A Hyrule Warriors cikkel nehéz dolgom volt. Az első trailer idején odatapadtam én is a monitorra, hogy végre egy új Zelda részt kapunk 2014-ben, de ahogy elkezdték részletezni, a kezdeti lelkesedésem egyre inkább alább hagyott: 10-20 pálya, látványos speciális támadások és ezernyi ellenség Dynasty Warriors stílusban. Aztán szeptemberben mégis megvettem elővételesen, mivel megtetszett a Limited Edition dobozkája a sállal, meg hát elvégre idén ez az egyetlen Zelda játék, úgyhogy adtam neki egy esélyt.
Igen sok idő kellett hozzá, hogy ez a cikk megszülessen, mert már az első nap elment a játéktól a kedvem. Én is csak azokkal a negatívumokkal találkoztam, amiket más oldalakon is írtak, (gyenge grafika, agyatlan mesterséges intelligencia, repetitív játékmenet stb.) ezért inkább pihentettem egészen decemberig.
A fordulatot a Link Amiibo megvásárlása hozta. Az egyik update által a Hyrule Warriors is támogatja már az Amiibókat, nem akármilyen módon: naponta egyszer random lootolhatunk bármelyik figurával - a Zeldás karakterekkel az első használatkor még egy extrát kapunk: Link és Toon Link figurához Spinner fegyvert, Sheik és Zelda plusz eszközére pedig egyelőre nem derült fény.
A lootolás lehetősége épp elég volt ahhoz, hogy az ünnepek alatt párszor elővegyem a játékot és kipróbáljam a kapott eszközöket. Ezzel sikerült átesnem a holtponton és egyre jobban megtetszett a játék. Méghozzá olyan szinten, hogy az ajándékba kapott 5 fontos kuponomat is beáldoztam a teljes DLC pakkra.
Jelenleg olyan 30 óránál tartok, ami magában foglalja az egyszeri main story átfutását és az első Adventure Map kb. 25%-át. A játék kimaxolása átlagosan 200 óra, a DLC-k és ingyenes kiegészítéseknek köszönhetően pedig olyan 100 plusz órát saccolok, szóval tartalom az lesz dögivel, de nézzük meg közelebbről, hogy pontosan kinek érdemes hozzányúlni és hogy miről is szól pontosan a Hyrule Warriors.
A játékot Koei Tecmo készítette, akik mindössze egy játékért, a lassan 20 éves Dynasty Warriors franchise-ért felelősek. A Dynasty Warriors valahogy soha sem járt az élmezőnyben köszönhetően a lapos és ismétlődő agyatlan játékmenetnek. Nekem se tetszett, értelmetlen, unalmas és átláthatatlan volt. A tipikusan az a nyomsz két gombot, bejön pár szuperanimáció, miközben azt se tudod, merre mi történik, csak valami japán kiscsaj hangot hallasz és felrobban minden körülötted, aztán mehetsz tovább az x-edik ellenfelet kinyírni.
A Nintendo viszont ezt jó alapnak gondolta, ezért úgy érezte, hogy itt az idő összeházasítani az egyik legkedveltebb játékával, a Zelda franchise-zal. Így született meg a Hyrule Warriors.
A Hyrule Warriors nemcsak hogy az első komolyabb Zelda spin-off játék lett, hanem olyan szinten elrugaszkodik az összes többi résztől, hogy csodálatos kalandokat és elmés puzzle feladatokat egyáltalán ne is keressünk benne. Ezeket mind lecserélték egy agyatlan két gombos hack & slash játékmenetre, hogy ezáltal megkapjuk a legújabb Dynasty Warriors részt Zelda köntösben.
A játék indításakor azonnal elindul a nagyszabású és kiváló minőségű Zelda Theme betét dal, amely a Skyward Sword Theme dallal lett némileg keresztezve, eközben a Hyrule kastélyát és mezejét pásztázza a kamera - kezdésnek ez nem volt rossz. A menü felépítése és kidolgozása minőségileg hozta a Zeldához elvártakat, témailag szép, részletes és átlátható - az Adventure Mode menüiben szóló 8-bites zenei átiratokat mindenképp érdemes meghallgatni.
A bőség zavarában kezdésként elindítottam a Legend Mode-ot, amely a játék story módja és természetesen kivel mással indultam volna a csatába a sok karakterből, mint Linkkel.
