Nem volt könnyű dolga a KHOLAT-ot jegyző IMGN.PRO csapatának, ugyanis egy majdnem 60 évvel ezelőtti tragédiából kellett játékot varázsolniuk. Mielőtt elkezdeném a játék ismertetését, nem árt tudni, hogy mi is az a Djatlov-incidens, amire az egész játék épül.
1959 januárjának végén 10 tapasztalt orosz turista indult el túrázni az Urál-hegységbe, amelynek egyik legszebb csúcsát (az Otorten-t) elérve visszaindultak volna, és egy közeli kis településről küldtek volna táviratot az Ural-i Műszaki Egyetem túraklubjának. Ám mivel ez egészen február közepéig nem történt meg, értesítették a hatóságokat a 10 fiatal eltűnését illetően. A mentőcsapat nem sokra rá meg is találta a túrázók sátrát, de nem a legjobb állapotban. A sátorban levő tárgyak érintetlenek voltak, viszont úgy nézett ki a dolog, hogy a túrázók erőszakkal vágták ki magukat a sátor belsejéből. A kutatások után megtalálták az első holtesteket több mint 1,5 km-re, egy szál alsóneműben. További testeket találtak még pár száz méterre, viszont a többi eltűnt személyeket csak márciusban találták meg, miután már nem temette be őket több méternyi hóréteg. Ez még nem is járna akkora hírértékkel a szomorú haláleseteket figyelembe véve. A történet akkor kezdett érdekessé válni, miután egy orvoscsoport megvizsgálta a holttesteket. Az egyik pórul járt fiatalnak be volt törve a feje, a csoport egyik hölgytagjának pedig a bordái törtek össze, ami pedig rémisztőbb, hogy volt kivágott nyelv illetve szem és sugárzás okozta halál is, emellett az egyik túrázónak úgy voltak belső sérülései (amekkorát "normális esetben" egy autóbalesetben szenvedett volna el), hogy mindeközben semmi külsérelmi nyom nem volt felfedezhető rajta. Emellett növelte a misztikumot az orosz hatóság azzal, hogy minél előbb le akarta zárni az ügyet, sőt, az egész nyomozati anyagot titkosították is, így sajnos a mai napig nem tudni, hogy mi is okozta a fiatalokkal történt szerencsétlenséget. Többféle teória látott napvilágot (orosz hadi kísérlet, UFO-k, jeti, bennszülött törzs), de egyik se bizonyítja teljes mértékben a történteket. Forrás: vigyazo.blog.hu
Tesztünk alanya nem próbál egyik teórián sem felkapaszkodni, hanem egy teljesen új koncepcióval áll elő, ám erről nem is írnék többet, mivel teljesen történetközpontú játékról beszélünk, így nem akarom senkinek sem elrontani az élményt.
Az első és legfontosabb dolog, hogy a játék egyáltalán nem fogja a kezünket, nem segít a legalapvetőbb dolgok elsajátításán kívül semmiben. Történetünk elején felvezetik nekünk az alap story-t, amit fentebb leírtam, majd ezek után egy hófödte kis falucskában találjuk magunkat, egy vonat mellett.
Ekkor az Unreal 4-es motor megmutatja a foga fehérjét, elképesztő látványvilág tárul a szemünk elé, ami tényleg dicséretre méltó egy ilyen kis fejlesztőstúdiótól. Sajnos nem sokáig vagyunk kitéve ennek a panorámának, mivel a játék egésze ezt a bevezető pár percet leszámítva teljes sötétségben játszódik. Félreértés ne essék, a játék a hátralevő részekben is pazarul fest, viszont volt egy olyan érzésem, hogy az elején látott grafika nem tükrözi a későbbiekben látottakat. Tehát végigmegyünk a kis falucskán, majd továbbhaladunk egy barlangszerűség felé, amikor is beomlik alattunk a föld, és elveszítjük emlékezetünket. Miközben próbálunk harcolni az ájulás ellen, megszólal egy hang a fejünkben. Az éjszaka közepén térünk magunkhoz, és csak egy fényforrást látunk magunk körül, amúgy meg mindent körbeölel a sötétség. Mikor odaérünk meglátjuk, hogy igazából az egy sátor, és előtte pedig egy tábortűz világít.
Betérve a sátorba magunkhoz veszünk egy térképet, egy zseblámpát illetve egy iránytűt, és innentől teljesen magunkra vagyunk utalva. Nincs konkrét feladatunk, se célunk, igazából még nevünk se, annyit tudunk egyedül, hogy nyomozást folytatunk a Djatlov-ügy kapcsán. Bármerre mehetünk, amerre szeretnénk, de van egy-két nehezítő körülmény. Az első, hogy miután magunk elé emeltük a térképet tudatosul bennünk, hogy karakterünk nem "villog" a térképen, ergo teljesen a környezet támpontjaira, illetve az iránytűnkre vagyunk utalva, ha tájékozódni szeretnénk, és nem akarunk körbe-körbe szaladgálni. A másik pedig, hogy nincs ugrás a játékban, tehát a hatalmas méretű térképen adott útvonalakon terelgetnek minket, nincs meg az az össze-vissza mászok érzés.
