedig várjuk szeretettel, azok azért eddig sem okoztak csalódást a Bethesda alkotásainál. Ha százalékosan kéne értékelnem, valahol 85-90% közé tenném a Fallout 4-et.