Klasszikus játékok a borús őszi időszakra
Itt az ősz, rövidebbek a nappalok, hosszabbak az éjszakák. A verőfényes napsütést felváltotta a borús, esős atmoszféra. Ilyenkor az emberek többségének nincs kedve kimozdulni a lakásból, csak otthon tengődni a meleg szobában. Amíg a test pihen, a szellemünket tornáztathatjuk, úgyhogy lássunk hát egy válogatást a régi vágású stratégiai játékokból:
Heroes of Might and Magic 3
Ha stratégiai játék, akkor számomra a HOMM sorozat viszi a pálmát. Mai napig szívesen hallgatom Paul Romero fülbemászó dallamait munka közben és nem egyszer fordult elő az sem, hogy szabadidőmben nekiálltam a játék kampányainak leküzdéséhez. Számtalanszor csatlakozott Christian seregéhez íjász és dárdás még az első lépések előtt, megannyiszor foglaltam el az összes bányát Stronghold népének és több tucatszor barangoltam föld alatt a Dungeon vár lényeivel. Kétségtelen, hogy a 3. rész a sorozat legjobb darabja, bár én 1-4-ig rajongok az összesért; Miért nem tudnak visszatérni a gyökerekhez és gyönyörű, kidolgozott, festői grafikájú, kétdimenziós stratégiai játékot alkotni? Miért kell a 3D-t erőltetni?.
A legelső rész páratlan kidolgozottságú szörnyekkel büszkélkedhet, no meg azzal, hogy egy komplett franchise-t alapozott meg. A második volt az első a sorozatban, amivel kapcsolatba kerültem és amibe ezernyi órát öltem fiatal koromban. A sokak által utált negyedik rész is kedvenceim közé tartozik, sehol máshol nem lehet kizárólag elviselhetetlenül erős hősökből sereget összeállítani, hogy epikus csatákat vívjanak önmagukban, közelharci és távolsági képességeikre hagyatkozva, egymást megáldva vagy az ellenfelet elátkozva, illetve hordányi, harc közben megidézett lényekkel felfegyverkezve. Egyik korábbi részben sem lehetett az ágyútölteléknek való szörnyekből hasznos felderítőket faragni és a legjobb zenék is a HOMM4-hez tartoznak véleményem szerint.
King's Bounty
Tény, hogy nem a legretróbb a listában, de talán még belefér. A King's Bounty a HOMM sorozat előfutára volt anno, amiből később remake, majd külön sorozat készült. Az utódjával ellentétben itt egyetlen hős útjait kell egyengetnünk maroknyi hősjelölt harcos helyett, viszont így lehetőségünk van különös figyelmet fordítani az egy szem karakterünk képességeire, fegyverzetére, seregének összeállítására. Rengeteg tartalom található a játékban, küldetés küldetés hátán és mivel rokonok a HOMM-el, hozza a hasonló játékélményt szinte teljes egészében. A Warrior's of the North verzió főmenü zenéje pedig mai napig felejthetetlen számomra.
Disciples 2: Dark Prophecy
Talán már látható egy séma, én élek-halok a fantasy játékokért, legyen az stratégiai, puzzle vagy bármilyen más kategóriájú. (Ami azért is érdekes, mert ettől függetlenül a sci-fiért pedig nem vagyok oda. Van még ilyen ember, hogy a fantasy-t imádja, de a sci-fi nem különösebben érdekli? Írjátok meg kommentekben, kíváncsi vagyok.)
A Disciplesben a limitált fős, fejlődésközpontú harcrendszer az aduász. Ahelyett hogy több ezer ugyanolyan lényt pakolnánk egymásra, egyesével kell lényeket igazgatnunk az öt férőhelyes seregünkben, őket viszont lehetőségünk van akár több irányba is fejlesztenünk. Minden várban a vásárolható lények egyes szinten kezdik és csakis akkor fejlődnek tovább, ha visszük magunkkal harcolni. A várunkban megvásárolható fejlesztések szerteágazóak, viszont nem átjárhatóak: ha eldöntöttük, hogy papnőnk a gyengébb, ám teljes csapatra kiterjedő gyógyítás fejlődési vonalán fog haladni, később nem táncolhatunk vissza, hogy egy erősebb, de egyetlen csapattársra fókuszáló gyógyítóvá fejlesszük a következőt.
