Armikrog.

Ha bárki megkérdezné, hogy mi volt a legjobb point & click élményem, akkor az 1996-os Neverhood tuti ott lenne az elsők között, hiszen azóta se tudott annyira szórakoztatni, megnevettetni egy játék sem a stílusban.

A Neverhoodról annyit mindenképp érdemes tudni, hogy a DreamWorks Interactive csapata készítette a játékot, akik korábban a Shiny Entertainmentben adták ki a szintén sikeres nagy kedvencemet, az Earthworm Jim első két részét. A kalandjátékokhoz akkoriban többször használtak kamerás jeleneteket, de stop-motiont nem, főleg több tonna gyurmával körítve - ez a kivitelezés már magában lenyűgöző és szórakoztató volt egyszerre, tényleg minden gyurmából volt és rettentően jól meg volt animálva az utolsó gyurma-fűszál is.

A játékot nem csak a mesteri kivitelezéssel akarták eladni, amit manapság egyre többen csinálnak, hanem egy rendkívül élvezhető játékmenettel, iszonyatosan sok poénnal, vicces animációkkal és kicsit sem könnyű puzzle feladatokkal szerették volna lenyűgözni a játékost.
A végeredmény pedig magáért beszél, a Neverhood korszakalkotó kalandjáték lett.

Mivel nagy rajongója vagyok a sorozatnak és évek óta a retro és a HD-sített klasszikusok korát éljük, elbírtam volna egy felújított változatot, de sajna tudtam, hogy a technikából adódóan ez nem fog bekövetkezni. Arra viszont gondolni sem mertem, hogy 2013 május 28-án előhozakodnak a legújabb ötletükkel egy Kickstarter kampányban, ahol bemutatták a furcsa nevű Armikrogot, ami a rajongók örömére egy teljesen új Neverhoodos stílusban készülő kalandjáték.

Ahogy mindenki, én is egyből felültem a hype vonatra. Fülig érő mosollyal néztem, hogy a kedvenc csapatom 1:1-ben újra összeállt és attól a naptól kezdve tűkön ülve vártam a megjelenést. Nos a játék többszöri csúszás után szerdán megjelent, de sajnos csak egy csalódott rajongói beszámolóval tudok szolgálni.

A játék indításakor a menüben találtam magam, ahol felcsendültek a klasszikus "neverhood-stílusban" íródott bolondos dallamok hallatán egyből kezdtem volna örülni, hogy végre valami igazán jó cuccal játszom, de beleütköztem az első bugba: sehol sincs szöveg a menüben. Tehát elkezdtem vaktában klikkelgetni, hogy végig tudjam nézni az opciókat (ezt one day patch-csel javították már).

Miután túl tettem magam azon, hogy ilyen pitiáner hibával adtak ki egy játékot, amit direktbe elhalasztottak augusztus 18-áról szeptember 30-ra, hogy minden bugot fixáljanak, végig néztem a rövid intrót, ami a hős felületes bemutatásáról szólt: űrhajós, aki kirepült az űrbe, de egy meteor miatt lezuhant.

Ehhez hasonló félkész munkával gyakran fogunk még találkozni.

Az első komolyabb animáció során a Kickstarter kampányban ismert videót nézhettem végig; az összes cut scene 1280 febontasú, amit nem nagyon értettem, hiszen technikailag ez nem kellene, hogy gond legyen 2015-ben, ezért 1920-as felbontásban támadtak a pixelek.

Kicsit előreszaladva megemlíteném, hogy ezekből a cut scene-ekből rettentően kevés volt, mondjuk azt is furcsálltam, hogy csak 1.3 GB volt a játék és gondolom azok is a pár 1280-as animáció miatt. A játékmenetbeli animációkkal nem volt gondom, egyszerűen nem lettek jól megírva, például a kinyitott ajtónak a gombját megnyomva ismét a semmiből kinyílik az ajtó stb. Grafikailag szinte tényleg minden gyurmából készült, eltekintve egyes elemektől, amik rémesen passzolnak a környezethez, emellett tele van az is amatőr hibákkal. Szinte minden részén lehetett volna még csiszolni, nem beszélve arról, hogy az alap win-kurzort rakták be, a régi gyurma mutató helyett, ami egyszerűen sehogy sem illik a játékba.

Egy szintén csúnya grafikai hiba.

A hangokkal se voltam kibékülve, a kutya hangja szinte minden esetben visszhangzott, ha kellett, ha nem. A zene rendben volt, hozta a régi stílust egészen addig, amíg egyik pillanatról a másikra teljesen el nem némult. Elsőként azt hittem, én nyomtam el valamit, próbálkoztam a text nélküli menüben is vakon nézni (szinte már csak poénból), hátha valamit elnyomtam, de aztán pár perc múlva egyik elemnél ismét hallottam valami effektet. Hogy pontosan mi történt nem tudom, de teljesen átváltott szelektív módba a játék, valaminek volt hangja, valaminek nem, a zene viszont sehogy sem jött rendbe - ez és a többi bug is nem csak nálam, hanem szinte mindenkinél előjött.

