A The Weaponographist, egy rogue-like aréna játék, a kaliforniai Puuba indie stúdió, és Matertronic kiadó jóvoltából. A történet szerint, Doug McGrave, a híres démonvadász, a vidéket járja, újabb kihívások után. Egy felszabadított falu itt, egy megtisztított barlang ott, persze csak komoly jutalomért cserébe. Így botlik bele egy boszorkányba, aki azt kéri tőle, hogy segítsen megszabadítani faluját a démonoktól. Amikor főhősünk megtudja, hogy ezért bizony egy darab aranyat nem tudnak adni cserébe, úgy dönt, hogy inkább tovább áll. Balszerencséjére, a boszorkány elátkozza, és elveszi minden erejét, amíg nem szabadítja fel a faluját. Itt vesszük át mi az irányítást Doug McGrave felett.
A katakombákba belépve szobánként haladhatunk. Minden szobából csak azután tudunk továbbmenni, miután az ott lévő összes szörnyet elpusztítottuk. Ha meghalunk, akkor kezdhetjük elölről. Szerencsére minden szinten van két checkpoint, egy a szint felénél, egy pedig közvetlenül a boss előtt. Ezeket aktiválva meghalás után innen is folytathatjuk játékunkat, de csak a pénzünk 90%-áért. A pénz pedig fontos, hiszen ha éppen nem démonokkal küzdünk, akkor a faluban fejleszthetjük karakterünket. Folyamatosan figyelnünk kell arra, hogy költsünk a fejlődésre, mert egy idő után úgysem tudunk tovább menni ezek nélkül.
Egy ilyen felépítésű játéknál nem ritka, hogy hamar ellaposodik, de a The Weaponographist szerencsére jól megoldja a változatosságot. Az egyik titka, hogy folyamatosan harcolnunk kell. Minden ölés után kapunk XP-t, és töltődik a Combo Meter. Azonban ha teljesen elfogy a Combo Meter, akkor elkezd apadni a már megszerzett XP-nk is, és így akár visszafele is fejlődhetünk, ha nem vigyázunk eléggé. Fontos tehát, hogy folyamatosan harcban legyünk, és folyamatosan szerezzünk öléseket, vagy egyre gyengébbek leszünk, míg végül esélyünk sem marad túlélni az adott termet. Egy másik nagyon jó ötlet, hogy nincs konkrét fegyvere a játékosnak. Mindig az elesett ellenfelek dobálnak fegyvert, amit fel tudunk venni, de ezek általában hamar tönkre is mennek. Így folyamatosan fegyvereket kell szedegetnünk a földről, és folyamatosan cserélődik az arzenál, amivel rendelkezünk. Szerencsére rengeteg különböző ellenfél van, mindegyiknek különböző a támadása, és mindegyik különböző fegyvert dob, miután legyőztük.
Alapvetően jól néz ki a játék, viszont az animációk minősége hagy némi kívánnivalót maga után. Az ellenfelek ötletesek és szépen ki vannak dolgozva. Vannak itt klasszikus fantasy lények, fura démonok, varázslók, de még egy unikornis is. Ugyan semmi kiemelkedő vizuális élményt nem nyújt a játék, de simán hozza, amit egy indie-től el lehet várni.
Az irányítás leginkább a The Binding of Isaac-hez hasonlít. Van négy gombunk a karakter mozgatására, és négy gomb a négy irányba való támadáshoz. Ezen kívül még két gombra lesz szükségünk: az egyikkel felvesszük a földről a cuccokat, a másikkal pedig a varázslatokat használhatjuk. Sajnos a billentyűzet gombjainak kiosztásán nem változtathatunk, viszont ha van gamepadunk, azon úgy állítjuk be az irányítást, ahogy szeretnénk. Ennek fényében kicsit fura, hogy a billentyűkön meg nem enged változtatni a játék, de szerencsére az alap kiosztással is teljes mértékben élvezhető.
Összességében, ha a néhol kicsit esetlen animációkon túl tudunk lépni, akkor egy nagyon pörgős kis akciójátékot kapunk. Kihívás is van benne rendesen, hiszen fejlesztés nélkül nem tudunk tovább jutni, így kénytelenek leszünk egy-egy pályának többször is nekifutni, de ezt soha nem éreztem erőltetettnek, vagy zavarónak. Aki szereti az ilyen típusú játékokat, annak szerintem mindenképp megéri az árát.