A Heroes-zal ellentétben itt nincs érelme – sőt szinte fizikai képtelenség – elfoglalni az ellenfelünk fő várát és nem is úgy teszünk szert bányákra, hogy kitűzzük rá lobogónkat, hanem az általunk uralt földterület határain belül kell, hogy tartózkodjon, hogy profitálhassunk belőle.
Amikor legelőször játszottam a játékot, a legemlékezetesebb pillanatom az volt, amikor egy 2 helyet elfoglaló batár nagy démon szörnyemet egy boszorkány egy csettintésre több körig egy kövér imppé változtatta, aki alig volt képes bármilyen támadást intézni. Ez annyira váratlanul ért anno, először azt hittem, valami hiba van a rendszerben.
Age of Empires 2
Sssssss-haaa! Wololo! Ezek a hangeffektek szerintem megannyiunk dobhártyájába belekarcolódtak az idők során. Az AoE2 kétségtelenül a valaha volt egyik legjobb valós idejű stratégiai játék. Bár nem fantasy kategóriájú, még én is több száz órát beleöltem régen és a néhány évvel ezelőtti steames megjelenése óta sokak ismét nekiálltak a játék kipörgetésének. Itt nem érvényes a „csak még egy kört” mondás, itt inkább „csak még egy játékot”. Ilyen módon lesz reggel nyolc órából egy pillanat alatt éjfél.
Knights and Merchants
Kajaidő emberek! Meseszerű grafikájával, vicces és emlékezetes magyar szinkronjával sokak szívébe lopta be magát ez a játék. Hasonlóan valós idejű stratégiáról beszélünk, mit az AoE2-ben, itt viszont jobban ki van dolgozva egy termék előállításának útvonala: ha kenyeret akarunk gyártani, előtte bizony búzát kell vetni, meg kell őrölni és csak az így kapott lisztből kaphatunk kenyeret.
A steames verzióban is be lehet állítani a magyar nyelvet, ha jobb klikkel a játékra mentek → Properties → Language és a magyar nyelvet kiválasztva a teljes felirat, szinkron, minden magyar lesz. Bár én az ominózus „kajaidő emberek!” felkiáltásra emlékszem, ebben a szinkronban a „lakmározzunk emberek!” található meg. Nem tudom, hogy ez egy másik szinkron-e vagy én emlékszek rosszul.
+1 Civilization 5
Azért említem meg csak mellékesen a Civilization sorozatot, mert (tudom, szégyen) csak az ötödik játékkal játszottam a sorozatból és annyira nem is retro, mint a többiek. Hiába ez sem fantasy játék, egyszer annyival magával ragadott, hogy tényleg elrepült egy teljes nap egy pálya leküzdésével úgy, hogy szinte fel sem tűnt. Rengeteg tartalom van benne, sokféle stratégiát lehet alkalmazni, minden meg van benne, ami egy jó stratégiai játékhoz kell. Ha unom a sárkányok harcba küldését az angyalok ellen, előveszem ezt a játékot és meg is van az egész program a hétvégére.
Természetesen a listát lehetne folytatni számtalan másik játékkal, ez most csak egy visszaemlékezés a régi idők számomra legjobb stratégiai játékaira. A lista a velem hasonló helyzetben lévőknek is irányt mutathat, ha nincs túlzottan erős vasa valakinek, ezeket jószerivel el fogja tudni futtatni. Ha pedig a stratégia helyett inkább az akció köt le, van a tarsolyomban pár remek indie roguelike játék amikre nehezen lehet ráunni.
