Nem mostani játék, de valahogy most sikerült rávenni magam, hogy nekiinduljak ehhez a gyerekesebb, rajzosabb melléktörténethez. Hááát eléggé jó volt:)
Már sokszor olvastam erről a részről is, hogy milyen jó, de valahogy ez az egész grafikai kivitelezés idegennek tűnt a többi Zelda részhez képest. Ezért nem is akartam nagyon belefolyni az egészbe, mert azt gondoltam róla, hogy biztos az egész ilyen gyerekes és már nem is nekem szól, de most végre volt időm és energiám, úgyhogy belekezdtem.
Szokásosan jött a kezdő történet, majd kialakult az egész játékmenet: hajózgatás, kincskeresés, boss gyilkolás, stb. Nagyon bejött, rendesen ki volt dolgozva minden része, vicces is volt, de legjobban a hardveres / szoftveres megoldások nagyszerű ötvözése tetszett.
Ez volt az első olyan rész, amelyet csak stylus-szal lehetett irányítani, ami szintén elsőre nagyon furcsa volt. Játék közben azonban rájöttem, hogy kiegészítésként ez mehetett volna mindegyikbe, mert annyira jó. Legjobb példa az írás-rajzolás funkció: felírhatunk bármi jegyzetet a térképekhez, hogy mondjuk itt volt egy titkos, de majd egy későbbi tárgy kell hozzá, ami még nincs a birtokunkban, így 100% nem felejtük el - ez pl. sokszor jól jött volna máskor is:) Ezen felül logikai feladványokhoz is nagyon jó a notesz és sokszor rá is vagyunk kényszerítve, hogy rajzoljunk egy-két titkos elemet vagy épp aláírjuk a kapott levelet:) Ezenfelül nagyon jól kihasználja a dupla képernyőt és a mikrofont is.
A játék 6 éve jelent meg DS-re, amikor még az iPhone is csak hallomásból volt ismert és nem volt semmilyen tablet piac. Manapság a multi-touch rendesen belekerült a köztudatba, de még ennyi év után is sikerült meglepnie. Nagyon jól működő megoldásokat raktak bele és még most is tudott újat mutatni, ezért szeretem én a Nintendót. Élmény volt.