A kezdeti átvezető videók színvonalasak, főleg ahhoz képest, hogy nem is számítottam semmi komolyabb történetre - ami amúgy inkább az eddig ismert Zelda világ összefoglalója, mint sem hogy valami egyedi lenne. Ez azoknak nem feltétlenül lehet jó, akik csak a történetért játszanák végig, viszont kedvező lehet azoknak, akik jobban el szeretnének merülni a világban.
A kisebb átvezető után egy térképen mesélik tovább a történetet, a legnagyobb megdöbbenésemre rendes szinkronnal (ez az első Zelda játék, amely tartalmaz szinkront). Az egyik legnagyobb élményem volt, amikor először meghallottam a női mesélő lenyűgöző hangját, azonnal kisgyereknek éreztem magam és csodálattal figyeltem a varázslatos történetre.
A készítőknek sikerült találni egy olyan hangot Esra Guler személyében, aki nemcsak beleillik a Legend of Zelda mesés világába, hanem még rá is tesz egy lapáttal. Tökéletes. Soha sem éreztem hiányát a voice actingnek, de a közelgő Wii U részben ezek után már sajnálnám, ha nem lenne.
A pályákon szintén a jól ismert dallamokból válogattak, de a hack & slash stílusból kifolyólag rockosabb és gyorsabb változatban hallhatjuk őket. Elsőre furcsálltam, de meg lehet szeretni ezeket is hamar. Játékmenetileg nagyon minimális eltéréseket találtam, ezért inkább azt mondom, hogy egy az egyben megegyezik a Dynasty Warriors-szal, csak kevésbe érezhető rajta az ázsiai hatás, ezáltal barátságosabb és kellemesebb ebben a köntösben játszani, mint bármelyik DW résszel.
A pályák lényegében arról szólnak, hogy különböző kisebb feladatokat megoldva és a főbb bázisokat elfoglalva, uraljuk a térképet a csapatunkkal, akik általában az adott szint lakóiból és a velünk érkezett hősökből állnak. A tömeges kaszabolás után pedig jöhet a boss fight, amit a szokásos zelda-stílusban kell megoldani. A pályák és a feladatok egyedisége viszonylag izgalmas tudott lenni az utolsó percekig, ráadásul szinte minden egyes pálya és mód annyi plusz tartalmat rejt magában (rejtett helyek, titkos tárgyak, interaktív elemek), hogy hiba lenne nem újrajátszani őket.
A játék során összesen négy tárgyat fogunk kapni (bomba, íj, bumeráng, csáklya) amelyekre bizonyos pálya részeknél, boss fightoknál vagy titkosok felderítésénél szükségünk lesz, viszont a harcban szinte teljesen fölöslegesnek éreztem őket. A pályákon ráadásul sokszor kapunk ezekből boostereket is, amelyekből a bombán kívül mást nem nagyon érdemes használni.
Szóval ezeknek a tárgyaknak és boostereknek igazából nem sok értelme lesz a játék 90%-ában. Emellett lehet italokat keverni, HP és egyéb power boostokat, de normál fokozaton én egyszer se használtam, mert nem kellett; HP van elég a pályán, más meg annyira nem volt fontos. Ezeknek a használatát inkább akkor tudnám elképzelni, ha kifejezetten egy medálra hajtanék vagy esetleg nehezebb fokozaton játszanék.
A Hyrule Warriors kezdetben rendkívül idegen volt, de ahogy belemélyedtem a részletekbe, amikor megláttam a fegyver lehetőségeket, a skilleket, a kovács műhelyt, a kraftolási rendszert és hogy ezek karakterekként változnak (jelenleg 17+2 játszható karakter van!) egyre inkább megtetszett, pedig soha se voltam oda a hack & slash műfajért. Ekkor szép nyugodtan egyenként végigmentem az összes apró részleten és a legnagyobb élvezettel elkezdtem tanulmányozni, hogy mi micsoda és mit tud.
A szokatlanul sok női karakter közül Impa lett a kedvencem, amit soha se tudtam volna elképzelni, hiszen mindig is Link volt a favorit. Eszméletlenül megtetszettek a karakterek egyedisége, a nagyszabású speciális támadások animációi és hogy minden fejlesztés után ezeket lehet még tovább fokozni. A story mód mellett legtöbbet az Adventure Mode térképein töltöttem, ahol kisebb feladatokat kell adott karakterekkel véghezvinni a régebbi Zelda játékok térképén vicces pixel grafikákkal és chiptune dalokkal. Imádtam. Természetesen ezeket a pályákat is telepakolták plusz tárgyakkal, gyűjthető szívekkel és megannyi mással, hogy kedvet csináljanak mindenkinek a többszöri újrajátszáshoz.