Tehát megkapjuk a szükséges "felszerelést", és nyakunkba vesszük a térképet. Játék közben szerencsére nincs töltés, így nem zökkenünk ki a játékélményből, ami szerencsés, mert az atmoszféra valami hátborzongató. Számomra ez két dologból tevődik össze. Az első a grafika, amit már fentebb dicsértem, de egy-két példával meg is magyaráznám. A térkép jó pár elkülöníthető helyszínből áll, és mindegyiknek megvan az egyedi hangulata, illetve grafikai ábrázolása. Megyünk pl. éjsötét erdőben, ahol az elemlámpa lesz az egyetlen barátunk, de olyan felperzselt erdő is keresztezheti utunkat, amely szinte átadja a forróságot a monitoron keresztül, olyan jól ábrázolták. De ugyanúgy megfordulunk a legmélyebb barlangokban, mint a legmagasabb sziklákon kalandozásaink során.
A hóesést pl. remekül ábrázolták, és ha épp feltámad a szél, akkor ember legyen a talpán, aki el tudja magát navigálni. Extra pont jár azért a fejlesztőknek, mert olyan apróságra is figyeltek, hogy a lábnyomunk egy ideig megmaradjon a hóban, eléggé meglepődtem, amikor a saját lábnyomaimat kereszteztem. A másik dolog, ami rengeteget tesz az élményhez, azok a hangok. Nagyon jól eltalálták, hogy a játék illetve a pálya dinamikájához alkalmazkodjon a zene. Konkrétabban, ha a játék "nyugisabb", központi részén vagyunk épp, akkor nagyon szép női ének megy a háttérben zongorával kísérve, viszont ha az erdőben lófrálunk, akkor csak a hó ropogását lehet hallani a talpunk alatt, és szinte fojtogat a csend.
Azért nem vagyunk teljesen elveszve, annyi támpontot kapunk a játéktól, hogy a térképünk bal szélén koordináták vannak felsorolva. Ha ezek valamelyikét sikerül elérnünk, egy fontos helyszínhez érünk, ahol is egy naplóbejegyzés vagy üzenet vár minket. Ezek összeszedéséből, illetve a pályákon véletlenszerűen elszórt jegyzetekből lehet némi információt kapni, hogy mi is történhetett. Dolgunkat nagyban megnehezíti egy narancssárga árnyalak, aki változó időközönként feltűnik, és üldözni kezd minket. Úgy előzhetjük meg ezt, hogy bekapcsolva hagyjuk zseblámpánkat (és miért is ne tennénk, hisz vaksötét van... :D ) ugyanis ha a "lény" a közelünkben van, elkezd villogni a fény, a másik módszer pedig ha folyamatosan a kezünkben tartjuk az iránytűnket, ugyanis annak mutatója meg elkezd vadul pörögni.
Szerencsére ha mégis beütött a baj, akkor nem kell sokáig menekülnünk, ugyanis hamar feladja az üldözésünket. Hogy őszinte legyek nem vagyok annyira ijedős típus, de most mégis mikor először akadtam össze az árnyalakkal, tetőtől talpig kirázott a hideg, és kellett egy 5 perces pihenés, hogy a vadul kalapáló szívemet kicsit lenyugtassam. Eggyel nehezebb dolgunk van viszont, amikor adott helyszínre érünk, ugyanis néha beindul egy script, ami egy narancssárga ködzuhatagot zúdít a nyakunkba, és ha nem szaladunk elég gyorsan, akkor hamar a martalékává fogunk válni.
Ha sikerült mind a 9 térképen jelölt fontosabb helyszínre ellátogatnunk, akkor a központi helyre érve (annak a sátornak a környéke, ahol magunkhoz vettük felszerelésünket) jutunk el a játék végkifejletére, amit természetesen nem fogok elárulni, viszont a befejezés függ attól, hogy mennyi jegyzetet és naplóbejegyzést sikerült megtalálnunk - ami amúgy sem elhanyagolandó dolog, elvégre azokból tudjuk összerakni a részleteket.
Amikor végigvittük a játékot és vissza szerettük volna tölteni a legutolsó mentésünket, akkor már nem volt lehetőségünk összeszedni a maradék lapokat, viszont a legújabb patch-el ezt is megoldották a fejlesztők, így még nyugodtan barangolhatunk a kietlen tájon jegyzetek után kutatva, mielőtt a játék végére érnénk és megkapnánk a másik befejezést.
A játék vége eléggé kétértelmű, lényegében a fantáziánkra, és az összeszedett információmorzsákra van bízva, hogy mit is gondolunk a végkifejletről, és utánaolvasva a dolgoknak a fejlesztők is így akarták ezt, nem valami szoros határidő vagy ötlethiány szülte ezt a megoldást.
Remélem nagyjából sikerült felvázolnom, mennyire hangulatos játékkal is van dolgunk, bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a kicsit klausztrofób érzéssel átitatott túlélő-horror játékokat, ahol ráadásul a történet sincs elhanyagolva és nem csak állandó jumpscare-ekkel tartják fenn a feszültséget. Annyit viszont megjegyeznék, hogy a teljes árat nézve nincs benne annyi tartalom, mint amennyiért árulják, de egy -50%-os akcióban mindenképp érdemes rá lecsapni.
Ha érdekel a téma, akkor érdemes ránézni Halálhegy című filmre is, ami szintén ezt a a történetet dolgozta fel kézikamerás verzióban.
A játékot itt tudjátok megvásárolni: http://store.steampowered.com/app/343710/
