A Ryse-ról szinte mindenkitől azonos véleményt hallottam: szépnek szép viszont inkább csak egy rövid lineáris csőjáték, tele Quick Time Eventekkel. Ez nem volt valami csábító, az tény, viszont idő hiányában a rövid jelző nagyon megtetszett, így hát gondoltam legyen ő a következő, amit ki fogok játszani.
A Ryse számomra egy látványos ókori fantasy mozifilm volt és ennek megfelelően ahogyan a középszerű filmekben a látvány, jelen esetben a brutálisan szép grafika és az akciójelenetek tudtak igazán elvarázsolni. A történet és a játékmenet már nem volt akkora nagy szám, de az ezekhez hasonló filmeknél is azt tudom mondani, hogy egyszer jó volt beülni rá.
A játékról egy dolgot le kell hogy szögezzek: gyönyörű. Élveztem az ókori Róma minden egyes szegletét bejárni, nézni a fényes pajzsokat, az épületeket bámulni és a valósághű domborműveket, amiket most se értek hogy tudtak ennyire jól megrajzolni.
Ezekhez pedig sokat dobott a kameramozgás, amely által közvetlen közelről tudtuk átélni olyan eszméletlen pillanatokat is, mint amikor egy csapat rómaival a klasszikus teknősbéka formációt kellett felvenni az íjászok ellen. Tényleg azt éreztem, hogy ott voltam és átéltem. Állat volt.
Összességében az alkotók sikeresen el tudták érni, hogy egy interaktív mozifilm élményünk legyen, de sajnos most jön a rosszabbik része: a játékmenet.
A játék logikai elemektől mentes, menj előre és ölj alapokon nyugszik, ami még elsőre nem is hangozhat annyira rossznak, viszont a játék teljesen egy csőrendszert követ. Átlagosan olyan két méter széles utakon kell haladunk, persze a csaták mindig egy nagyobb térben fognak zajlani. Ebből következik, hogy nagyon eltévedni nem fogunk, kb. ötször van nagyobb elágazás, de ha fél percig nem követjük a helyes irányt, akkor már mindenhogy jelez a gép nekünk, hogy merre menjünk.
Eközben, hogy ne legyen annyira unalmas, a játékba szokásosan beleraktak gyűjthető elemeket és skill rendszert. Na most a fentebb leírtakból gondolom mindenkinek lejött, hogy ezeket a titkos és rejtélyes tárgyakat egy lineáris játékban nem nagyon lehet elrejteni; konkrétan az arcunkba nyomják és zölddel világítják - semmit se bíztak a véletlenre.
A skill rendszer...hát az van. Mindig költöttem a pontjaimat, nyomogattam ezerrel a képességeket, de nem sok különbséget érezem a játék végén sem, szinte csak díszként szolgált.
És akkor itt az ideje, hogy beszéljünk a játék legkellemetlenebb pontjáról: Quick Time Event.
A QTE nem a sátán találmánya, sok játékban hasznos és akár még élvezetes is lehet, de nem a Ryse-ban.
A játék “harcrendszere” a következőből áll: támadás karddal (2 gomb lenyomása - erősebb támadás), támadás pajzzsal, védekezés, kitérés, special (ilyenkor egy ideig gyorsabbak és erősebbek vagyunk).
Ezekből nagyjából pedig a következőt fogjuk használni felváltva: sima támadás, pajzzsal támadás. Tehát két gombot kell nyomni egymás után, boss-nál pedig “gondban” leszünk, mert a jól berögzült 2 gombos támadáshoz egy harmadik kitérést is kell használni.
Ha ezeket nem tudtuk volna 5 perc után megunni, akkor se keseredjünk el, a fejlesztők mindent bevetve “segítettek” azzal, hogy minden komolyabban sérült ellenfélnél kivégző mozdulatokat kell beadni a végén, azaz QTE sorozatokat fogunk beadni minden tizedik másodpercben természetesen ugyanazzal a két gombbal, amiket eddig használtunk. Semmi jófajta Batman brawler rendszer vagy Mordor kombó-gombkombinációkra ne számítsunk: 2 gomb és QTE.
Ezekre videón még azt mondom szépek és látványosak egyszer, de játszani már semennyire sem élvezet.
Kedvenc példám, amikor az utolsó részen, ahol végre eldől minden és szeretne az ember kicsit komolyabban belemerülni a játékba és a történetbe, akkor konkrétan egy szűkös folyóson kell előre menni, ahol minden másodpercben oldalról előjön egy ellenség, akiket kizárólag QTE-vel kell legyőzni, ami egy idő után már inkább mosolygós, mint hogy bele tudnák élni magunkat a hősi csatában.
Nagyjából ennyit lehet és érdemes elmondani a játékról. A játékidő átlagosan 6 óra, ami a Steamen szereplő 12 000 forintos árral nem a legjobbnak mondható, inkább a feléért vagy alatta tudnám nyugodt szívvel ajánlani, na meg persze ha egy fokkal érdekesebb harcrendszere lenne.
Úgyhogy én is csak azt tudom mondani, amit mindenki: szép, de rövid és buta, egyszer viszont mindenképp érdemes végigtolni a látvány miatt.