A sok jó dolog mellett azért megemlítenék pár komolyabb hibát, mert sajnos messze nem tökéletes alkotásról van szó. Az agyhalott mobok mellett az zavart a legjobban, hogy nehezen átlátható a játék felülete még több óra után is; a térkép felül túl kicsi és a legnagyobb harcok között is simán bekerül pár komolyabb párbeszéd, amelyre figyelni kéne, miközben épp az életünkért harcolunk. Ezeket szerintem ki lehetett volna küszöbölni a Wii U Gamepaddal, de azt ebben a játékban szinte el is felejthetjük, annyira minimális a kihasználtsága. Helyi multiplayer módban egy valaki Nunchuk + Remote kombóval vagy Pro Controllerrel a nagy képernyőn tolhatja, a másiknak pedig a Wii U Gamepad kis képernyőjét kell néznie, ami az eleve nagy káosz miatt szintén nem a legkellemesebb, emellett a közepesnek mondható grafika is leegyszerűsödik a jobb teljesítmény végett - készüljünk fel a komolyabb szaggatásokra, mivel sok ellenség kirajzolását már nem fogja 100%-osan bírni.
Nem hiba, de egy dolog hiányzik a jelenlegi verzióból, az pedig a medál avagy achievement statisztika. Jelenleg csak egy medál lista van, hogy miket értünk el és miket nem, viszont részletes leírás nincs, hogy mondjuk hány arany póknál járunk, mennyi van még hátra és a többi.
A Hyrule Warriors-t azoknak tudom ajánlani, akik szeretik a Legend of Zelda univerzumot, képesek túllépni azon, hogy ez nem kalandjáték és szívesen megismernék az eddig megjelent részeket, karaktereket egy kicsit közelebbről. Aki pedig most ismerkedne meg a Zelda világával és szeretne egy olyan igényes akció játékkal játszani, amelyben látványos harcok és feloldható tárgyak tömkelege van, az ne habozzon, a Hyrule Warriors-szal nem fog mellényúlni.
A következő nagyobb cím a "Zelda Wii U" (nincs még hivatalos cím) lesz előre láthatólag év végi megjelenéssel, de a footage-et elnézve simán csúszhatnak 2016-ra. Ami biztos, hogy a minőségi szinkron meg tudja dobni a játékmenetet, viszont grafikailag óriásit kell fejlődni és sokkal jobban ki kell használni a Wii U Gamepad adta lehetőségeket, mert a Hyrule Warriors ezekben megbukott.
Részletes leírás:
Legend Mode: a fő történeti vonal sok elágazással, néha adott, néha választható karakterekkel + DLC karaktereket itt is használhatjuk, ha az adott szintnél van rá lehetőség. A Legend Mode nem csak pályák egymásutánja, hanem rendesen felépített történet, amelyben fokozatosan ismerjük meg az újabb szereplőket és helyszíneket.
DLC Cia tale: a gonosz útját is végig lehet követni, hogyan jutott el az adott helyekre, hogyan szerzett szövetségeseket stb.
Free Mode: a Legend Mode pályáit tolhatjuk újra megkötések nélkül
Adventure Mode: a Legend Mode kiegészítője, egy fokkal egyszerűbb pályákon és pár extra kiegészítéssel, mint például a térkép szabad felfedezése.
A pályákon három dologra kell figyelnünk:
"A" rank victory: adott karakternél a sok kill, a kevés HP veszteség és gyorsaság extra Heart Containert ér.
Battle Victory: a pálya sikeres teljesítése után tárgyakat kaphatunk, amelyek segítenek a további térképrészletekben elrejtett titkosok felderítéséhez (lámpa vagy bomba stb.).
Treasure: a pályán elrejtett pókokat és Heart Containereket jelzi, amelyeket játék közben kell megtalálni.
