Beyond: Two Souls

A Quantic Dream által fejlesztett Beyond: Two Souls eredetileg még 2013 októberében jelent meg Playstation 3-ra, de valahogy nekem kimaradt, pedig már akkor is nagyon érdekelt.
Szerencsémre 2015-ben PS4-re is portolták, így csak idő kérdése volt, hogy a kezeim közé kaparintsam. Külön hatalmas piros pont a lokalizációért, hiszen kapott magyar feliratot, szegényes angoltudásom biztosan kevés lett volna ahhoz, hogy mindent megértsek; néha még így is rezgett a léc a történet bonyolultsága miatt.

Elöljáróban elmondom, hogy bármennyire is szeretném, nem tudom teljesen spoilermentesen bemutatni ezt a játékot, szóval ha valaki ezután szeretné végigvinni és mindent ő maga akar felfedezni, az tegye el későbbre ezt a cikket.

A Beyond: Two Souls nem az a hagyományos értelemben vett játék. Sokkal inkább egy interaktív film, amiben azonban a sztori nincs előre megírva, ugyanis annak alakítása a mi döntéseinken alapul.

A játék egyik érdekessége hogy már az indításnál is két lehetőségünk van, ugyanis végigjátszhatjuk:
- Eredeti: Jodie története az eredeti elképzelés szerint
- Időrendi: Jodie története időrendi sorrendben (én ezt választottam, tehát ez alapján mutatom be a játékot)

Történetünk ott kezdődik, hogy egy hideg reggelen, a kis Jodie ijedten ébred a szülői házban, ahol is az anyukájáért kiállt. Ezt követően már bámészkodik az ablakon, ám ezt anyukája kisvártatva megunja és közli, hogy értelmesebben is eltölthetnék az időt. Ekkor lehetőségünk lesz TV-t nézni, ücsörögni, rajzolgatni, karácsonyfát nézegetni és még néhány dolog. Azonban anyu ismét óhajt minket és arra kér, hogy hozzunk fel neki valamit a sötét és félelmetes garázsból, majd pedig menjünk ki játszani.

Jodie morcos arccal meg is jegyzi magának, hogy most már nem csak unatkozik, de halálra is fagy. Ezzel a gyermeki örömcunamival vethetjük magunkat bele a kinti játszásba. Eközben előkerül Aiden, aki Jodie-nak segít a hintázásban és egyéb dolgokban a játék során, de egyelőre még nem tudni róla sok mindent. A jéghideg csúszdát és hintát hamar megunjuk és a kerítés felé vesszük az irányt, ahonnan a szomszéd gyerekek kacaja hallatszik.

Ki is mászunk a lyukon, ahol végre kezdetét veszi az önfeledt játék, egy jó kis hógolyócsata formájában. Ám sajnos ez sem tart örökké, ugyanis mikor az egyik szomszéd fiú kicsit komolyabbra veszi a csatát, akkor Jodie ismét Aidenhez fordul segítségért, aki kicsit túlzásba viszi a segítséget és majdnem megfojtja a srácot. Szerencsére Jodie apja időben érkezik és hazaráncigálja őt, akit közben boszorkánynak titulálnak. Apu hazaviszi, majd nagy patáliát csap anyuval, minket pedig a szobánkba küld.

Este azonban szörnyű dolog történik és Jodie hatalmasat sikít, ekkor a szülők felrohannak az emeletre, majd az ajtót betörve találják Jodie összekarmolt testét. Mivel már nem tudják kezelni a Jodie körül zajló eseményeket, elviszik a kislányt Nathan Dawkins-hoz, aki elméleti kutató és a paranormális jelenségek szakértője.

A dokinál kiderül, hogy Aiden valójában egy az úgynevezett infravilágból származó entitás. Éppen ezért sajnos itt kell maradnunk, hogy rendesen meg tudjanak minket vizsgálni és hogy számtalan tesztet elvégeztessenek velünk. Innen indul a kalandunk, amin keresztül végignézhetjük, hogyan válik ebből az ijedt kislányból tinédzser, majd egy gyönyörű, sugárzó fiatal nő.

Átélhetjük Jodie első házibuliját, ahol elcsattan első csókja, keresztülvezethetjük a lázadó tinédzserkorszakon, szóval szinte minden fontosabb állomását nyomonkövethetjük. Sajnos szegény lányt nagyon sok pofon éri. Először szülei mondanak le róla, majd a házibulin is történik egy komolyabb affér, azután az akkorra már teljes bizalmát élvező Nathan Dawkins és annak asszisztense Cole és megválni kényszerül tőle a CIA-nak hála, ahova hosszú idő után szintén remekül beilleszkedik, ám ott se minden fenékig tejfel és a sort még folytathatnám, de nem akarok lelőni minden poént, mert a történet számos csavarral van fűszerezve.

Mindenképp szeretnék kitérni a színészek munkájára, ugyanis elképesztő dolgot tettek le az asztalra. Az arcmimika lenyűgöző, és a szinkronra szavakat sem találok. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy mind a motion capture-t, mind a karakterek hangját azért nem akárkik adták: Jodie Holmes - Ellen Page, Nathan Dawkins - Williem Dafoe, Cole Freeman - Kadeem Hardison.

Játékmenet szempontjából ne várjunk túl sokat. Egy átlagos TPS játék is lehetne, azonban sajna a félig-meddig fix kameranézetek miatt sokszor fogunk rossz irányba indulni.
Emellett az akciójelenetekben is el lehet néha "tévedni". Verekedés közben egy pillanatra megáll a kép (vagyis belassul) és arra kéne olyankor húznunk a jobb analógot, amerre Jodie épp ütni, rúgni vagy épp ugrani készül. Ez javarészt könnyen kivitelezhető, de néha olyan heves a harc és a kamera is úgy ugrál, hogy egész egyszerűen nincs időd lereagálni, hogy akkor és ott egyáltalán melyik végtagjával akar támadni vagy épp védekezni.

A remek és csavaros történet, a gyönyörű grafika, a fülünkbe csengő dallamok és a színészek pazar játéka bőven kárpótol ezekért a hibákért, de azért jelen vannak. A játéknak egyébként több befejezése is van, szóval az újrajátszási faktor is szuper.

A Beyond: Two Souls egy rendkívül különleges alkotás. Én szívem szerint mindenkinek ajánlanám a beszerzését. Ha valaki egy lebilincselő drámát akar végigjátszani, annak kötelező darab lehet, hiszen ritkán élhetünk át ennyi érzelmet egy játékban, és még ritkább, hogy a kivitelezés is ennyire tökéletes.