A játékmenetre visszatérve hasonlóan a régi részhez, egy szobából indulunk és egyikből a másikba haladva kell megoldani a szembe jövő puzzle feladatokat. Bevallom annyira jól haladtam, hogy én is csak csodálkoztam magamon, mert azt hittem, hogy mint a hülye az első ajtót se fogom túllépni, csak idiótán klikkelek majd az utolsó pixelig, hátha történik valami.

Bárcsak első klikkre felugrana a kutya a zöld gombra.

Nos ilyen nem volt, szinte úgy mentem előre egy idő után, mintha már egyszer régen kipörgettem volna. Komolyabb buktatót nagyon nem találtam, egyedül csak azzal volt a gondom, hogy nem mindig érzékelte jól a parancsokat a játék egyes helyeken; és itt most nem arról beszélek, hogy pixelpontosan kellett klikkelni egy adott elemre mint régen, hogy megtörténjen az akció, hanem néha bevette a klikket egy adott pontra, néha meg nem.

A játékkal első körben másfél órát sikerült játszani és ahogy már említettem, szinte folyamatosan előre tudtam haladni, nagyon minimális elakadásaim voltak. Na jó, ez nem teljesen igaz, abban a másfél órában benne volt egy kimondottan idegesítő, közel 10 perces puzzle feladat, amikor a síró kisbabát kellett elaltatni egy altatódallal, amit csak akkor fogadott el a gép, ha elejétől a végéig megfelelő a dal. Tehát minden egyes próbálkozásnál szépen végig kellett hallgatni, miközben a gyerek sír -  ez logikailag nem volt nagy szám és képzelhetitek, ez minden volt, csak nem szórakozás.

A legidegesítőbb feladvány.

Na és itt jön a játék egyik lényeges pontja, a szórakozás-szórakoztatás. Nem véletlenül nem írtam olyanokat, hogy mennyit nevettem közben, mert sajnos ez elmaradt és nem a bugok miatt, hanem egyszerűen semmilyen a játék. Nincs semmi, amiért érdemes lenne vissza menni egy szobába, nincsen a karakterhez köthető vicces animációk vagy mondjuk egy nagy piros gomb, aminek pusztán valami poén szerepe van. A játékban pont annyi van, hogy meg tudjuk oldani az adott feladatokat és ha ez megvan, menjünk tovább, nincs semmi látnivaló.

Játékmenetileg az ötlet, hogy két karakterrel ötvözve kelljen megoldani feladványokat, szerintem tökre rendben van, csak ezt sokkal kreatívabban kellett volna kihasználni. A puzzle feladványoknál se éreztem azt, hogy meg kellett volna erőltetnem magam, legtöbbször csak unottan raktam a helyükre az elemeket és mentem tovább, emellett egy bizonyos idő után csak újrahasznosított feladványokkal találkoztam, ami szintén csak levett a játék értékéből.

Mikor újra elkezdtem játszani vele másnap megnéztem, hogy hol tartok és ki mennyi időnél tart. Kiderült, hogy az utolsó nagyobb résznél vagyok és átlagosan senki se szórakozott vele többet mint 4-5 óra, ami egy kalandjátéknál szerintem vicc, főleg hogy bármelyik vitatott Call Of Duty single rész hosszabb ennél.

Mindezek után csak azt tudom mondani, hogy jó dolog a nosztalgia, de néha jobb a szép emlékeket nem felkavarni és nem vakon bedobálni a pénztárcánkat minden kickstarteres perselybe. Ez a kampány pontosan bemutatta, hogy nem feltétlen kell hinni abban, hogyha valaki közel 20 éve tudott egy jó játékot készíteni, az majd 2015-ben is tud.

A jelenlegi 25 eurós árral ezt a játékot bevallom őszintén, nem sok embernek tudnám ajánlani. Az Armikrog egy félkész bugos játék, amiből hiányzik a nerverhoodos szórakoztatás és rettentően könnyű, nem is beszélve a közel 4 óra játékidőről. Ez nem az a játék, amire bárki is várt volna, egy közepes mobiljátéknak maximum elmenne, de többre ne számítson senki. Szerintem eltolhatták volna még egy hónappal is a megjelenést, hogy ne legyenek ekkora bugok benne vagy egyszerűen még több pénzt és időt beleölni csiszolgatni még ezen, majd 1-2 plusz év után kiadni egy fullos játékot és nem egy lerágott csontot bedobni a rajongóknak, mert ez édes kevés.