Eddigi kiegészítőkkel együtt három teljes térképet tartalmaz az adott rész stílusával (a Zelda első részénék térképe, annak a Master Quest változata, Twilight Princess Map). A Zelda klasszikus Adventure térképe a legnagyobb, amely 8x16 téglára, azaz pályára van osztva. Ez a térkép egy az egyben tartalmazza az összes fellelhető titkos részeket a legelső részből - én tavaly játszottam ki újra, de a felére se emlékszem már.
Challenge Mode - Running Battle in Faron Woods: egy pálya, amelyen folyamatosan kiemelten nehéz feladatokat kell időre teljesíteni (öljünk le 5 perc alatt 500 ellenséget és hasonlók). Igazi kihívás azoknak, akik már nem tudják hova fokozni a tudásukat.
Speciális támadás: a játék során két fajta különleges támadást lehet bevinni. Ezeket zöld és sárga csíkkal jelzi és csak teletöltve lehet használni. A zöldet “X”-szel tudjuk amolyan keményebb kivégző mozdulatként használni, a sárgát pedig az “R” gombbal, amely az összes mozdulatunkat boostolja egy ideig.
Kombók: látszólag hasonló minden karakterrel x-szer “B” (regular attack) majd ”Y” (strong attack, finishing move). Kezdetben mindenkinek van egy alapkombója és a fejlesztésekkel, egyedi fegyverekkel lehet ezeket szinte a végtelenségig kombinálni; Badge Market és Smithy fejlesztéssel, a fegyverek és slotok és a karakterek kombinációból kapjuk meg a végleges ütessorozatokat.
Az alap “B” x-szer majd “Y” sorozatok mellett olyan kombinációk is vannak, mint a “B”, “Y”x3 és variánsai vagy a “B" vagy “Y” benyomva (focus, pl. Link klasszikus körbe kaszálása). Emellett mindenképp említésre méltóak a támadások fajtái: light, fire, darkness, water stb. Ezeket lehet boostolni más tárgyakkal és skillekkel, a legtöbb karakternek érdemes figyelni, hogy milyen fajta képességei vannak az adott fegyver használatával. Kedvenc példám a hárfájáról ismert Sheik, aki teljesen eltér a többi karaktertől, mivel neki a sima “B” és “Y” támadások után mindig megjelenik egy elem ikonja, attól függően hogy ilyen fajta támadást vittünk be. Így ha hárfán játszunk “Y” benyomásával, akkor az adott erőnek megfelelő támadást fog véghez vinni. Hogy ennyire személyre szabott mozgásokkal rakták tele a játékot, az mindenképpen az egyik legnagyobb pozitívum.
Ezek mellett nem szabad arról se megfeledkezni, hogy bár a kombó listánál csak a szokásos “B,Y” kombókat jelzik, attól még ezeket lehet sokkal komolyabban kombinálni, mint ahogy Sheiknél is leírtam vagy mondjuk Lananál a 6x”B” után simán lehet a levegőben a végén még egy “B” majd egy “Y” finish-sel végezni. Lanának amúgy a Spirit Book fegyverrel a “B, Y, Y, Y” után egy fal fog megjelenni, amelyhez ha odamegyünk és még egyszer “Y”-t nyomunk, akkor felugrik és területi csapást ejt egy igen nagy körben. Ez csak pár példa, hogy mennyi lehetőség van és azért is írtam le, mert én is eleinte csak a kombó listát néztem és nem is gondoltam, hogy több, méghozzá ennyi lehetőség van benne..
Ha úgy gondoljátok, hogy egyszerű agyatlan hack & slash az egész, akkor érdemes csak szépen átgörgetni ezt a nagyjából 54 oldalas kombó listát.
100 arany pók (Gold Skulltulas): a legtitkosabb elem a játékban. Általában 1000 kill után egy pókháló jelenik meg, amelyhez sietve oda kell rohanni független, hogy a legbrutálisabb küzdelem közepén vagyunk és gyorsan át kell pásztázni az adott környék minden zegzugát - nem lesz könnyű - kb. 15 óra után vettem észre az elsőt, érdemes figyelni a mechanikus hangra, mert az sokat segít keresésnél.
Az arany pókokkal nem csak a maximalistáknak érdemes foglalkozni, mivel egy bizonyos darabszám után fejlesztik a lötty keverés képességünket az Apothecary menüben, így még komolyabb italokkal tudjuk majd boostolni magunkat, emellett minden pók után puzzle darabokat is kapunk, amelyek összesen hét egyedi képet fognak alkotni.
Bazaar: minden karakterhez egyedileg itt vásárolhatunk különböző kiegészítéseket, fejlesztéseket. A sok ezernyi rupee ezen a helyen fog gazdára találni, mivel a legapróbb kraftolás is pénzbe kerül:
Badge Market: avagy skill tree. Itt fejleszthetjük az attack, defense és assist képességeinket. A karakterek fegyvereire osztottak fel minden ágat és minden komolyabb fejlesztés egy-egy plusz kombóval fogja bővíteni a rendelkezésre álló palettát. Ne feledjük el, hogy ezek a kombók egyedileg kidolgozott mozdulatok karakter és fegyver szempontból egyaránt.
Traning Dojo: némi rupee fejében szintezhetünk - nagyobb szint -> több attack pont. Jelenleg 150 a maximum, minden karakterrel azért ezt kemény kipörgetni.
Smithy: fegyverek tömkelegét a pályákon vagy naponta egyszer Amiibóval szerezhetünk. A fegyverekhez társíthatunk extra tulajdonságokat, amelyek szintén egyedi mozgásokat adnak vagy plusz tulajdonságokkal ruházzák fel a karakterünket: több pénz vagy tárgy esik, erősebb lesz tőle valamelyik varázslatunk vagy egyedi kombót ad és ehhez hasonlók. Fegyvereket ötvözhetünk egymással is, így azok eggyé válnak és a tulajdonságaik összeolvadnak.
Apothecary: item kraftolás, HP italok és különböző powerupok készítése, amelyeket a harc közben használhatunk. A krafolt tárgyak hatása ideiglenes, csak az adott szintig szól.
Costume avagy skinek: vannak szépen kidolgozott ízléses ruhák és pár japánosabb-perverzebb is. A Dark Link beharangozó után viszont egyenesen csalódtam, mikor megláttam, hogy az csak egy sima Link karakter árnyékkal (nagyjából fél másodperces meló lehetett) nem is lett valami nagy szám.
Ingyenes addonok: néhány javítás és egy-két extra mellett Amiibo támogatást, új medálokat, challenge mode-ot, 8-bit wooden swordot, új Apothecary italkákat és ingyenes karaktereket is adtak a játékhoz: Cia, Volga, Wizzro. A következő frissítésben is hasonló dolgokat ígértek, így azok is örülhetnek, akik nem vettek DLC-ket. Habár kicsit megkésve lépett be a játékipar eme részébe, azzal ahogyan patchelgetnek és DLC-ket adnak ki, számomra nagyon szimpatikus tudott maradni a Nintendo: igényes plusz tartalmat adnak pénzért vagy ingyen, ezenfelül rendszeres frissítéseket kapunk, amelyek javításokat, kisebb-nagyobb kiegészítéseket tartalmaznak - így kell ezt csinálni.
DLC-K: a Nintendo a Mario Kart 8-nál kezdte komolyabban venni a DLC-k készítését, aminek sokan nem örülnek, de az eddig kijött kiegészítők szerencsére igen tartalmasak, nem rontja az alapjáték élvezetét a hiányuk, mégsem csak skineket kínálnak, hanem komoly tartalmakat. Az egyetlen rossz tulajdonságuk, hogy ezeknek kemény áruk van. Sokáig hezitáltam a Hyrule Warriors DLC megvásárlásán, de úgy gondoltam, hogyha már megvan, akkor legyen meg teljesen, mert sok helyen írták, hogy megéri.
Na most a leírások alapján szerintem mindenkinek lejött, hogy teljes mértékben megérte a vásárlást. Nem is gondoltam, hogy csupán egy plusz “fegyver”, mint Epona mennyire fel tudja dobni a játékot, az meg, hogy új story résszel, játékmódokkal és három új teljes adventure térképpel (jelenleg: Master Quest Adventure és Twilight Adventure Mode map érhető el) bővítették, a sok karakter és fegyver kiegészítés mellett minimum 30-50 óra közötti plusz játékidőt jelent.
Érkező DLC-k: Február 5-én még a Majora’s Mask 3DS verzió előtt érkezik a Majora's Mask DLC. A kiegészítő tartalmaz egy új Majora's Mask adventure mode térképet, két új karaktert (Young Link, Tingle) és 3 costume skint. Ezenfelül még egy Boss Pack DLC lesz, de erről még semmi részletet nem közöltek.
